Az IBS patomechanizmusa: mikrobiom–barrier–immun–agy tengely

IBS‑ben a bélmikrobiota diverzitása csökken, a Firmicutes/Bacteroidetes arány eltolódik, a Bifidobacterium és Lactobacillus gyakran visszaszorul, míg Proteobacteria és potenciális patobiontok (pl. Escherichia coli, Enterococcus) felszaporodhatnak. A széklet- és nyálkahártya‑minták eltérő ökológiai „fülkéket” tükröznek, és a preanalitikai, laboratóriumi és bioinformatikai eltérések önmagukban is jelentős heterogenitást generálnak, ami nehezíti az egységes IBS‑mikrobiom szignatúra azonosítását.​

Altípusok és funkcionális mikrobiomjellegzetességek

Meta‑analízisek IBS‑ben emelkedett Firmicutes/Bacteroidetes arányt, Clostridium/Clostridiales szaporulatot és Bacteroides‑csökkenést jeleznek, IBS‑D‑ben markánsabban, de egyes újabb vizsgálatok éppen fordított mintázatot (Clostridia‑csökkenés, Bacteroidota‑emelkedés) mutattak, Bacteroides, Faecalibacterium és Blautia lehetséges biomarkerként merül fel. IBS‑C és IBS‑M esetén fokozott Firmicutes/Bacteroidetes arány, Actinobacteria‑ és Verrucomicrobiota‑emelkedés, valamint bizonyos butiráttermelő taxa (pl. Anaerostipes hadrus) gazdagodása írható le, ami altípus‑specifikus metabolikus jellegzetességekre utal.​

IBS és colitis ulcerosa összehasonlítása szerint mindkét kórképben E. coli, Clostridium és Bacteroides szaporulat, valamint Bifidobacterium‑csökkenés figyelhető meg a nyálkahártyán, ugyanakkor az UC‑ben kifejezettebb a bakteriális invázió és a fluktuáció mértéke. Nagy, multi‑omikai és metagenomikai kohorszok két, reprodukálható IBS‑mintázatot azonosítottak: egy obligát anaerobokban (Faecalitalea, Fusicatenibacter, Ruminococcus) gazdag, és egy „orális profilú” (Streptococcus, Veillonella) mintázatot, melyek a tüneti súlyossággal, low‑FODMAP diétával és rifaximin‑expozícióval társultak.​

Anyagcseretermékek: SCFA‑k, epesavak, gázok, triptofán

A rövid szénláncú zsírsavak (acetát, propionát, butirát) kulcsszereplők: energiát szolgáltatnak a colonocytáknak, erősítik a tight junction‑expressziót (Occludin, Claudin‑1, ZO‑1), GPCR‑aktiváción keresztül (FFAR2/3) fokozzák a Treg‑választ és mérséklik a gyulladást. IBS‑ben gyakori a butiráttermelő baktériumok (pl. Faecalibacterium prausnitzii) csökkenése, „leaky gut”, fokozott permeabilitás és alacsony fokú gyulladás, ugyanakkor egyes IBS‑D kohorszokban emelkedett szérumszintű SCFA‑kat írtak le, ami altípus‑ és kontextusfüggő hatásra utal.​

IBS‑D‑ben a Clostridia‑gazdag, de funkcionálisan zavart mikrobiota gyakran rontja a primer epesavak dehidroxilációját, a colonba jutó primer epesavak (pl. chenodeoxycholsav) felhalmozódnak, ami secretoros hasmenést, barrierkárosodást, TGR5‑mediált 5‑HT‑felszabadulást és egy FXR–NGF–TRPV1 tengelyen keresztüli viscerális hiperszenzitivitást eredményez. A TGR5‑antagonisták kísérletes modellekben csökkentették a hyperalgesiát és barrierzavart, FMT‑átültetés pedig részben reprodukálta, illetve mérsékelte az IBS‑D epesav‑fenotípust.​

A gázmetabolitok közül IBS‑C‑ben a methanogén archaeák (Methanobrevibacter smithii) által termelt metán lassítja a tranzitot és fokozza a bakteriális komponensek epitheliális kontaktidejét, erősítve a PRR‑mediált gyulladást. IBS‑D‑ben a H₂‑ és H₂S‑túltermelés (Desulfovibrio spp.) intraluminális nyomásfokozódáson, barrierkárosodáson és TRPA1/Cav3.2‑mediált nociceptor‑szenzitizáción keresztül járul hozzá a puffadáshoz és fájdalomhoz.​

A triptofánanyagcsere mikrobiális indolderivátumai (pl. indol‑3‑propionsav) az AhR‑on keresztül IL‑22‑termelést, barriererősítést és Treg/Th17 egyensúlyt szabályoznak; IBS‑D‑ben több vizsgálat alacsonyabb indolszinteket és zavart AhR‑jelátvitelt talált. Mendeli randomizációs adatok arra utalnak, hogy a genetikai IBS‑rizikó inkább a triptofán/5‑HT/kynurenin tengely felé okoz másodlagos eltéréseket, mintsem fordítva, ami a neuro‑immun diszreguláció önfenntartó körét veti fel.​

