Hospitalizációs okok, mint a kórházban szerzett fertőzések kockázati tényezői

A kórházi fertőzések megelőzésében a beteg felvételkori állapotának gyors kockázatbecslése alapvető jelentőségű. Egy másodlagos ellátási szintű intézményben végzett vizsgálat eredményei szerint a hospitalizáció oka önmagában is szoros kapcsolatban áll az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések kockázatával. A legerőteljesebb összefüggés a légzőszervi betegségek miatt felvett betegek körében mutatkozott, mind a nem rezisztens, mind a rezisztens kórokozó által okozott fertőzések esetében.

Több mint 17 ezer felvétel adatai

A retrospektív kohorszvizsgálatba 2020 januárja és 2022 decembere között belgyógyászati, sebészeti, ortopédiai és intenzív osztályon kezelt, legalább 18 éves betegek felvételeit vonták be. A 17 332 felnőttkori hospitalizációból a kizárási kritériumok alkalmazását követően 17 240 felvétel került az elemzésbe.

A szerzők egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésnek (healthcare-associated infection, HAI) tekintették azokat az eseteket, amelyekben a felvételt követő legalább 48 óra után Staphylococcus aureus, Acinetobacter baumannii, Pseudomonas aeruginosa, Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae vagy Proteus mirabilis izolálása történt légúti, vizelet-, seb- vagy vérmintából. A rezisztens fertőzések (healthcare-associated resistant infection, HARI) csoportjába a meticillinrezisztens S. aureus (MRSA), a multidrogrezisztens A. baumannii és P. aeruginosa, továbbá az ESBL-termelő E. coli, K. pneumoniae és P. mirabilis tartozott. A két kimenetelt egymást kizáróan elemezték.

A felvételi okokat az ICD-9 besorolás alapján hét nagy kategóriába sorolták: endokrin, metabolikus és immunológiai zavarok; keringési és vérképzőszervi betegségek; légzőszervi betegségek; urogenitális betegségek; emésztőrendszeri kórképek; daganatok; valamint szöveti, csontrendszeri és idegrendszeri rendellenességek. Utóbbi csoport szolgált referenciaértékként, mivel ebben alacsonyabb volt a fertőzések alapvető kockázata.

A légzőszervi kórképekhez társult a legnagyobb kockázat

A teljes vizsgálati populációban 322, a kórházi tartózkodás során szerzett fertőzést regisztráltak, ami a felvételek 1,9%-át jelentette. Ebből 202 eset volt HAI, 120 pedig HARI. Légzőszervi betegség miatt hospitalizált betegekben volt a legmagasabb a fertőzések aránya: a HAI előfordulása 4,0%, a HARI-é 2,6% volt. Összehasonlításként a referencia-csoportban e mutatók 0,6%, illetve 0,2% értéket értek el.

Az életkor, nem, etnikum, felvételi év és évszak figyelembevételével korrigált modellben a légzőszervi betegségek miatt felvett betegeknél a HAI esélye 5,1-szeres volt a szöveti, csontrendszeri és idegrendszeri betegségek miatt kezelt betegekhez képest (OR: 5,1; 95%-os CI: 3,5–7,4). A rezisztens kórokozóval összefüggő kórházi fertőzés esélye még nagyobb mértékben emelkedett: az igazított esélyhányados 6,5 volt (95%-os CI: 3,5–12,3).

A szerzők a légzőszervi betegségek csoportján belül bronchitist, asthma bronchialét, COPD-t és pneumoniát említenek példaként. Értelmezésük szerint a strukturális tüdőkárosodás, a krónikus gyulladás, a lokális és szisztémás immunválasz megváltozása, valamint az antibiotikum- és szteroidexpozíció hozzájárulhat a fokozott fogékonysághoz. COPD-ben a tüdőparenchyma strukturális eltérései és az invazív ellátási szükséglet – többek között a gépi lélegeztetés – tovább növelhetik a nosocomialis fertőzés kockázatát.

