A mérsékelt–késői koraszülés mérhető, tartós légzésfunkció-romlással jár
A terhesség 32. és 37. hete közötti születés nem tekinthető légzőszervi szempontból kockázatmentesnek. A mérsékelt–késői koraszülötteknél már csecsemőkorban gyakoribbak az alsó légúti fertőzések és a kórházi felvételek, később pedig szerény, de kimutatható kilégzési áramláskorlátozottság, csökkent tüdőbeli gáztranszfer és a COPD fokozott kockázata rajzolódik ki.
A tüdőfejlődés megszakítása
A mérsékelt–késői koraszülés (moderate to late preterm, MLP) a 32. betöltött terhességi héttől a 37. hét előtti születést jelenti, és világszerte az összes koraszülés több mint 80%-át adja. A késői magzati időszakban zajlik a tüdő fejlődésének szakkuláris fázisból alveoláris fázisba való átmenete: gyors alveolustágulás, valamint az alveolokapilláris membrán mikrovaskuláris érése. Az ekkor bekövetkező születés megszakítja az intrauterin tüdőnövekedést, miközben az újszülöttnek korán kell alkalmazkodnia az önálló légzéshez és a környezeti expozíciókhoz.
A szerzők a következményeket a koraszüléshez társuló tüdőbetegség (prematurity-associated lung disease, PLD) keretében értelmezik. Ez nem kizárólag a gesztációs kor, a születési súly vagy a bronchopulmonalis dysplasia alapján meghatározható kórkép, hanem a méhen belül kezdődő, az élet során tovább alakuló strukturális és funkcionális fejlődészavarok spektruma. A mérsékelt–késői koraszüléshez a nagyon vagy extrém koraszülésnél enyhébb, de sajátos fenotípusok kapcsolódhatnak.
Fertőzések és gyermekkori tünetek
A mérsékelt–késői koraszülöttek körében gyakoribb az újszülöttkori respiratorikus distressz szindróma, az alsó légúti fertőzés és a légzőszervi okú hospitalizáció, mint az időre született társaiknál. Különösen a respiratorikus syncytialis vírus és a rhinovírus okozta fertőzésekkel szembeni fogékonyság jelentős. A vírusbetegség súlyosabb lehet: sípoló légzéssel járó megbetegedés esetén az átlagos ápolási idő 4,7 nap volt a koraszülöttcsoportban, szemben az időre születettek 3,6 napjával; bronchiolitis miatt gyakoribb az intenzív osztályos felvétel is.
A dél-afrikai Drakenstein Child Health Studyban az öt éves korig észlelt bármely alsó légúti fertőzés aránya hasonló volt a mérsékelt–késői koraszülött és a kontrollcsoportban (50,0%, illetve 47,8%), ugyanakkor az infekció miatti kórházi felvétel 23,6% versus 14,0%, az első hospitalizált fertőzés átlagos életkora pedig 2,4 versus 6,9 hónap volt. A fokozott hajlam hátterében fejletlen veleszületett és adaptív immunválasz állhat. A koraszülötteknél gyakoribb kockázati tényezők – császármetszés, antibiotikum-expozíció, a kizárólagos szoptatás hiánya és a korai első vírusos alsó légúti fertőzés – a mikrobiom és az immunrendszer éretlenségén keresztül is kedvezőtlenek lehetnek.
A koraszülöttek körében az orvos által diagnosztizált asztma vagy sípoló légzés (wheeze) esélye emelkedett; mérsékelt–késői koraszülés után az esélyhányados 1,49 volt az időre születettekhez képest. A LaPrem kohorszban 9–10 éves korban az asztma tüneteinek relatív kockázata 1,52, a sípoló légzésé 1,53 volt. A jelenség nem magyarázható egyértelműen atópiával, mivel koraszülötteknél nincs világos bizonyíték gyakoribb allergiára vagy eosinophil légúti gyulladásra. Egy spanyol serdülőkori kohorszban az aktuális asztma prevalenciája 24% volt a mérsékelt–késői koraszülöttek körében, szemben a kontrollok 8%-ával.
Légzésfunkció: szerény, következetes eltérések
A szerzők frissített metaanalízise tíz vizsgálatot vont össze. A FEV₁, FVC és FEV₁/FVC elemzésében 1245 mérsékelt–késői koraszülött és 9591 időre született személy, a FEF₂₅–₇₅%-éban 1125, illetve 7966 résztvevő szerepelt. A koraszülöttcsoportban a z-score-k szignifikánsan alacsonyabbak voltak: FEV₁ esetén −0,21 (95%-os CI: −0,37–−0,05), FVC-nél −0,09 (−0,15–−0,02), FEV₁/FVC esetén −0,14 (−0,20–−0,08), FEF₂₅–₇₅%-nál pedig −0,23 (−0,38–−0,09). A különbségek egyéni szinten kismértékűek, de a nagy populációs gyakoriság miatt érdemi közegészségügyi terhet jelezhetnek.
A spirometria önmagában nem tárja fel megbízhatóan a tüdőparenchyma, a disztális légutak és a gázcsere eltéréseit. Egy szisztematikus áttekintés a mérsékelt–késői koraszülötteknél légcsapdázódást és rosszabb gáztranszfert mutatott: a reziduális volumen és a reziduális volumen/teljes tüdőkapacitás hányadosa magasabb volt. A LaPrem vizsgálatban 9–10 éves korban a FEV₁, a FEV₁/FVC, a FEF₂₅–₇₅% és a tüdő szén-monoxid-diffúziós kapacitása (DLCO) is alacsonyabb volt. Az utóbbi elsősorban a kisebb alveoláris volumenhez, nem pedig az alveolokapilláris membrán károsodásához kapcsolódott. A rövid hatású hörgőtágítóra adott válasz gyakorisága nem különbözött, ami inkább fixált, mint reverzibilis obstruktív ventilációs zavarra utal.
Az életút és a klinikai teendők
A longitudinális adatok szerint a légzésfunkció alakulása nem egységes. Egy brit kohorszban serdülőkorra szűkült a különbség, míg a 24 éves korig követett svéd kohorszban a férfiaknál alacsonyabb FEV₁ és FEV₁/FVC jelezte az optimális csúcslégzésfunkció elmaradását; nőknél 16 és 24 éves kor között felzárkózás látszott. Az eddigi leghosszabb követésben a 28–34. hét között születetteknél 53 éves korban magasabb volt a COPD esélye (OR 2,9; 95%-os CI: 1,1–7,7), és az aktív dohányzás gyorsította a FEV₁/FVC csökkenését.
A mérsékelt–késői koraszülöttek strukturális tüdőeltéréseiről egyelőre nem állnak rendelkezésre komputertomográfiás vagy mágnesesrezonancia-vizsgálati adatok. A szerzők multimodális fenotipizálást, hosszú távú követést és olyan intervenciós vizsgálatokat sürgetnek, amelyek e csoportot is bevonják. A mindennapi ellátásban atípusos asztma vagy megmagyarázatlan légúti obstrukció esetén gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt indokolt rákérdezni a születési gesztációs korra, és a differenciáldiagnózisban számolni a koraszüléshez társuló tüdőbetegség lehetőségével.
Forrás: Du Berry C, Howlin L, Kotecha SJ, et al. Long-term respiratory outcomes of infants born moderate to late preterm. Paediatric Respiratory Reviews. 2026. doi:10.1016/j.prrv.2026.06.007.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
