Retatrutid: Hármas receptoragonista nyit új távlatot a 2-es típusú diabétesz és elhízás kezelésében
A TRIUMPH-2 vizsgálat a hetente egyszer alkalmazott retatrutid három dózisának hatásosságát és biztonságosságát hasonlította össze placebóval túlsúlyos vagy elhízott, 2-es típusú diabéteszben szenvedő felnőtteknél. A 80 hetes kutatásban a testsúly változása mellett a glikémiás kontrollt és a kardiometabolikus kockázati tényezőket is értékelték.
Hármas receptoragonizmus, célzott vizsgálati populáció
A retatrutid a glükózdependens inzulinotrop polipeptid (GIP), a glükagonszerű peptid-1 (GLP-1) és a glükagon receptorainak vizsgálati fázisban lévő hármas agonistája. Fejlesztése az elhízás és a 2-es típusú diabétesz kezelésén túl több, elhízáshoz kapcsolódó betegségre is kiterjed. Ezek között cardiovascularis betegségek, metabolikus májbetegség, térdízületi osteoarthritis, krónikus derékfájdalom és obstruktív alvási apnoe szerepelnek. A most ismertetett vizsgálat a túlsúllyal vagy elhízással társuló 2-es típusú diabéteszben értékelte a készítményt.
A betegcsoport kiválasztásának jelentőségét az adja, hogy az elhízás kezelésére alkalmazott gyógyszerekkel a diabéteszes betegek általában kisebb testsúlycsökkenést érnek el, mint a nem diabéteszes személyek. A szerzők ezért olyan populációban vizsgálták a retatrutidot, amelyben a hatásosabb testsúlycsökkentés iránt továbbra is kielégítetlen terápiás igény áll fenn.
A kutatásról az Európai Diabetes Társaság (EASD) 2026. szeptember 28. és október 2. között Milánóban megrendezett éves kongresszusához kapcsolódóan számoltak be; az eredmények a The Lancet folyóiratban is megjelentek. A vizsgálati terv és a hatásossági adatok bemutatását Juan Pablo Fríasra, a Los Angeles Institute for Metabolic Research orvosigazgatójára és vezető vizsgálójára bízták. A kutatást a retatrutidot fejlesztő Eli Lilly támogatta.
A TRIUMPH-2 felépítése és résztvevői
A befejezett, III. fázisú, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat nyolc ország 92 vizsgálóhelyén zajlott. Argentína, Ausztrália, Brazília, India, Mexikó, Románia, Spanyolország és az Egyesült Államok egészségügyi és kutatóközpontjai, valamint kórházai vettek részt benne. A beválasztáshoz legalább 18 éves életkor, legalább 27 kg/m² testtömegindex és 2-es típusú diabétesz volt szükséges; a HbA1c megengedett tartománya 6,5–10,5% volt.
A résztvevőket 1:1:1:1 arányban osztották a hetente egyszer, subcutan alkalmazott 4, 9 vagy 12 mg retatrutidot, illetve placebót kapó csoportokba. Valamennyi kezelési karban étrendi tanácsadás és a fizikai aktivitásra vonatkozó útmutatás egészítette ki az injekciós kezelést. Az elsődleges végpont a testsúly kiindulási értékhez viszonyított százalékos változása volt a 80. héten. A HbA1c ugyanezen időpontig bekövetkező változását kiemelt másodlagos végpontként értékelték.
Összesen 2047 személy szűrését követően 1152 résztvevőt randomizáltak. A 4 mg-os csoportba 292, a 9 mg-osba 284, a 12 mg-osba 287, a placebocsoportba 289 beteg került. Az átlagéletkor 55,1 év volt; 554 nő és 592 férfi vett részt a kutatásban, megközelítőleg kiegyenlített nemi megoszlással.
A kiindulási átlagos BMI 38,2 kg/m², az átlagos HbA1c 7,71% volt. Az elhízás fennállásának medián időtartama 21 évnek, a diabéteszé 5,6 évnek adódott. Randomizáláskor a betegek 92%-a szedett valamilyen orális vércukorcsökkentőt, köztük biguanidot, SGLT-2-gátlót, szulfonilureát vagy más orális készítményt. A vizsgálatot 1046 résztvevő, a randomizált populáció 91%-a fejezte be; 965 beteg, vagyis 84% a vizsgálati kezelést is a befejezésig folytatta.
Testsúly és glikémiás kontroll
A 80. hétre mindhárom retatrutidcsoportban nagyobb átlagos testsúlycsökkenést mértek, mint placebo mellett. A testsúlyra gyakorolt hatás a dózis emelkedésével nőtt, míg a HbA1c csökkenése a három aktív kezelési karban hasonló mértékű volt.
