Fertőzések prevalenciája és incidenciája 2-es típusú cukorbetegségben: szisztematikus áttekintés és metaanalízis
A cukorbetegség fertőző szövődményei az összesített kórházi felvételek arányának növekedésével egyre nagyobb terhet rónak az egészségügyi rendszerekre. Egy friss, átfogó metaanalízis most először összesíti a 2-es típusú diabéteszben előforduló fertőzések prevalenciájára és incidenciájára vonatkozó globális adatokat – az eredmények a klinikai gyakorlat számára is megkerülhetetlen következtetésekre jutnak.
A tanulmány háttere és célja
A 2-es típusú diabétesz (T2DM) a diagnosztizált cukorbetegség-esetek több mint 95%-át teszi ki, és szövődményeivel együtt évente mintegy 1,5 millió halálesetet okoz szerte a világon. Míg a vaszkuláris szövődmények okozta mortalitás az elmúlt évtizedekben csökkent, a cukorbetegséghez kapcsolódó fertőzések miatti kórházi felvételek száma ezzel párhuzamosan emelkedett. Egyedül az Egyesült Államokban 2021-ben a T2DM-hez köthető fertőzések közel 48 milliárd dolláros terhet jelentettek, az összes cukorbetegség-kezelési kiadás mintegy 20%-át. A T2DM fertőzéssel szembeni fokozott fogékonyságát az inzulinhiány és a hiperglikémia által kiváltott neutrofil-diszfunkció, az antioxidáns rendszerek gyengülése és a humorális immunválasz károsodása magyarázza. A hiperglikémia ezen felül a bőr felszíni pH-jának emelkedéséhez is vezet, ami bakteriális és gombakolonizációt segíti elő.
Mindezek ellenére a különböző fertőzéstípusok prevalenciájáról és incidenciájáról összefoglaló epidemiológiai adatok eddig hiányoztak. A Journal of Global Health folyóiratban 2026-ban megjelent szisztematikus áttekintés és metaanalízis ezt az adathiányt kívánta megszüntetni: Fu Xue-Lei és munkatársai (Central South University, Kína) a PROSPERO-ban regisztrált protokoll szerint (CRD42024489267) a PubMed, az Embase, a Web of Science és a Cochrane Library adatbázisaiban 2025 augusztusáig elvégzett irodalomkeresés alapján összesítették a T2DM-betegek körében mért fertőzési mutatókat.
Módszertan
Az elemzésbe kizárólag obszervációs vizsgálatok kerültek be: prevalenciabecsléshez keresztmetszeti, incidenciaelemzéshez kohorszvizsgálatok. Az inkluziós kritériumok között szerepelt a populációalapú mintavétel, a klinikai diagnózissal megerősített tünetes fertőzés és a T2DM egyértelmű azonosítása. A szerzők kizárták a speciális populációkat érintő vizsgálatokat (daganatos, terhes, immunszupprimált betegek), a vegyes diabéteszpopulációk adatait, a parazitózisokat, a vektoros úton vagy szexuális kontaktus révén terjedő fertőzéseket, valamint a nagyléptékű járványfertőzéseket (pl. COVID-19). A statisztikai elemzés során – az adatok nagyfokú heterogenitása miatt – a hagyományos random-effects modell helyett minőségi hatásmodellt (quality-effects model) alkalmaztak, amely a magasabb módszertani minőségű vizsgálatoknak nagyobb súlyt ad, megbízhatóbb poololt becsléseket eredményezve.
A végső elemzésbe 70 vizsgálat került be: 37 prevalenciaadatokat, 34 incidenciaadatokat közölt (egy vizsgálat mindkét mutatóhoz adatot szolgáltatott). A prevalenciavizsgálatok mintanagysága 40-től 293 124 főig, az incidenciavizsgálatoké 80-tól közel 5,9 millió főig terjedt; az utóbbiaknál az átlagos követési idő 1–12 év volt.
Prevalenciaeredmények: a súlyos periodontitis vezet
A T2DM-betegek körében a súlyos periodontitis bizonyult a leggyakoribb fertőzéses állapotnak: poololt prevalenciája 33,6% volt (95% CI: 23,7–44,2). Ezt követte a bőrfertőzések 28,6%-os (95% CI: 20,7–37,2) és a húgyúti fertőzések 9,7%-os (95% CI: 6,5–13,5) aránya. A tüdőtuberkulózis prevalenciája jóval alacsonyabb, 0,9%-os értéket mutatott (95% CI: 0,0–2,3). Figyelemre méltó, hogy az egyetlen vizsgálatban közölt vulvovaginitis-prevalencia kiemelkedően magas, 70,2%-os értéket mutatott.
