Tezepelumab súlyos, orrpolipokkal járó krónikus rhinosinusitisben
A WAYPOINT fázis III vizsgálat a tezepelumab hatásosságát és biztonságosságát értékelte a „Japanese Epidemiological Survey of Refractory Eosinophilic Chronic Rhinosinusitis” (a refrakter eozinofil krónikus rhinosinusitis japán járványügyi felmérése) által meghatározott eozinofil krónikus rhinosinusitis (ECRS) alcsoportokban.
Az orrpolipokkal járó krónikus rhinosinusitis (CRSwNP) heterogén felső légúti gyulladásos betegség, amelyben 2-es típusú és nem 2-es típusú gyulladásos folyamatok egyaránt szerepet kapnak. A tartós orrdugulás, a szaglásromlás, az arctáji nyomásérzés, az alvászavar és a fáradtság jelentősen ronthatja az életminőséget.
A standard kezelés intranazális kortikoszteroid-kezelésből, szükség esetén endoszkópos orrmelléküreg-műtétből áll. Súlyos, refrakter betegségben azonban ismételt sebészi beavatkozás vagy rövid kúrában alkalmazott szisztémás kortikoszteroid-kezelés válhat szükségessé. Egyes betegeknél a kortikoszteroidokra adott válasz sem megfelelő.
A TSLP terápiás célpont
A CRSwNP patogenezisében a környezeti ingerekre aktiválódó légúti hámsejtek is szerepet töltenek be. Ezek a sejtek többek között thymus stromalis lymphopoietint (TSLP) és interleukin-33-at termelnek.
A TSLP a gyulladásos kaszkád felsőbb szintjén ható epiteliális citokin, amely több 2-es típusú és nem 2-es típusú gyulladásos útvonal aktiválásában és felerősítésében vehet részt. A tezepelumab TSLP-ellenes humán monoklonális antitest.
A WAYPOINT vizsgálat elsődleges eredményei szerint a tezepelumab súlyos, nem kontrollált CRSwNP-ben javította az orrpolipokkal összefüggő klinikai végpontokat, mérsékelte az orrdugulást és az orr- és melléküregi tüneteket, valamint csökkentette az orrpolipműtét és a szisztémás kortikoszteroid-kezelés szükségességét. A most közölt utólagos, post hoc elemzés azt értékelte, hogy a terápiás hatás a Japanese Epidemiological Survey of Refractory Eosinophilic Chronic Rhinosinusitis (JESREC) szerinti eozinofil rhinosinusitis-kategóriákban is kimutatható-e.
JESREC-kategóriák
A JESREC-algoritmus a betegeket nem eozinofil krónikus rhinosinusitis (nem ECRS), enyhe eozinofil krónikus rhinosinusitis (enyhe ECRS), középsúlyos ECRS és súlyos ECRS kategóriába sorolja. A besorolás klinikai, CT- és perifériás vér-eozinofilsejtszámra vonatkozó paramétereket egyesít.
Korábbi JESREC-adatok szerint a betegség kiújulásának gyakorisága az eozinofil gyulladás mértékének emelkedésével nőtt: nem eozinofil betegségben 12,7%, súlyos ECRS-ben 51,8% volt. A refrakter CRSwNP-t emelkedett perifériás eozinofilsejtszám, kifejezett szöveti eozinofília és társuló asztma is jellemezheti.
A vizsgálat felépítése
A WAYPOINT randomizált, kettős vak, placebokontrollált, párhuzamos csoportos elrendezésű fázis III vizsgálat volt. A vizsgálatot tíz országban végezték 2021 áprilisa és 2023 augusztusa között.
A beválasztás feltétele legalább egy éve fennálló, orvos által igazolt, súlyos CRSwNP volt. A betegeknek kifejezett orrdugulással és magas orrpolippontszámmal kellett rendelkezniük, továbbá az előző évben az orrpolipok miatt szisztémás kortikoszteroid-kezelésben kellett részesülniük és/vagy korábbi orrpolipműtéten kellett átesniük.
A résztvevők 1:1 arányban négyhetente 210 mg szubkután tezepelumabot vagy placebót kaptak a standard kezelés mellett. Az utolsó dózist a 48. héten adták be, a kezelés végi vizsgálatot az 52. héten végezték el.
