Lehetséges új terápiás célpont diabéteszes neuropátiában: a p35–CDK5 útvonal gátlása peptidkezeléssel
A diabéteszhez társuló idegkárosodás világszerte több millió beteget érint, fájdalmat, zsibbadást és mozgáskorlátozottságot okozva, miközben a sérült idegrostok regenerációja jelenleg csak korlátozott mértékben állítható helyre. Egy kölni kutatócsoport most olyan központi mechanizmust azonosított, amely magyarázatot ad a diabéteszben észlelt regenerációs gyengeségre, és egyúttal egy potenciálisan oki terápiás megközelítést is felvázol.
A vizsgálat háttere és célja
A munkacsoport a diabéteszes idegkárosodás mögött álló, eddig tisztázatlan regenerációs limitáció mechanizmusát kívánta feltérképezni, különös tekintettel arra, hogy a perifériás idegek miért nem képesek megfelelő ütemben újranőni. Ennek érdekében 1-es és 2-es típusú diabétesz egérmodelljeit használták, és a sérült idegek regenerációját, illetve a molekuláris jelátviteli útvonalak aktivitását elemezték.
p35–CDK5 jelátvitel: a regeneráció blokkolója
A kísérletek során a kutatók jelentős mértékű p35-fehérje-felhalmozódást igazoltak a diabéteszes állatok idegsejtjeiben. A p35 aktivál egy enzimet (CDK5), amely egy jelátviteli kaszkádot indít el; ez a kaszkád végső soron gátolja az idegrostok újranövését, számottevően beszűkítve a perifériás idegek természetes regenerációs kapacitását. A szerzők eredményei szerint a diabéteszhez társuló „regenerációs gyengeség” már a klinikailag manifeszt diabéteszes neuropátia kialakulása előtt megjelenik, ami arra utal, hogy a p35–CDK5-aktiváció a korai patomechanizmus része lehet.
Genetikai és peptidalapú beavatkozás
A kutatócsoport célzottan avatkozott be a p35–CDK5 útvonal működésébe, genetikai módszerekkel, illetve farmakológiai eszközökkel, újonnan fejlesztett, szisztémásan adható peptid-alapú molekulákkal. A jelátvitel gátlásával sikerült „felszabadítani” a blokkolt regenerációs folyamatokat: diabéteszes egerekben a sérült idegrostok növekedési üteme olyan szintre állt helyre, amely összevethető volt egészséges állatok regenerációjával.
Funkcionális javulás diabéteszes állatmodellekben
A strukturális regenerációt funkcionális eredmények is kísérték: a kezelést követően a diabéteszes egérmodellekben szignifikáns motoros és szenzoros funkciójavulást figyeltek meg. A szerzők kiemelik, hogy a regenerációs potenciál fokozása akkor is kimutatható volt, amikor a diabéteszes neuropátia már manifeszt módon jelen volt, vagyis a beavatkozás nemcsak megelőző, hanem potenciálisan rehabilitatív hatással is bírhat.
Peptidterápia mint oki beavatkozás
A kutatás egyik kulcseleme egy olyan peptid, amelyet a csoport fejlesztett ki és szabadalmaztatott, és amely szelektíven célozza a p35–CDK5-útvonal túlzott aktivációját. A szerzők szerint ez a molekula közvetlenül az idegrostok regenerációját gátló alapmechanizmusra hat, így elvben gyógyszerré fejleszthető, amely túlmutat a jelenlegi, döntően tüneti – főként fájdalomcsillapító – neuromoduláló terápiákon.
Perspektívák: kezelés és prevenció
A tanulmány rámutat, hogy a diabétesz okozta regenerációs zavar már a klinikailag manifeszt neuropátia előtt jelen van, ami új ablakot nyithat a megelőző jellegű beavatkozások számára. A kutatócsoport jelenleg azt vizsgálja, hogy az azonosított mechanizmus közvetlenül hozzájárul-e a diabéteszes neuropátia kialakulásához, illetve, hogy a p35–CDK5-gátláson alapuló új terápiás stratégiák képesek-e csökkenteni a betegség kockázatát vagy lassítani annak progresszióját.
A szerzők összességében úgy értékelik, hogy az eredmények új perspektívát nyitnak a diabéteszes idegkárosodás – más néven diabéteszes neuropátia – kezelésében és potenciális megelőzésében, egy jelenleg gyógyíthatatlan, világszerte igen gyakori szekunder betegségcsoport esetében.
University of Cologne – Science Translational Medicine: „Failure of nerve regeneration in mouse models of diabetes is caused by p35-mediated CDK5 hyperactivity”, 2025.
