Halálozás COVID–19 miatti kórházi kezelésből való felépülést követően: hosszú távú kohorszvizsgálat

Vizsgálati háttér és célkitűzés​

A hosszú COVID (PASC) sokszervi, tartós tünetekkel járó kórkép, amely jelentős életminőség-romlást, funkcióvesztést és egészségügyi-gazdasági terhet okoz, ugyanakkor a COVID–19 akut szakát túlélő betegek hosszú távú halálozási kockázata továbbra sem kellően tisztázott. A szerzők célja annak értékelése volt, hogy a COVID–19 miatti kórházi felvétel és az azt követő felépülés milyen mértékben jár együtt az összhalálozás emelkedésével akár 3,5 éves időtávon, különös tekintettel az életkori alcsoportokra és az oltottsági státuszra.

Módszertan – nagy, országos, illesztett kohorsz​

A történeti-prospektív kohorszba a Clalit Health Services valamennyi, 2020. március 1-jén legalább 40 éves tagja került beválasztásra (n=1 750 361), közülük 16 445 főt 2020. március és 2021. december között COVID–19 miatt hospitalizáltak, és életben voltak a kórházi elbocsátást követő 30. napon. Minden hospitalizált beteghez 1:1 arányban illesztettek egy, a vizsgált időszakban SARS‑CoV‑2‑pozitív PCR-teszttel nem rendelkező kontrollt születési év, nem és Charlson-komorbiditási pontszám alapján, így összesen 32 890 résztvevő adatait elemezték.​

A kimenet az összhalálozás volt, a követés kezdete a COVID–19-eset utolsó kórházi elbocsátását követő 30. nap, befejezése 2023. szeptember 30., halálozás vagy az Omikron-hullám alatti újabb COVID–19-miatti hospitalizáció esetén cenzorálással. A kockázatbecslés frailty Cox-regresszióval történt, előre definiált életkori csoportokkal (40–64 év, illetve ≥65 év) és számos szociodemográfiai, komorbiditási, egészségügyi-ellátás-használati kovariáns bevonásával.​

A populáció főbb jellemzői​

A hospitalizált COVID–19-csoportban gyakrabban fordult elő daganatos betegség (20,0% vs. 15,6%), diabetes (41,3% vs. 34,1%), szívelégtelenség (11,5% vs. 6,4%), veseelégtelenség (14,3% vs. 9,6%), COPD (8,7% vs. 6,6%) és demencia (8,6% vs. 5,5%), mint az illesztett, fertőzésen át nem esett kontrollokban. A COVID–19 miatt kezelt betegek átlagos BMI-je magasabb volt (29,8 vs. 28,2 kg/m²), gyakoribb volt a dohányzás és alacsonyabb az átlagos szocioökonómiai státusz-pontszám (4,8 vs. 5,7).​

Összhalálozás: 69%-os relatív többletkockázat​

A követés során 2 373 haláleset történt a COVID–19 miatt korábban hospitalizált csoportban (4,91/1000 személy‑hónap), szemben 1 329 halálesettel az illesztett, uninfected kontrollok között (2,63/1000 személy‑hónap). A többváltozós frailty Cox-modellben a COVID–19-miatti korábbi kórházi kezelés függetlenül 69%-kal magasabb halálozási kockázattal járt (HR 1,69; 95% CI 1,57–1,83).​

A hatás időbeli alakulását landmark-analízisekkel vizsgálták: az igazított HR 6 hónapnál 1,49; 12 hónapnál 1,38; 18 hónapnál 1,34; 24 hónapnál 1,31 volt, a 30. és 36. hónapra a konfidenciaintervallum már magában foglalta az 1,0 értéket, ugyanakkor a pontbecslések továbbra is emelkedett kockázatot jeleztek. A szerzők értelmezése szerint a relatív kockázat látszólagos csökkenése legalább részben túlélői (survivor) bias következménye.​

Különösen érintett a 40–64 éves korosztály​

Az életkori alcsoport-analízis a középkorú csoportban mutatta a legnagyobb relatív többletkockázatot: a 40–64 éves, korábban COVID–19 miatt hospitalizált betegek halálozási kockázata több mint kétszeres volt az illesztett kontrollokhoz képest (HR 2,31; 95% CI 1,79–2,98), míg a ≥65 éves csoportban a HR 1,63 (95% CI 1,50–1,76) volt. Mindkét életkori csoportban a dohányzás, az alacsonyabb BMI, valamint a súlyos krónikus alapbetegségek jelenléte növelte a halálozás esélyét, ugyanakkor a daganatos betegség és a veseelégtelenség hatása kifejezettebbnek bizonyult a 40–64 évesek körében.​