A nem rezisztens fertőzések kockázata több csoportban is emelkedett

A korrigált elemzés alapján valamennyi vizsgált, nem referencia felvételi diagnóziscsoport szignifikánsan magasabb HAI-kockázattal járt. A légzőszervi betegségek után az endokrin, metabolikus és immunológiai zavarok mutatták a legerősebb összefüggést: az esélyhányados 3,1 volt (95%-os CI: 1,8–5,3).

A daganatos betegek esetében 2,4-szeres HAI-esélyt mértek (95%-os CI: 1,4–4,1). A szerzők ezt az ismételt hospitalizációk, az immunszuppresszív kezelések és a kórházi tartózkodások összegződő időtartamának szerepével hozzák összefüggésbe. A daganatos betegek körében a vizsgálatban gyakoribb volt az ismételt felvétel és az osztályok közötti áthelyezés is.

Az urogenitális betegségek esetében a HAI esélye kétszeres volt (OR: 2,0; 95%-os CI: 1,1–3,8), a keringési és vérképzőszervi kórképeknél ugyancsak kétszeres emelkedést észleltek (OR: 2,0; 95%-os CI: 1,3–3,1). Az emésztőrendszeri betegségekhez 1,7-szeres esély társult (95%-os CI: 1,2–2,5). Az emésztőrendszeri gyulladásos betegségek, például a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa kapcsán a szerzők a bélnyálkahártya integritásának sérülését emelik ki mint a szisztémás fertőzéshajlam egyik lehetséges tényezőjét.

Rezisztens kórokozók esetén szűkebb a kockázati kör

A HARI elemzése eltérő mintázatot mutatott. A nyers adatokban a légzőszervi, a keringési és vérképzőszervi, az endokrin-metabolikus-immunológiai, valamint az urogenitális betegségek egyaránt nagyobb kockázattal jártak. A zavaró tényezők figyelembevétele után azonban kizárólag két kategória összefüggése maradt szignifikáns.

A légzőszervi betegségek mellett a keringési és vérképzőszervi kórképek miatt felvett betegek körében volt igazolható fokozott HARI-kockázat: az esélyhányados 3,0 volt (95%-os CI: 1,5–6,1). Endokrin, metabolikus és immunológiai betegségekben, urogenitális betegségekben, emésztőrendszeri kórképekben és daganatokban a korrigált modell már nem jelzett szignifikáns kockázatemelkedést rezisztens fertőzésre.

A légúti krónikus betegségekhez társuló rezisztens fertőzések hátterében a szerzők a légúti mikrobiom zavarára is utalnak. COPD és krónikus bronchitis esetén a védő baktériumok arányának csökkenése, a légúti mikrobiota egyensúlyának felborulása elősegítheti rezisztens kórokozók kolonizációját. A bronchiectasia különösen kedvezhet multidrogrezisztens kórokozók, köztük P. aeruginosa okozta fertőzéseknek.

A felvételi ok beépíthető a kockázatbecslésbe

A vizsgálat nem bizonyít oksági kapcsolatot, és eredményeit korlátozza az egycentrumos elrendezés, továbbá az, hogy nem álltak rendelkezésre egységes adatok a klinikai súlyosságról, az invazív beavatkozásokról és a kórházi tartózkodás pontos hosszáról. A modellekben ugyanakkor figyelembe vették a beteg életkorát, nemét, etnikumát, a felvétel évét és évszakát.

Az eredmények alapján a hospitalizáció elsődleges oka a beteg felvételekor rendelkezésre álló, strukturált információ, amely a fertőzésmegelőzési kockázatbecslést segítheti. Kiemelten a légzőszervi betegséggel felvett betegek korai felismerése teremthet alapot a surveillance- és prevenciós erőforrások célzottabb alkalmazására.

Forrás: Ben-Amram H, et al. American Journal of Infection Control. 2026. DOI: 10.1016/j.ajic.2026.06.018.