Különböző étrendek hatása elhízott felnőttek lipidprofiljára: CARBFUNC vizsgálat
A CARBFUNC randomizált vizsgálat másodlagos elemzése elhízott felnőttek lipidprofilját, lipoprotein-alfrakcióit és coronariameszesedését hasonlította össze három, szénhidrátmennyiségében, szénhidrátforrásaiban és telítettzsírsav-tartalmában eltérő étrend mellett.
Három étrend, részletes lipoprotein-vizsgálatok
A kétéves norvég vizsgálatba 193 résztvevőt randomizáltak; egy személy visszavonta beleegyezését. Az elemzett populáció átlagéletkora 41,7 év, átlagos testtömegindexe 36,6 kg/m², derékkörfogata 117 cm volt. A beválasztás 20–55 éves, elhízott vagy hasi elhízással élő felnőttekre terjedt ki. Kizárták többek között a dohányzókat, a posztmenopauzában lévő nőket, valamint a lipidanyagcserét befolyásoló vagy antidiabetikus gyógyszert szedőket.
Az étrendeket azonos energiatartalomra tervezték: nőknek napi 2000, férfiaknak 2500 kcal-t irányoztak elő. A fehérje tervezett energiaaránya mindhárom csoportban 17% volt. A két, több szénhidrátot tartalmazó étrendben a szénhidrát 45, a zsír 38, a telített zsírsavak 10–12 energiaszázalékot képviseltek.
- Az A-HCLF összehasonlító étrend főként sejtszerkezetüket elvesztett, lisztalapú szénhidrátforrásokra, például kenyérre és tésztára épült, jellemzően legalább 50%-os teljesőrlésűgabona-tartalommal.
- A C-HCLF étrend ezzel szemben megőrzött sejtszerkezetű élelmiszereket, például ép hüvelyeseket, gabonaszemeket és hántolatlan rizst tartalmazott. A két étrend rostbevitele hasonló volt.
- Az alacsony szénhidrát- és magas zsírtartalmú, LCHF étrendben a szénhidrát tervezett aránya 8, a zsíré 75, a telített zsírsavaké 30 energiaszázalék volt.
A táplálkozási naplók alapján ténylegesen 10–15 energiaszázalékos szénhidrát- és 30–31 energiaszázalékos telítettzsírsav-bevitelt értek el. Valamennyi étrendben hangsúlyt kapott a zöldség-, gyümölcs-, hal- és tejtermékfogyasztás.
A kutatók éhomi plazmamintákból, nukleáris mágneses rezonancia spektroszkópiával határozták meg a lipideket, apolipoproteineket és lipoprotein-alfrakciókat. A coronariák kalciumterhelését natív CT-vel, Agatston-pontszámmal értékelték a kiinduláskor, majd hat és tizenkét hónapnál. A másodlagos végpontokat a rendelkezésre álló mérések felhasználásával, kezelési szándék szerinti megközelítésben, korlátozott lineáris vegyes modellekkel elemezték.
Csökkenő triglicerid- és remnantkoleszterin-szint
Az LCHF étrend mellett a trigliceridek, a VLDL-részecskék és a remnantkoleszterin koncentrációja kifejezettebben csökkent, mint az A-HCLF csoportban. A remnantkoleszterint ebben az elemzésben az NMR-rel mért VLDL-koleszterinnel becsülték.
Huszonnégy hónapnál a trigliceridszint változása az LCHF csoportban −20,4%, az összehasonlító csoportban −3,06% volt; a csoportkülönbség szignifikánsnak bizonyult. A remnantkoleszterin megfelelő változása −23,3%, illetve +3,01%, a VLDL-részecskéké −15,4%, illetve +8,41% volt. A triglicerid/HDL-koleszterin hányados 28,2%-kal csökkent az LCHF, és 7,05%-kal az A-HCLF csoportban.
A tizenkét hónapos elsődleges statisztikai elemzésben e markerek különbsége nem volt szignifikáns; az étrendi együttműködésre korrigált feltáró elemzésben viszont igen. A lemorzsolódást figyelembe vevő érzékenységi vizsgálatban a huszonnégy hónapos remnantkoleszterin- és triglicerid/HDL-koleszterin-különbség elvesztette szignifikanciáját. A késői eredmények ezért különösen körültekintő értelmezést igényelnek.
Az LCHF csoport éhomi trigliceridszintje összességében 20–35%-kal mérséklődött, jóllehet a kiindulási értékek viszonylag normálisak voltak. Hasonló fogyás mellett a több szénhidrátot tartalmazó étrendek nem eredményeztek következetes trigliceridcsökkenést. A szerzők szerint ez a makrotápanyag-összetétel szerepét támasztja alá.
Az LDL-emelkedés nagyobb részecskékhez kapcsolódott
Az LCHF étrend az LDL-koleszterin emelkedésével járt. Kilenc hónapnál a kiinduláshoz viszonyított növekedés 12,8%, az abszolút változás +0,36 mmol/l volt, míg az A-HCLF csoportban 8,51%-os, illetve 0,21 mmol/l-es csökkenést mértek. A csoportok közötti különbség szignifikáns volt.
A növekedés elsősorban a nagy LDL-részecskéket érintette. Huszonnégy hónapnál ezek koncentrációja 17,7%-kal emelkedett az LCHF, és 1,81%-kal csökkent az A-HCLF csoportban. A kis LDL-részecskék változásában egyik időpontban sem mutatkozott szignifikáns csoportkülönbség.
