A hipertónia a szívizom-fibrózis több mérőszámával is összefügg
A szisztematikus áttekintés és metaanalízis azt elemezte, milyen kapcsolat mutatható ki a hypertonia, a vérnyomásértékek, a bal kamrai hypertrophia, a szívelégtelenség, valamint egyes antihypertensiv kezelések és a szívizom-fibrózis szövettani, illetve kardiális mágneses rezonanciás paraméterei között.
A hipertóniához társuló szívkárosodás egyik meghatározó eleme a szívizom-fibrózis. A kedvezőtlen bal kamrai remodelling és a fibrózis a vérnyomás emelkedésének kialakulását követően indulhat meg, majd azzal párhuzamosan progrediálhat. A folyamatban gyulladásos és nem gyulladásos citokinek, fibrogen növekedési faktorok, neurohumorális, valamint epigenetikai mechanizmusok vesznek részt; ezek a fibrocyták proliferációját és aktivációját befolyásolják.
A fibrotikus átépülés kialakulhat cardiomyocyta-elhalást vagy -vesztést követően, amikor pótló fibrózisról beszélünk, illetve cardiomyocyta-vesztés nélkül, elsődleges fibroblastaktiváció révén interstitialis fibrózis formájában. hipertóniában az interstitialis szívizom-fibrózis tekinthető a kardiális remodelling központi patomechanizmusának és jellegzetes elemének.
A myocardiumbiopszia továbbra is a szívizom-fibrózis kimutatásának referenciamódszere, alkalmazását azonban az invazív beavatkozás korlátozza. A kardiális MR T1-mapping ezzel szemben noninvazív módon alkalmas lehet a myocardium intra- és extracellularis komponenseinek kvantitatív értékelésére. A diffúz fibrózis vizsgálatában az extracelluláris volumenfrakció, vagyis az ECV%, valamint a natív T1-érték használható, míg a késői gadolíniumhalmozás elsősorban a fokális fibrózis azonosítására alkalmas. A közlemény szerint az ECV% jó egyezést mutatott az invazív endomyocardialis biopsziával a diffúz fibrózis kimutatásában.
Harminckilenc vizsgálat egyesített eredményei
Jiang és munkatársai a PRISMA-ajánlásoknak megfelelő szisztematikus áttekintésbe és metaanalízisbe 39 megfigyeléses vagy intervenciós vizsgálatot vontak be, összesen 45 776 résztvevő adataival. A szakirodalmi keresés az EMBASE, a PubMed, a Cochrane Library és a Google Scholar adatbázisaiban történt; a keresést 2026. március 4-én frissítették. Tizenöt tanulmány szövettani, 24 pedig MR-alapú T1-mapping módszerrel értékelte a szívizom-fibrózist.
A bevont vizsgálatok a hipertónia, a vérnyomásértékek vagy az antihypertensiv gyógyszeres kezelés és a szívizom-fibrózis kapcsolatát vizsgálták. A fibrózis szövettani meghatározása kollagénspecifikus picrosirius red festésen alapult. Az MR-vizsgálatokban elsősorban az ECV%-ot és a natív T1-értéket használták a fibrózis mértékének jellemzésére. Az eredményeket véletlen hatású modellel egyesítették, és csak azonos képalkotó modalitással, azonos mérési skálán meghatározott paramétereket vontak össze.
Szövettani és MR-paraméterek
Hat szövettani vizsgálat egyesített elemzése alapján a hipertónia szignifikánsan magasabb kollagén-volumenfrakcióval társult. A súlyozott átlagkülönbség 4,66 volt, 95%-os konfidenciaintervalluma 2,57–6,75. Az eredmények heterogenitása igen magasnak bizonyult: 𝐼2=97,7%. Az összesen 11 szövettani vizsgálatból kilenc jelzett szignifikáns összefüggést a hipertónia és a magasabb kollagén-volumenfrakció között, míg kettő nem igazolt ilyen kapcsolatot.
A kardiális MR T1-mappinggel meghatározott ECV% esetében 11 vizsgálat metaanalízise ugyancsak magasabb értéket mutatott hipertóniában. A súlyozott átlagkülönbség 1,89% volt, 95%-os konfidenciaintervalluma 0,66–3,12; a heterogenitás I2=90,7%-nak adódott. A rendelkezésre álló 16 vizsgálatból kilenc pozitív kapcsolatot jelzett, hétben azonban a kapcsolat statisztikailag nem volt szignifikáns. Az ECV%-ot minden bevont vizsgálatban laboratóriumi hematokritérték alapján számították.
Tizenkét vizsgálat összevont adatai szerint a natív T1-érték is magasabb volt a hipertóniás csoportokban: a súlyozott átlagkülönbség 38,34 ms volt, 95%-os konfidenciaintervalluma 16,30–60,37, I2=97,9%. Az egyedi tanulmányok eredményei ugyanakkor ebben az elemzésben is heterogének voltak. Kilenc vizsgálat szignifikáns összefüggést talált, hét viszont nem.
A kontrasztanyag adását követően mért T1-értékek és a hipertónia kapcsolatára kevés adat állt rendelkezésre, ezért a szerzők ezt az eredményt óvatosan értelmezik.
A metaanalízis három eltérő megközelítés alapján is a hipertónia és a fokozott szívizom-fibrózis közötti kapcsolatra utalt: magasabbnak bizonyult a szövettani kollagén-volumenfrakció, az ECV% és a natív T1-érték is. Az eredmények értékelésekor azonban figyelembe kell venni a vizsgálatok jelentős módszertani és klinikai heterogenitását.
