A havonta egyszer alkalmazott alirokumab hatásossága és biztonságossága manifeszt ASCVD-ben
A másodlagos prevenció egyik legfontosabb eszköze az LDL-koleszterin szintjének hosszú távú és hatékony csökkentése az ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegségben élők számára – még akkor is, ha a betegek korábban nem estek át akut ischaemiás eseményen. Bár az intenzív lipidcsökkentés jelentősége ebben az alcsoportban egyre több bizonyítékot nyer, kevés az adat arra vonatkozóan, mennyire előnyös a ritkább, de nagyobb dózisú PCSK9-gátló injekció. Az ODYSSEY CHOICE I vizsgálat most éppen ezt a kérdést járta körül, új perspektívát kínálva a hosszú távú, egyszerűbben alkalmazható terápiás lehetőségekre.
Nagy kockázat akut esemény nélkül
Az ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegségben (ASCVD) szenvedő betegek másodlagos prevenciójának alapja az LDL-koleszterin (LDL-C) hosszú távú csökkentése. Azok a betegek is igen nagy kardiovaszkuláris kockázatúak maradnak, akiknél már igazolt az ASCVD, de korábban még nem fordult elő akut coronaria szindróma (ACS), myocardialis infarctus, instabil angina vagy stroke. E betegcsoport számára intenzív, várhatóan élethosszig tartó lipidcsökkentő kezelés indokolt.
A PCSK9 elleni monoklonális antitestek jelentős és tartós LDL-C-csökkenést biztosítanak, klinikai előnyük azonban a kezelés hosszú távú fenntartásától függ. A ritkább injekciózási gyakoriság ezért különösen lényeges lehet azoknál, akiknél a lipidcsökkentő terápiát tartósan kell alkalmazni. Bár a PCSK9-gátlás hasznát újabb vizsgálatok akut ischaemiás esemény nélküli ASCVD-ben is alátámasztották, a 4 hetente adott alirokumabra vonatkozó adatok ebben az alcsoportban korlátozottak voltak.
Az ODYSSEY CHOICE I elemzése
A szerzők a III. fázisú ODYSSEY CHOICE I vizsgálat poszt hoc alcsoportelemzését végezték el. Az elemzésbe olyan felnőtt betegek kerültek, akiknél fennálló ASCVD-t igazoltak, de anamnézisükben nem szerepelt ACS, myocardialis infarctus, instabil angina vagy stroke.
A vizsgálatban a résztvevőket 300 mg alirokumab 4 hetente történő alkalmazására vagy placebóra randomizálták. A 75 mg-os, kéthetente adagolt alirokumab-kalibrátor kar nem szerepelt a jelen elemzésben. Azoknál, akik a 8. hétre nem érték el az előre meghatározott LDL-C-célértéket, a kezelést a 12. héttől 150 mg alirokumabra módosították, kétheti adagolással.
A két elsődleges végpont a számított LDL-C százalékos változása volt a kiindulási értékhez képest a 24. héten, illetve a 21–24. hét átlagában. Másodlagos végpontként vizsgálták többek között az LDL-C változását a 12. és 48. héten, a lipoprotein(a) [Lp(a)], az összkoleszterin, a non-HDL-koleszterin, a triglicerid és az apolipoprotein B (ApoB) alakulását, valamint az LDL-C-célértékek elérését.
Összesen 117, akut ischaemiás esemény nélküli ASCVD-s beteget azonosítottak: 78-an alirokumabot, 39-en placebót kaptak. A szándék szerinti kezelési populáció 116 főből állt. A csoportok alapvető jellemzői kiegyensúlyozottak voltak: az átlagéletkor megközelítőleg 64 év, a férfiak aránya mintegy 68%, a kiindulási LDL-C pedig 107–112 mg/dl volt.
Jelentős LDL-C-csökkenés
A 4 hetente adott 300 mg alirokumab a 24. hétre 58,8%-kal csökkentette a számított LDL-C-t, míg a 21–24. heti átlagos csökkenés 67,6% volt. A placebocsoportban ezzel szemben elhanyagolható változást észleltek; a különbség mindkét elsődleges végpont esetében statisztikailag szignifikáns volt.
Az LDL-C-csökkenés már a 12. héten megjelent, ekkor 59,9%-os volt, és a 48. hétig fennmaradt, amikor 56,0%-os mérséklődést mértek. A 24. héten az alirokumabbal kezeltek 83,8%-a érte el a 70 mg/dl alatti, 70,3%-a pedig az 55 mg/dl alatti LDL-C-célértéket. A megfelelő arányok a placebocsoportban 8,6%, illetve 2,9% voltak.
A kezelés az egyéb aterogén lipidparamétereket is szignifikánsan kedvezően befolyásolta a 24. héten. Az Lp(a) 21,8%-kal, az összkoleszterin 34,2%-kal, a non-HDL-koleszterin 48,2%-kal, az ApoB 46,3%-kal, a trigliceridszint pedig 17,2%-kal mérséklődött. Ezek a változások a 48. hétig fennmaradtak.
A protokoll szerint 150 mg kéthetente alkalmazott alirokumabra átállított 19 betegnél a lipidcsökkentő hatás nagysága hasonló volt a 300 mg-os havi dózist folytatókéhoz. A két alcsoport között egyik vizsgált időpontban sem mutatkozott szignifikáns különbség.
Biztonságosság és értelmezés
Kezelés alatt jelentkező nemkívánatos eseményt az alirokumabcsoport 87,2%-ában, a placebocsoport 71,8%-ában regisztráltak; az események túlnyomó többsége enyhe volt. Súlyos nemkívánatos esemény 17,9%, illetve 15,4% esetében fordult elő, míg nemkívánatos esemény miatti kezelésmegszakításra 6,4%, illetve 7,7% esetében került sor. Haláleset egyik csoportban sem történt.
Az eredmények értelmezését több korlát is befolyásolja. A minta alacsony elemszámú volt, az elemzés utólagos és nem előre tervezett, ezért a másodlagos végpontok p-értékei névlegesek, multiplicitásra nem korrigáltak. A vizsgálat rövid időtartama miatt kardiovaszkuláris klinikai végpontokat nem értékeltek; az elemzés az LDL-C-re mint validált kardiovaszkuláris kockázati markerre összpontosított.
A havi 300 mg alirokumab tehát tartós, klinikailag jelentős LDL-C- és aterogénlipid-csökkenést eredményezett az akut ischaemiás eseményt még nem szenvedett, de igazolt ASCVD-ben élő betegek körében. A szerzők szerint a kisebb injekciós teher elősegítheti a kezelés tartós fenntartását az élethosszig tartó másodlagos prevenció során.
Forrás: Tokgozoglu L, Arbel Y, Bonanad Lozano C, et al. Efficacy and safety of alirocumab once-monthly in patients with atherosclerotic cardiovascular disease and without history of an acute atherothrombotic event. American Journal of Preventive Cardiology. 2026;101752. doi:10.1016/j.ajpc.2026.101752.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