- Testsúlycsökkenés: a kiindulási értékhez képest átlagosan 11,9% a 4 mg-os, 16,8% a 9 mg-os és 18,8% a 12 mg-os retatrutidcsoportban, szemben a placebocsoport 5,1%-os értékével.
- Placebóhoz viszonyított különbség: a testsúly százalékos változásának becsült kezelési különbsége a 4, 9 és 12 mg-os adag mellett rendre −6,9, −11,8 és −13,8 százalékpont volt.
- HbA1c-csökkenés: a kiindulási értékhez képest átlagosan 1,38 százalékpont a 4 mg-os, 1,50 százalékpont a 9 mg-os és 1,45 százalékpont a 12 mg-os retatrutidcsoportban; placebo mellett 0,45 százalékpontos csökkenést mértek.
A legnagyobb dózis mellett a jelentős mértékű fogyást elérők aránya is meghaladta a placebocsoportban megfigyelt értékeket. A 12 mg retatrutidot kapók 47%-a legalább 20%-ot, 31%-a legalább 25%-ot veszített kiindulási testsúlyából. Placebo mellett ugyanezeket a küszöbértékeket a résztvevők 6%-a, illetve 3%-a érte el.
A 12 mg-os csoportban a betegek 72%-ánál alakult ki legfeljebb 6,5%-os HbA1c, míg placebo mellett ez az arány 29% volt.
A retatrutid a közlemény szerint szignifikánsan javította a kardiometabolikus kockázati tényezőket is, beleértve a vérnyomást és a lipidprofilt. Emellett csökkent a gyulladásos markerként értékelt, nagy érzékenységű C-reaktív protein (hsCRP) szintje.
Biztonságosság és szerzői következtetések
A leggyakrabban jelentett nemkívánatos események gastrointestinalis jellegűek voltak, és a retatrutidot kapók körében gyakrabban fordultak elő. Hasmenést az aktív kezelési csoportok résztvevőinek 27–34%-ánál, csoportonként 80–96 betegnél jelentettek, szemben a placebocsoport 13%-ával, azaz 38 beteggel. Hányinger retatrutid mellett 14–28%-ban, csoportonként 40–80 résztvevőnél, placebo mellett 8%-ban, 23 betegnél jelentkezett.
Hypotoniát, orthostaticus hypotoniát vagy vérnyomáscsökkenést a 4, 9 és 12 mg-os retatrutidcsoportban rendre 1%, 5% és 6% gyakorisággal észleltek; a placebocsoportban az arány 1% alatt maradt. Dysaesthesia, vagyis rendellenes, például égő vagy kellemetlen bőrérzet az aktív kezelési karokban rendre 4%, 6% és 7%, placebo mellett 1% gyakorisággal fordult elő. Egyik dysaesthesiás eseményt sem minősítették súlyos intenzitásúnak vagy súlyos nemkívánatos eseménynek.
Nemkívánatos esemény vagy haláleset miatt a kezelés végleges megszakítása a 9 mg-os csoportban 12%-ban, 33 betegnél, a 12 mg-os csoportban 8%-ban, 22 betegnél következett be. A megfelelő arány a 4 mg-os karban 4% volt, 11 résztvevővel, a placebocsoportban pedig 5%, 14 résztvevővel. A kezelésmegszakítás tehát a két nagyobb dózis mellett gyakoribb volt, mint a 4 mg-os adag vagy placebo alkalmazásakor.
A vizsgálat során hét haláleset történt: kettő a 4 mg-os, három a 9 mg-os, egy a 12 mg-os retatrutidcsoportban, egy pedig a placebocsoportban. A vizsgáló megítélése szerint egyik haláleset sem állt összefüggésben a vizsgálati beavatkozással.
A szerzők a TRIUMPH-2 eredményei alapján úgy ítélik meg, hogy a retatrutid előrelépést jelenthet az elhízással és 2-es típusú diabétesszel élők kezelésében.
A jelentős testsúlycsökkenést a glikémiás kontroll és a kardiometabolikus kockázati tényezők javulása kísérte; a biztonságossági profil általánosságban hasonló volt más, GLP-1-receptor-agonista aktivitással rendelkező molekulákéhoz. Következtetésük támogatja az elhízás kezelését ebben a betegcsoportban, ugyanakkor annak megállapításához, hogy az észlelt előnyök más, elhízáshoz társuló szövődmények javulását is eredményezik-e, további vizsgálatokat tartanak szükségesnek.
Forrás: European Association for the Study of Diabetes. New triple agonist drug produces substantial weight loss in diabetic patients. Medical Xpress. 2026. október 1.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
