Diabetes mellitus, kumulatív glükózexpozíció és a szív- és érrendszeri betegségek kockázata

A diabéteszhez társuló többletkockázat elkülönítése

A diabétesz gyakran dyslipidaemiával és hypertoniával együtt jelentkezik, ezért a kardiovaszkuláris kockázat értékelésekor nehéz elválasztani a szénhidrátanyagcsere-zavarhoz kapcsolódó kockázatot a kísérő eltérések hatásától. Michael J. Domanski és munkatársai a JACC: Advances folyóiratban közölt kutatásukban ezt az összefüggést vizsgálták. Arra is választ kerestek, hogy az egyszeri vércukorérték helyett a glükózszintek időbeli alakulását összegző mutató kapcsolatban áll-e a későbbi eseményekkel.

A kumulatív expozíció a koncentráció nagyságát és fennállásának időtartamát egyaránt tükrözi. A szerzők a 18–40 éves életkor közötti vércukor-, lipid- és vérnyomásértékek életkor szerinti görbéje alatti területtel jellemezték a terhelést. A glükóz- és trigliceridértékeket ferde eloszlásuk miatt logaritmikusan transzformálták.

Hosszú követés, összehasonlítható résztvevőcsoportok

A CARDIA 1985–1986-ban négy amerikai városban 5115, kiinduláskor 18–30 éves fekete és fehér férfit és nőt vont be. A jelen elemzésbe 4931 olyan résztvevő került, akinek 40 éves kora után rendelkezésre álltak követési adatai. Kizárták többek között a 40 éves kor előtt elhunyt vagy kardiovaszkuláris eseményt elszenvedett személyeket.

Negyvenéves korig 232 résztvevőnél állapítottak meg diabéteszt, 1041-nél prediabéteszt, míg 3658 személynél egyik állapot sem állt fenn. A diabétesz meghatározása az éhomi vércukor, az orális glükózterhelés, a HbA1c, illetve a vércukorcsökkentő gyógyszerek vagy inzulin használatának adatain alapult. A különböző vizsgálati időpontokban az egyes diagnosztikai mérések eltérő körben álltak rendelkezésre.

A kiindulási különbségek mérséklésére hajlandósági pontszám szerinti párosítást alkalmaztak. A végső mintában 201 diabéteszes, 201 prediabéteszes és 364, mindkét anyagcserezavartól mentes résztvevő szerepelt. A csoportokat demográfiai, életmódbeli és klinikai jellemzők, valamint a korábbi kumulatív lipid- és vérnyomásterhelés alapján illesztették. Figyelembe vették többek között a dohányzást, a fizikai aktivitást, a testtömegindexet, a derékkörfogatot, a hypertoniát és a becsült glomerulusfiltrációs rátát.

Az eseménykövetés kezdőpontja a 40 éves életkor volt. Az elsődleges összetett végpontba a nem halálos koszorúér-események, a stroke, a tranziens ischaemiás attak, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció, a perifériás artériás beavatkozás és a kardiovaszkuláris halálozás tartozott. Az eseményeket orvosi dokumentáció alapján, független szakértői értékeléssel bírálták el.

A diabétesz éhomi diagnosztikai határa legalább 7,0 mmol/l, a terhelés utáni kétórás értéké legalább 11,1 mmol/l, a HbA1c határa legalább 6,5% volt. Prediabéteszt az 5,6–6,9 mmol/l közötti éhomi vagy a 7,8–11,0 mmol/l közötti kétórás vércukor, illetve az 5,7–6,4%-os HbA1c alapján azonosítottak. A kumulatív terhelés becsléséhez statisztikai modellekkel rekonstruálták az egyéni biomarkerpályákat, a hiányzó longitudinális méréseknél véletlenszerű adathiányt feltételezve. Az eseményvalószínűségek számításakor a korábban bekövetkező halált versengő kockázatként kezelték.

Kétszeres eseménykockázat diabéteszben

A 40 éves kort követő medián 22 éves megfigyelés során a teljes kohorszban 394, a párosított mintában 103 résztvevőnél következett be első kardiovaszkuláris esemény. A párosított csoportok becsült kumulatív eseménygyakorisága 65 éves korban diabétesz esetén 23,3%, prediabéteszben 15,7%, a két állapot nélkül 11,5% volt.

A diabéteszes résztvevők kardiovaszkuláris eseménykockázata a prediabéteszes csoporthoz képest is magasabbnak bizonyult: a hazárdarány 1,76 volt (95%-os konfidenciaintervallum: 1,03–3,00; p=0,038). A diabétesztől és prediabétesztől mentes csoporttal összehasonlítva 2,13-as hazárdarányt mértek (95%-os konfidenciaintervallum: 1,33–3,41; p=0,002). Az összefüggés a párosításban figyelembe vett kardiovaszkuláris rizikófaktorok mellett is fennállt.