Komorbiditások, mint halálozási kockázatsokszorozók​

A teljes kohorszra vonatkozó multivariábilis modellben több krónikus kórkép szignifikánsan és érdemben emelte az összhalálozás kockázatát: daganatos betegség HR 1,65, diabetes HR 1,27, szívelégtelenség HR 1,72, veseelégtelenség HR 1,66, COPD HR 1,21, depresszió HR 1,15, demencia HR 2,10. A hospitalizációt megelőző három évben regisztrált kórházi felvételek száma szintén független rizikófaktornak bizonyult (HR 1,07 eseményenként), ami a frail, multimorbid populáció fokozott sérülékenységét tükrözi.​

Oltottság: protektív hatás főként 40–64 évesekben, komplex torzító tényezőkkel​

A teljes vizsgálati populációban a legalább két COVID–19 elleni vakcinadózis felvétele tendenciózusan, de a statisztikai szignifikancia határán enyhítette a halálozási kockázatot (HR 0,89; 95% CI 0,79–1,01). A korcsoportos elemzés szerint a 40–64 évesek körében a ≥2 dózis egyértelmű és szignifikáns mortalitáscsökkenéssel járt (HR 0,52; 95% CI 0,32–0,84), míg a ≥65 év felettieknél a kapcsolat gyengébb és nem szignifikáns volt (HR 0,92; 95% CI 0,81–1,05).​

Ugyanakkor a szerzők hangsúlyozzák, hogy a hospitalizált COVID–19-túlélők körében a nyers mortalitási ráták az oltási dózisszám emelkedésével növekedtek, és a dózisszám szerinti HR-ek is emelkedő tendenciát mutattak, ami szerintük elsősorban túlélői és indikációs bias-szal magyarázható. A kontrollcsoportban ezzel szemben a mortalitási ráta az oltási dózisok számának növekedésével csökkent, ami a vakcináció valódi protektív hatását támasztja alá.​

Lehetséges patofiziológiai háttér és klinikai implikációk​

A szerzők a hosszú távú többlethalálozást a tartós immunaktivációval, krónikus gyulladással, endothelkárosodással, trombotikus hajlammal és szervi (elsősorban kardiovaszkuláris, renális, neurológiai) érintettséggel hozzák összefüggésbe, összhangban korábbi longitudinális és obdukciós megfigyelésekkel. Felvetik, hogy a súlyos akut COVID–19 állapot dekompenzálhatja a meglévő krónikus betegségeket, és ezzel tartósan emelheti a halálozás kockázatát a felépülést követő években is.​

A tanulmány üzenetei a klinikai gyakorlat számára a következők: a COVID–19 miatt kórházban kezelt és az akut szakot túlélő betegek hosszú távon is magas kockázatú csoportnak tekintendők, különösen a 40–64 éves, multibeteg, daganatos, szívelégtelen, vese- vagy demenciában szenvedő betegek. A szerzők célzott, strukturált, több éven át tartó követés, fokozott kardiovaszkuláris és szervi szövődmény-szűrés, valamint a védőoltási stratégiák fenntartása mellett érvelnek ebben a populációban.​

A szerzők következtetése​

Az izraeli, nagy esetszámú, oltásokat is figyelembe vevő kohorszvizsgálat egyértelműen igazolja, hogy a COVID–19 miatt kórházi kezelést igénylő betegek többszörös rizikójú, tartósan sérülékeny populációt alkotnak, akiknél az összhalálozás emelkedése legalább 2 évig fennmarad, és 3,5 éves távlatban is kimutathatóan magasabb a fertőzésen át nem esett kontrollokhoz képest. A halálozási kockázat legnagyobb arányú emelkedése a 40–64 éves, komorbid betegek körében figyelhető meg, míg a COVID–19 elleni védőoltás – különösen két vagy több dózis – ebben a korcsoportban számottevően mérsékelheti a hosszú távú halálozás esélyét.​

Abu Ahmad W, Wolff-Sagy Y, Battat E, Arbel R, Lavie G. Mortality following recovery from COVID-19 hospitalization: a long-term cohort study. International Journal of Infectious Diseases (journal pre-proof, 2025). DOI: 10.1016/j.ijid.2025.108223.​

A koronavírussal kapcsolatos legfrissebb kutatási eredmények

A Covid-19 pandémia világszerte erőteljesen befolyásolta a halálozást, mind közvetlenül a koronavírus okozta halálesetek, mind közvetetten az egyéb halálokok változásai révén....