Várható élettartam 1-es, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő és nem cukorbeteg egyéneknél: szisztematikus áttekintés és metaanalízis
A Frontiers in Endocrinology című szaklapban 2025 novemberében publikált, eddigi legátfogóbb szisztematikus áttekintés és metaanalízis több mint 140 millió egyén adatainak elemzésével számszerűsíti az 1-es és 2-es típusú diabétesz várható élettartamra gyakorolt hatását. A kutatás rávilágít, hogy bár az 1-es típusú cukorbetegek életkilátásai folyamatosan javulnak, a betegség okozta élethossz-csökkenés továbbra is drámai mértékű, és jelentős különbségek figyelhetők meg a diabétesz típusai, a nemek és a földrajzi régiók között.
A cukorbetegség globális népegészségügyi teher, amely világszerte több százmillió embert érint, és jelentősen hozzájárul a morbiditáshoz és mortalitáshoz. Yasmin Ezzatvar és munkatársainak nagyszabású kutatása ezt a hiányt pótolta, egyértelműen számszerűsítve a betegség élethosszra gyakorolt hatását. A kutatók a PRISMA irányelveket követve, a PubMed, EMBASE és Web of Science adatbázisokban kerestek olyan kohorsz- és regiszteralapú vizsgálatokat, amelyek a várható élettartamot (life expectancy, LE) és az elvesztett potenciális életéveket (years of potential life lost, YPLL) vizsgálták. Az elemzésbe végül 23 tanulmány 179 kohorszát vonták be, amelyek 65.271 1-es típusú (T1D) és közel 140 millió 2-es típusú (T2D) cukorbeteg adatait vetették össze több mint 1,5 milliárd nem diabéteszes kontrollszemély adataival.
A várható élettartam drámai különbségei
Az eredmények alapján a várható élettartam az 1-es típusú cukorbetegek körében a legalacsonyabb. A T1D-vel élő férfiak átlagosan 65,12 év (95% CI: 59,51–70,72), míg a nők 68,26 év (95% CI: 63,01–73,51) várható élettartamra számíthatnak. Ezzel szemben a 2-es típusú diabéteszben szenvedők kilátásai kedvezőbbek: a férfiaknál 74,34 év (95% CI: 72,81–75,87), a nőknél pedig 79,63 év (95% CI: 78,32–80,95) az átlagos várható élettartam.
A kontraszt az egészséges (nem diabéteszes) populációhoz viszonyítva a legélesebb, ahol a férfiak átlagosan 79,56 évig, a nők pedig 84,46 évig élnek. Az adatokból látható, hogy a T1D patofiziológiája – az abszolút inzulinhiány és a fiatalkori kezdet – súlyosabb terhet ró a szervezetre, mint a jellemzően idősebb korban kialakuló, inzulinrezisztencián alapuló T2D.
Elvesztett potenciális életévek (YPLL)
A kutatók másodlagos végpontként vizsgálták az elvesztett potenciális életévek számát, amely a korai mortalitás mértékét számszerűsíti.
- T1D: A férfiak átlagosan 11,3 évet, a nők 10,9 évet veszítenek életükből a betegség következtében. Ez a drámai mértékű élethossz-csökkenés a T1D-vel járó súlyos szövődmények, így a kardiovaszkuláris és vesebetegségek magasabb kockázatával magyarázható.
- T2D: A 2-es típusú betegeknél a veszteség mérsékeltebb, de továbbra is jelentős: a férfiaknál 7,0 év, a nőknél pedig 6,2 év.
Érdekes módon, bár a nők általánosságban tovább élnek, a diabétesz csökkenti ezt a túlélési előnyt. Különösen T1D esetén figyelhető meg, hogy a nők biológiai előnye mérséklődik, ami feltehetően az ösztrogén kardioprotektív hatásának korábbi elvesztésével függ össze.
Földrajzi eltérések és időbeli trendek
A 2-es típusú cukorbetegség esetében a földrajzi régiók szerinti bontás érdekes mintázatot mutatott. A T2D-vel élő nők várható élettartama Ázsiában volt a legmagasabb (81,40 év), megelőzve Európát (78,83 év) és Észak-Amerikát (78,26 év). Ezen eltérések hátterében genetikai tényezők, életmódbeli különbségek és az egészségügyi ellátórendszerek eltérő fejlettsége, valamint a kezelési irányelvekhez való hozzáférés egyenlőtlenségei állhatnak.
A tanulmány egyik legfontosabb pozitív üzenete, hogy az 1-es típusú diabétesz esetében a kohorsz-évek vizsgálata szignifikáns pozitív kapcsolatot mutatott: minden egyes évtizeddel nőtt a betegek várható élettartama. Ez egyértelműen a terápiás innovációknak – intenzív inzulinkezelés, folyamatos glükózmonitorozás (CGM), inzulinpumpák – köszönhető. Ezzel szemben a 2-es típusú diabétesz esetében nem volt kimutatható ilyen egyértelmű javulás, amelynek hátterében a diagnózis későbbi időpontja és a gyakori komorbiditások (pl. obezitás) állhatnak, amelyek ellensúlyozzák a modern terápiák pozitív hatásait.
Tanulságok a klinikai gyakorlat számára
A metaanalízis megerősíti, hogy a diabétesz továbbra is jelentős hatással van a mortalitásra. A T1D-s betegek javuló életkilátásai igazolják a modern technológiák és a szoros glikémiás kontroll fontosságát. A tanulmány ugyanakkor rávilágít a kutatás korlátaira is, például a klinikai rizikófaktorok (pl. HbA1c, testsúly) hiányára az adminisztratív adatbázisokban, ami árnyalhatja az eredményeket. Az elvesztett életévek magas száma sürgeti a prevenciós stratégiák, a korai diagnózis és a kardiovaszkuláris kockázatkezelés további erősítését mindkét diabétesz-típusban, valamint a területi egyenlőtlenségek felszámolását az ellátásban.
Ezzatvar Y, López-Gil JF, Yáñez-Sepúlveda R, Hurtado-Almonacid J and García-Hermoso A (2025) Life expectancy in individuals with type 1, type 2 diabetes and without diabetes: a systematic review and meta-analysis. Front. Endocrinol. 16:1704277. doi: 10.3389/fendo.2025.1704277