A bal kamrai hipertrófia szerepe
Öt vizsgálatban az ECV% és a natív T1-értékek elemzését a bal kamrai hipertrófia fennállása szerint is elvégezték. hipertóniához társuló bal kamrai hipertrófia esetén az ECV% súlyozott átlagkülönbsége 3,42% volt, 95%-os konfidenciaintervalluma 2,11–4,74, míg a natív T1-érték esetében 82,33 ms különbséget mértek, 95%-os konfidenciaintervallummal 38,19–126,47 ms között.
Bal kamrai hipertrófia nélkül is emelkedettek voltak a fibrózisparaméterek hipertóniában, de kisebb mértékben. Az ECV% súlyozott átlagkülönbsége 1,83% volt, a natív T1-értéké 23,49 ms. A szerzők szerint az adatok a bal kamrai hipertrófia jelentős szerepére utalnak a szívizom-fibrózis kialakulásában és progressziójában. Ugyanakkor a T1-mapping alkalmazása az interstitialis fibrózis felismerését már a hipertrófia kialakulása előtt is lehetővé teheti.
A metaanalízisbe bevont vizsgálatokban a szívelégtelenség is magasabb ECV%-kal és magasabb natív T1-értékekkel társult. A szerzők ezt a kollagénlerakódás mintázatának, illetve az extracellularis mátrix összetételének megváltozásával hozzák összefüggésbe.
Vérnyomásszint és kezelés
Két vizsgálat közvetlenül értékelte a vérnyomás és a szívizom-fibrózis kapcsolatát. Egy megfigyeléses vizsgálatban a kumulatív vérnyomásterhelés nem mutatott szignifikáns korrelációt sem a natív T1-értékkel, sem az ECV%-kal. Egy intervenciós vizsgálatban a 120 Hgmm alatti szisztolés vérnyomás-célértékre törekvő intenzív vérnyomáscsökkentés és a standard kezelés között nem volt szignifikáns különbség a natív T1-értékekben.
Az alcsoportelemzés szerint ugyanakkor a magasabb átlagos vérnyomású hipertóniás csoportokban nagyobb hatásbecslések mutatkoztak mind az ECV%, mind a natív T1-érték vonatkozásában.
Négy szövettani alapú intervenciós vizsgálat vizsgálta a losartan, a perindopril, a lisinopril, az amlodipin és a hydrochlorothiazid hatását. Losartan mellett egy randomizált vizsgálatban a kollagén-volumenfrakció 5,65±2,03%-ról 3,96±1,53%-ra csökkent az átlagosan napi 11,4 mg-os adag alkalmazásakor (p<0,01). A losartan kedvező hatása szignifikáns volt a súlyos, 6% feletti kiindulási kollagén-volumenfrakcióval jellemzett fibrózisban, míg kevésbé kifejezett fibrózis esetén nem.
Perindopril mellett a kollagén-volumenfrakció 5,5±3,8%-ról 4,3±3,2%-ra mérséklődött, az átlagos napi dózis 5,86 mg volt (p=0,04). Lisinopril alkalmazása mellett randomizált vizsgálatban 6,9±0,6%-ról 6,3±0,6%-ra csökkent a kollagén-volumenfrakció; az átlagos napi adag 11,4 mg volt (p<0,01).
Az amlodipin és a hydrochlorothiazid a bevont humán vizsgálatokban nem eredményezett statisztikailag szignifikáns antifibroticus hatást. A kezelés után a fibrózis mértéke alacsonyabb volt ugyan a kiindulási értéknél, de továbbra is meghaladta az egészséges kontrollokban mért szintet.
Egy kardiális MR-vizsgálatban a sacubitril/valsartan nagyobb mértékben csökkentette az interstitialis volumen értékét, mint a valsartan-monoterápia: a kiindulási értékhez viszonyított változás −5,2±5,4 ml, illetve −2,5±3,1 ml volt (p=0,006).
Értelmezési korlátok
Az életkor és a nem nem módosította szignifikánsan az ECV%-ra és a natív T1-értékre vonatkozó hatásbecsléseket. Az összefüggések akkor is megmaradtak, amikor a csökkent bal kamrai ejekciós frakciójú, korábbi myocardialis infarctuson vagy coronariabetegségen átesett, illetve vesefunkció-károsodásban szenvedő betegeket bevonó vizsgálatokat kizárták.
A képalkotó feldolgozás módszere számottevően befolyásolhatta az eredményeket. A szerzők a jövőbeli T1-mapping- és ECV-vizsgálatokban standardizált ROI-szegmentáció alkalmazását, a ROI méretének részletes közlését, valamint a késői gadolíniumhalmozást mutató és infarctusos myocardiumterületek kizárásának egyértelmű rögzítését javasolják.
A natív T1-érték függ a mágneses térerősségtől és a használt MR-berendezéstől. Az ECV% kevésbé érzékeny a készülékgyártók és a térerősségek közötti eltérésekre, ezért a szerzők az egyes vizsgálatok közötti összehasonlítás szempontjából reprodukálhatóbb paraméternek tekintik. További korlátot jelent, hogy a hipertónia gyakran társul más alapbetegségekkel, például diabetes mellitusszal, amelyek önmagukban is befolyásolhatják a szívizom-fibrózis mértékét.
Forrás: Jiang J, Deng J, Dong L, et al. Hypertension and myocardial fibrosis: A systematic review and meta-analysis. Clinical Radiology. 2026;99:107391. doi:10.1016/j.crad.2026.107391.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