A pangásos szívelégtelenség kockázatában nem mutattak ki szignifikáns különbséget a három csoport között. A prediabéteszes és az anyagcserezavartól mentes résztvevők között sem az összetett végpont, sem annak vizsgált komponensei tekintetében nem igazolódott szignifikáns eltérés.

A kumulatív glikémiás terhelés jelentősége

A nagyobb glükózexpozíció magasabb későbbi kardiovaszkuláris kockázattal társult. A folytonos változóként elemzett, logaritmikusan transzformált glükózértékekből számított kumulatív mutató egységnyi növekedésére az összetett végpont hazárdaránya 1,18 volt (95%-os konfidenciaintervallum: 1,08–1,28; p<0,001). A koszorúér-betegségre 1,23-as, a stroke-ra 1,19-es hazárdarányt kaptak; szívelégtelenségnél nem találtak szignifikáns összefüggést.

A glükózterhelés szerinti harmadok összehasonlításakor az összetett végpont, a koszorúér-betegség és a stroke eseménygyakorisága az alsó harmadtól a felső felé haladva emelkedett. Az összefüggés a párosított, diabétesz nélküli résztvevők körében is megjelent, ami arra utal, hogy a kockázat a diabétesz diagnosztikai küszöbe alatti expozíciós tartományban is növekedhet.

Egy feltáró elemzésben a 40 éves kor előtti eltérő glükózpályákhoz különböző későbbi kockázatok társultak. A legnagyobb kockázatot a nagyon magas és gyorsan emelkedő glükózszintekkel jellemezhető résztvevőknél észlelték. A teljes, nem párosított kohorsz többváltozós elemzései a fő eredményekkel összhangban álltak.

A társuló rizikófaktorokon túlmutató összefüggés

A kutatók külön összehasonlították a párosított diabéteszes résztvevőket, a párosított diabétesz nélküli csoportot, valamint a párosításba be nem került diabétesz nélküli személyeket. Az első két csoport mért rizikóprofilja hasonló volt, míg a harmadik csoport több kardiovaszkuláris jellemző tekintetében különbözött a másodiktól.

Hatvanöt éves korban az első két csoport közötti abszolút eseménygyakoriság-különbség 10,3 százalékpontot, a második és harmadik közötti 5,3 százalékpontot tett ki. E feltáró összevetésben a diabéteszhez társuló többlet nagyobbnak bizonyult, mint a diabétesz mellett gyakran emelkedett egyéb rizikófaktorokhoz kapcsolódó különbség.

Klinikai értelmezés és korlátok

A vizsgálat erőssége a fiatal felnőttkortól induló, több mint 35 éves követés és a standardizált ismételt mérés. Megfigyeléses jellege miatt azonban nem zárható ki nem mért tényezők maradék zavaró hatása. A diagnosztikai besorolást mérési hibák és hiányzó adatok befolyásolhatták. A párosítás csökkentette az elemezhető mintát, a négy amerikai közösségből származó populáció pedig korlátozza az általánosíthatóságot.

A legutóbbi követéskor a résztvevők medián életkora 62 év volt, a teljes kohorszban a kumulatív kardiovaszkuláris incidencia mindössze 8%-ot ért el. A hosszabb követés több esemény megfigyelését és más referenciaéletkorok vizsgálatát is lehetővé tenné. A szerzők emellett változatosabb populációk bevonását, klinikai vizsgálatokat és implementációs kutatásokat tartanak szükségesnek a glükózpályák megelőzésben betöltött szerepének pontosításához és a gyakorlati alkalmazás kidolgozásához.

További vizsgálatoknak kell tisztázniuk, hogy a fiatalkori glükózterhelés korábbi felismerése és csökkentése mérsékli-e a későbbi kardiovaszkuláris kockázatot, illetve milyen kumulatív küszöbértékek használhatók a klinikai gyakorlatban.

Forrás: Domanski MJ, Wu CO, Tian X, et al. Diabetes Mellitus, Cumulative Glucose Exposure, and Incident Cardiovascular Disease Risk. JACC Adv. 2026;5(9):103087. doi:10.1016/j.jacadv.2026.103087.

Több nem kontrollált kockázati tényező halmozódása 2-es típusú diabéteszben: alapellátási tanulságok

Egy elemzés azt értékelte, hogy 2-es típusú diabetesben a kezelési célok teljesülése és a mérési hiányosságok hogyan oszlanak meg különböző betegcsoportokban.