Barrierrendellenesség, immunaktiváció, gut–brain tengely és stressz

Dysbiosis és SCFA‑hiány mellett a mucusréteg bontására specializálódott törzsek (pl. Ruminococcus gnavus, R. torques) felszaporodása rontja a nyákbarriert, elősegítve a baktérium‑ és LPS‑transzlokációt a lamina propriába. IBS‑ben emelkedett intestinalis permeabilitás, proinflammatorikus citokinszintek (TNF‑α, IL‑1β, IL‑6, IL‑8) és mastocyta‑, T‑sejt‑, makrofág‑infiltráció figyelhető meg; mastocyta‑eredetű mediátorok TRPV1/4 és TRPA1 szenzitizációt, viscerális hiperszenzitivitást váltanak ki.​

A bél–agy tengelyen a mikrobiális metabolitok, enteroendokrin hormonok (5‑HT, GLP‑1, PYY) és gyulladásos mediátorok vagalis, endokrin és immun útvonalakon keresztül módosítják az agytörzsi és kortikális fájdalom‑ és stresszköröket; funkcionális képalkotás meghatározott bakteriális mintázatokkal korreláló agyi hálózateltéréseket mutat IBS‑ben. A GABA‑termelő Lactobacillus/Bifidobacterium‑törzsek csökkenése, valamint a mikrobiális katekolamin- és triptofán‑metabolizmus módosulása magyarázhatja a szorongásos és depressziós komorbiditás magas arányát.​

Akut és krónikus pszichés stressz megváltoztatja a korai mikrobiotakolonizációt, tartós HPA‑aktiváción, sympathicus túlsúlyon és citokinfelszabaduláson keresztül tovább rontja a barrierfunkciót és a viscerális hiperszenzitivitást. Post‑infekciós IBS‑ben hosszan fennmaradó immun- és neuromuszkuláris átrendeződés (interstitialis Cajal‑sejtek, enterochromaffin sejtek) írható le.​

Mikrobiom‑célzott terápiák: diéta, probiotikumok, rifaximin, FMT

A narratív áttekintés részletesen elemzi a low‑FODMAP diéta, a probiotikumok, prebiotikumok/synbiotikumok, a rifaximin és a fecalis mikrobiota‑transzplantáció (FMT) bizonyítékszintjét és korlátait. Randomizált vizsgálatok és metaanalízisek szerint a low‑FODMAP étrend a globális IBS‑tüneteket, különösen a fájdalmat és a puffadást mérsékli, ugyanakkor csökkentheti a Bifidobacterium‑szintet és a butiráttermelést, ami mikrobiális szempontból óvatosságot igényel.​

Probiotikumok esetén több típusú RCT és meta‑analízis igazol szerény, törzs‑ és kombinációfüggő tünetjavulást (fájdalom, puffadás, globális pontszám), de a GRADE‑értékelés jellemzően alacsony–nagyon alacsony bizonyosságot jelez, így a nagy irányelvek nem javasolják rutinszerű alkalmazásukat minden IBS‑betegre. Prebiotikumoknál dózisfüggő hatás látszik, az alacsonyabb adagok egyes IBS‑C betegekben kedvezőbbek, a magasabb fermentábilis rosttartalom fokozhatja a puffadást.​​

A nem felszívódó rifaximin IBS‑D‑ben metaanalízisek szerint mérsékli a tünetperzisztenciát, a fájdalmat és a puffadást, ugyanakkor a mikrobiomra gyakorolt hatás többnyire átmeneti, a relapszus gyakori, az ismételt kúrák hosszú távú kockázata tisztázatlan. FMT‑vel kapcsolatban a vizsgálatok ellentmondásosak: egyes RCT‑k dózisfüggő, hónapokig–évekig tartó javulást, mások placebóval azonos eredményt mutattak; a szerzők jelenleg nem tartják rutinszerű IBS‑indikációra javasolhatónak, és „low–very low” bizonyosságú, heterogén bizonyítékbázist jeleznek.​​

Jövőkép: mechanizmus‑első, személyre szabott IBS‑kezelés

A szerzők szerint a taxonómiaközpontú megközelítést multifktoriális, funkcionális „readoutokra” épülő modellnek kell felváltania, amely SCFA‑, epesav‑, gáz- és triptofán‑profilokat, multi‑omikai integrációt és gépi tanulással azonosított mikrobiom‑altípusokat használ a célzott terápia alapjául. Kísérleti fázisban vannak az SCFA‑pótláson, posztbiotikumokon, génszerkesztett törzseken és szintetikus bakteriális konzorciumokon alapuló beavatkozások, de IBS‑ben ezek egyelőre hipotézis‑vezérelt, alacsony bizonyosságú megközelítések.​​

Li X, Yuan Q, Huang H, Wang L. Gut microbiota in irritable bowel syndrome: a narrative review of mechanisms and microbiome‑based therapies. Front Immunol. 2025;16:1695321.​