A periodontitis vonatkozásában szembetűnő, hogy a fogágybetegség súlyos formája jóval magasabb prevalenciát mutat, mint a gingivitis (körülbelül 28%), ami arra utal: a betegek jelentős része csak az előrehaladott stádiumban keres fogászati ellátást. Ennek hátterében az áll, hogy sem a betegek, sem – egyes esetekben – az ellátók nem tulajdonítanak kellő figyelmet az ínyfogszövet-gyulladásnak, és nem ismerik fel a fogágybetegség és a diabétesz kétirányú összefüggését. A korai diagnózis és az időben megkezdett parodontális kezelés nemcsak a betegség progresszióját állíthatja meg, hanem a vércukorkontrollt is javíthatja.
Incidenciaeredmények: az alsó légúti fertőzések az élen
Az incidenciaelemzés a legmagasabb értéket az alsó légúti fertőzéseknél mérte: 1409,2 eset/10 000 személyév (95% CI: 1048,1–1894,6). Ez az érték jóval meghaladja az általános populációban 2019-ben mért 629,5/10 000 személyéves arányt – és mivel a metaanalízisbe beválogatott vizsgálatok nem a COVID-19-pandémia időszakát ölelték fel, a különbség nem magyarázható az SARS-CoV-2 hatásával. A tüdőgyulladás poololt incidenciája 107,8/10 000 személyév volt (95% CI: 74,6–155,9).
A bőrfertőzések a második helyen végeztek incidencia tekintetében is: 664,1/10 000 személyév (95% CI: 39,4–11 203,9). Összehasonlításképpen: az általános kórházi betegek körében a bőrfertőzések prevalenciája csupán 16,5 eset/1000 hospitalizált beteg. A felső légúti fertőzések incidenciája 553,6/10 000 személyév volt, ám a szerzők hangsúlyozzák, hogy ez az érték valószínűleg alábecsüli a valódi terhelést, mivel a betegek felső légúti tüneteiket jellemzően otthon kezelik, és orvoshoz csak súlyosabb esetben fordulnak. A húgyúti fertőzések poololt incidenciája 500,6/10 000 személyév volt (95% CI: 171,3–1462,6), nőknél közel háromszoros értékkel a férfiakhoz képest (1379,0 vs. 502,9/10 000 személyév). A nők fokozott érintettségét a vizelet cukortartalma által elősegített kórokozó-szaporodás, az autonóm neuropátia okozta vizeletelvezetési zavar és a csökkent bakteriális clearance magyarázza.
A kisebb, de klinikai szempontból szintén releváns incidenciaértékek: herpesz zoster 94,3/10 000 személyév, szepszis 54,7/10 000 személyév, külső fülgyulladás (otitis externa) 143,1/10 000 személyév, pyogén májtályog 10,8/10 000 személyév, infektív endokarditisz 1,3/10 000 személyév.
Klinikai és közegészségügyi következmények
Az eredmények kézzelfogható szempontokat adnak a mindennapi diabetológiai gyakorlathoz. A fogágybetegség szűrését be kell építeni a rendszeres diabétesz-gondozásba: az endokrinológusok és fogorvosok szoros interdiszciplináris együttműködése, éves parodontális vizsgálat ajánlott a T2DM-betegek körében. A légúti fertőzések megelőzése érdekében az influenzaszezonban vakcinációs tanácsadás és légúti védelmi útmutatás prioritást kell kapjon a diabéteszes betegek alapellátásában és gondozásában. Az iniciális diagnózis felállításakor, illetve a gondozási látogatásokon a cukorbetegség-edukáció részeként a fertőzéskockázat csökkentéséről szóló modul bevezetése indokolt.
Korlátok
A metaanalízis magas heterogenitást mutatott, különösen a prevalenciavizsgálatok körében; a kontinens és a diagnosztikus kritériumok szerinti alcsoportelemzések sem oldották fel teljes mértékben a különbségeket. Az angol nyelvű adatbázisokra korlátozott irodalomkeresés és az elektronikus egészségügyi nyilvántartásokon alapuló vizsgálatok túlsúlya szelekciós torzítást eredményezhet: az angolul nem publikáló és a digitális egészségügyi infrastruktúrával kevésbé fejlett régiók adatai alulreprezentáltak. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a T2DM-hez kapcsolódó fertőzések epidemiológiai kutatása összességében még hiányos.
Fu X, Chen W, Zhao H, Li M, Zhuang M, Xiao Y, Wu B, Guo J. Prevalence and incidence of infections among people with type 2 diabetes: a systematic review and meta-analysis. J Glob Health. 2026;16:04105. doi: 10.7189/jogh.16.04105