A két együttes primer végpont az endoszkóppal értékelt Nasal Polyp Score (NPS), valamint a napi tünetnapló adataiból képzett kéthetes átlagos Nasal Congestion Score (NCS) kiinduláshoz viszonyított változása volt. A kiemelt másodlagos végpontok között a szaglásromlás, a SNOT-22 életminőség-kérdőív, a Lund–Mackay CT-pontszám, az összesített tünetterhelés, továbbá az orrpolipműtét és/vagy a szisztémás kortikoszteroid-kezelés szükségessége szerepelt.
A vizsgált betegek
A teljes elemzési populáció 408 betegből állt: 203-an tezepelumabot, 205-en placebót kaptak. A JESREC-besorolás alapján 47 beteg nem ECRS-, 77 enyhe ECRS-, 151 középsúlyos ECRS-, 133 pedig súlyos ECRS-kategóriába tartozott.
Az alapvető demográfiai és klinikai jellemzők az alcsoportok között általában hasonlóak voltak. Az ECRS súlyosságának növekedésével párhuzamosan azonban emelkedett a perifériás vér eozinofilsejtszáma, és gyakoribbá vált a társuló asztma.
Súlyos ECRS-ben az átlagos kiindulási eozinofilsejtszám a tezepelumab-, illetve a placebocsoportban 538, illetve 592 sejt/µl volt. A középsúlyos és súlyos ECRS-kategóriákba sorolt betegeknél társuló asztma – beleértve a nemszteroid gyulladáscsökkentők által kiváltott légúti betegséget is – minden esetben jelen volt.
Polippontszám és orrdugulás
A nem ECRS-t és az enyhe ECRS-t egyesítő alcsoportban a tezepelumab az 52. hétre szignifikánsan nagyobb NPS-csökkenést eredményezett, mint a placebo. A legkisebb négyzetek módszerével becsült átlagkülönbség –1,68 volt.
A középsúlyos és súlyos ECRS-t egyesítő csoportban a becsült kezelési különbség –2,25 volt; mindkét összehasonlítás p<0,0001 szinten szignifikánsnak bizonyult. A numerikusan nagyobb hatás tehát a kifejezettebb eozinofil gyulladással jellemzett kategóriákban mutatkozott.
Az orrdugulás a tezepelumab mellett szintén nagyobb mértékben enyhült. Az 52. héten a kéthetes átlagos NCS placebóhoz viszonyított kezelési különbsége a nem ECRS-t és enyhe ECRS-t egyesítő csoportban –0,78, a középsúlyos és súlyos ECRS-t egyesítő csoportban –1,15 volt; mindkét eredmény p<0,0001 szinten statisztikailag szignifikáns volt.
Az egyes JESREC-kategóriák külön elemzésében a 24. héten a súlyos ECRS-csoportban észlelték a numerikusan legnagyobb NPS-csökkenést. Az 52. hétre az enyhe, a középsúlyos és a súlyos ECRS-kategóriában a polippontszám javulása hasonló nagyságrendűvé vált. A nem ECRS-csoport alacsonyabb betegszáma miatt ebben az alcsoportban a kezelési hatás becslése kevésbé volt pontos.
Tünetek és életminőség
A tezepelumab a szaglásromlás, az egészséggel összefüggő életminőség, a CT-vel értékelt orr- és melléküregi érintettség és az összesített tünetterhelés tekintetében is kedvezőbb eredményeket adott a placebónál. Ez az előny mind a nem ECRS-t és enyhe ECRS-t egyesítő, mind a középsúlyos és súlyos ECRS-t egyesítő alcsoportban megjelent.
A középsúlyos és súlyos ECRS-t egyesítő csoportban az 52. héten a tezepelumab és a placebo közötti becsült kezelési különbség a szaglásromlás pontszámában –1,11, a SNOT-22 összpontszámában –29,68, a Lund–Mackay-pontszámban –6,31, az össztünetpontszámban pedig –7,51 volt.