Az apoB koncentrációja az LCHF csoporton belül egyik mérési időpontban sem emelkedett szignifikánsan. Kilenc hónapnál ugyanakkor az A-HCLF csoporthoz képest szignifikáns különbség jelentkezett, amely az étrendi együttműködésre történő korrekció után már nem maradt fenn. Az LDL-koleszterin/apoB hányados növekedése nagyobb, koleszterinben gazdagabb LDL-részecskék felé történő eltolódással volt összhangban.
A HDL-koleszterin tizenkét hónapnál 13,5%-kal emelkedett az LCHF, és 5,61%-kal az A-HCLF csoportban. Az összes apoA1 megfelelő növekedése 7,61%, illetve 1,96% volt. A nagy HDL-részecskék apoA1-tartalma szintén emelkedett. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a HDL-koleszterin emelkedésének kardioprotektív jelentősége nem egyértelmű, mivel a részecskék mérete és összetétele is számít.
A feltételezett folyamatok között szerepel a VLDL-trigliceridek perifériás lebontásának fokozódása, amelyben a lipoproteinlipáz közvetítheti a zsírsavak energiaforrásként történő felhasználását. Az alacsonyabb trigliceridkoncentráció mellett mérséklődhet a koleszterinészter-transzfer fehérje által közvetített lipidcsere is. Ennek következtében több koleszterinészter maradhat az LDL- és HDL-részecskékben. Ezek a magyarázatok a közleményben tárgyalt korábbi mechanisztikus eredményeken alapulnak; a vizsgálat nem mérte közvetlenül a lipoproteinek termelődését vagy kiürülését.
Hasonló fogyás, eltérő lipidválasz
Tizenkét hónap alatt mindhárom csoportban 5–7%-os testsúlycsökkenés következett be; a fogyás mértékében nem volt szignifikáns csoportkülönbség. A HOMA2-IR alapján becsült inzulinrezisztencia valamennyi étrend mellett javult, de a csoportok között itt sem igazolódott különbség. A szisztolés vérnyomás változása csak kilenc hónapnál kedvezett szignifikánsan az LCHF étrendnek az A-HCLF-hez képest.
A két szénhidrátalapú étrend között nem rajzolódott ki következetes lipidprofilbeli eltérés. Az utólagos LCHF–C-HCLF összehasonlítás az A-HCLF-fel végzett elemzéshez hasonló mintázatot mutatott. Ez arra utal, hogy a vizsgált lipidmarkereket a szénhidrát mennyisége erősebben befolyásolhatta, mint az élelmiszerek sejtszerkezetének megőrzöttsége.
A kardiovaszkuláris következmények nem tisztázottak
A coronariakalcium-pontszám hat és tizenkét hónapnál nem mutatott étrendfüggő változást. A résztvevők többségének kiindulási pontszáma nulla volt; romlás főként a már kezdetben meszesedéssel élő néhány személynél jelentkezett. A rövid képalkotó követés és az alacsony esetszám nem tesz lehetővé következtetést a hosszú távú atherosclerosis-kockázatra.
A szerzők a lipidmintázatot részben fokozott lipidforgalommal magyarázzák, de ez mechanisztikus értelmezés, nem közvetlenül bizonyított folyamat. Az LDL-koleszterin emelkedése a kedvező irányú egyéb változások mellett is klinikailag releváns lehet.
A közlemény arra is kitér, hogy a nagyobb LDL-részecskék kardiovaszkuláris jelentősége vitatott, és a részecskeméret kockázati összefüggése gyengülhet a teljes részecskeszám figyelembevételével. Az apoB változatlansága ezért nem értelmezhető az LDL-emelkedés ártalmatlanságának bizonyítékaként. A szerzők szerint a gyógyszeres lipidcsökkentés és a genetikai vizsgálatok eredményeit sem lehet egyszerűen átültetni a több anyagcsereútvonalat egyszerre módosító étrendi beavatkozásokra.
Az eredmények bizonytalanságát jelentősen növeli a lemorzsolódás: tizenkét hónapnál 70%, huszonnégy hónapnál 84% volt, és a teljes követést harmincan fejezték be. Az önbevallott étrendi együttműködés is csökkent. A feltáró másodlagos elemzésekhez nem végeztek külön mintanagyság-tervezést vagy többszörös összehasonlításra korrekciót. A viszonylag normális kiindulási lipidértékek és a szelektált populáció tovább korlátozzák az általánosíthatóságot. A megfigyelt lipideltolódások hosszú távú jelentőségének megítéléséhez klinikai kardiovaszkuláris végpontokat értékelő további vizsgálatok szükségesek.
A lemorzsolódás lehetséges torzító hatását súlyozásos érzékenységi elemzéssel is vizsgálták. Bár az eredmények összképe többnyire fennmaradt, a hiányzó adatok nem véletlenszerű keletkezését nem tudták kizárni. Az étrendi bevitel részben önbevalláson alapult, és táplálkozási naplók csak tizenkét hónapig álltak rendelkezésre.
Forrás: Loddervik C, Laupsa-Borge J, Sommersten CH, et al. Lipid dynamics and cardiovascular risk profiles on carbohydrate- or saturated fat-based diets: secondary analysis of the CARBFUNC trial. eBioMedicine. 2026;133:106524. doi:10.1016/j.ebiom.2026.106524.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