A nem ECRS-t és enyhe ECRS-t egyesítő alcsoportban a megfelelő értékek –0,74, –22,33, –4,27 és –5,61 voltak. A szerzők értékelése szerint a kiinduláshoz viszonyított javulás az NPS, a SNOT-22 és az össztünetpontszám esetében mindkét összevont csoportban meghaladta a minimálisan klinikailag fontos különbség küszöbértékét.
A középsúlyos és súlyos ECRS-t egyesítő csoportban az orrdugulási pontszám, a szaglásromlás pontszáma és a Lund–Mackay-pontszám változása is elérte vagy meghaladta a klinikailag értelmezhető javulás küszöbértékét.
Kevesebb műtét és szisztémás szteroid
Az orrpolipműtét és/vagy a szisztémás kortikoszteroid-kezelés szükségessége minden ECRS-kategóriában alacsonyabb volt a tezepelumab-, mint a placebocsoportban.
A placebocsoportban az együttes végpont előfordulása nem ECRS-ben 22,2%, enyhe ECRS-ben 23,7%, középsúlyos ECRS-ben 29,3%, súlyos ECRS-ben pedig 38,5% volt. A tezepelumab-csoport megfelelő arányai 10,0%, 0%, 1,3% és 4,4%-ot tettek ki.
A különbség különösen a középsúlyos és súlyos ECRS-kategóriában volt kifejezett. A súlyos ECRS-ben az orrpolipműtét és/vagy a szisztémás kortikoszteroid-kezelés szükségessége a tezepelumab mellett 4,4%, placebo mellett 38,5% volt.
Eozinofilek és biztonságosság
Az enyhe, a középsúlyos és a súlyos ECRS-kategóriában a tezepelumab már a 4. héttől mérsékelte a perifériás vér eozinofilsejtszámát. A magasabb kiindulási eozinofilsejtszámú alcsoportokban nagyobb mértékű csökkenés mutatkozott, amely az 52. hétig fennmaradt.
Súlyos ECRS-ben a tezepelumab-csoport átlagos eozinofilsejtszáma az 52. hétre 179 sejt/µl-re csökkent. Nem ECRS-ben ezzel szemben nem figyeltek meg érdemi változást a perifériás vér eozinofilsejtszámában.
A tezepelumab valamennyi ECRS-kategóriában általában jól tolerálhatónak bizonyult. A nemkívánatos és a súlyos nemkívánatos események gyakorisága, valamint típusa a tezepelumab- és a placebocsoportban az egyes alcsoportokban hasonló volt.
A leggyakoribb nemkívánatos események a COVID–19-betegség, a nasopharyngitis, a CRSwNP rosszabbodása, a felső légúti fertőzés, a fejfájás és az orrvérzés voltak. A súlyos nemkívánatos események aránya a tezepelumab-csoportokban 2,6–6,6%, a placebocsoportokban 3,7–8,0% között alakult. Egy haláleset történt bakteriális szepszis következtében, a placebocsoportban. Új biztonságossági aggály nem merült fel.
Értelmezési korlátok
Az elemzés utólagos, post hoc jellegű volt, és az ECRS-kategóriák betegszáma nem volt kiegyenlített. A nem ECRS-csoportba mindössze 47 beteg tartozott, közülük 20-an tezepelumabot, 27-en placebót kaptak. Ez korlátozta az ebben az alcsoportban becsült kezelési hatás pontosságát.
A vizsgálatba magas NPS-értékű, súlyos és refrakter betegeket vontak be. Az eredmények ezért enyhe vagy középsúlyos CRSwNP-ben csak korlátozottan általánosíthatók.
A WAYPOINT utólagos elemzése alapján a tezepelumab súlyos CRSwNP-ben a JESREC szerinti kategóriák teljes spektrumában kedvezőbb eredményeket adott a placebónál. A kezelés javította az endoszkópos polippontszámot, az orrdugulást és több betegekre vonatkozó tüneti, életminőségi végpontot, miközben a sebészi beavatkozás és a szisztémás kortikoszteroid-kezelés igénye alacsonyabb maradt.
Forrás: Fujieda S, Otori N, Han JK, et al. Use of tezepelumab for chronic rhinosinusitis with nasal polyps by eosinophilic endotype: WAYPOINT post-hoc analysis. Annals of Allergy, Asthma & Immunology. 2026. doi:10.1016/j.anai.2026.07.014.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
