Egy tanulmány szerint további milliók profitálhatnának a GLP-1-gyógyszerek szívvédő hatásából túlsúllyal élők körében
Egy dán kutatócsoport két nagy brit és dán kohorsz adatai alapján hasonlította össze a testsúlycsökkentő GLP-1-kezelés jelenlegi indikációján kívül eső, emelkedett remnantkoleszterinnel és/vagy alacsony fokú gyulladással jellemezhető túlsúlyos személyek koszorúér-betegségének kockázatát a kezelésre jogosult résztvevőkével.
Az indikáció és a vizsgált betegcsoport
A European Association for the Study of Diabetes (EASD) 2026. szeptember 28. és október 2. között Milánóban megrendezett éves kongresszusán bemutatott kutatás a GLP-1-receptor-agonisták testsúlycsökkentő alkalmazásának indikációs határait vizsgálta a koszorúér-betegség kockázatával összefüggésben. A Karen Hvid, a dániai Herlevben működő Copenhagen University Hospital munkatársa által vezetett elemzés brit és dán népességi adatokra épült. A közlemény szerint ez az első ilyen összehasonlítás.
A forrás a szemaglutidot és a tirzepatidot említi a testsúlycsökkentésre engedélyezett készítmények között. Az ismertetett indikáció alapján ezek felnőtteknél legalább 30 kg/m² testtömegindex esetén alkalmazhatók, illetve legalább 27 kg/m² BMI mellett akkor, ha legalább egy, a testsúllyal összefüggő társbetegség is fennáll. Ilyen állapotként a diszlipidémiát, a magas vérnyomást, a 2-es típusú diabéteszt és a korábbi cardiovascularis betegséget sorolja fel a beszámoló.
A 25–26,9 kg/m² BMI-értékű személyek ugyanakkor nem tartoznak ebbe az indikációs körbe, jóllehet testtömegindexük alapján túlsúlyosak. A kutatók ezen a tartományon belül azokat vizsgálták, akiknél emelkedett remnantkoleszterin-szint, alacsony fokú gyulladás vagy mindkettő kimutatható volt. Kockázatukat azokéhoz viszonyították, akik a jelenlegi feltételek alapján jogosultak lennének testsúlycsökkentő GLP-1-kezelésre.
A remnantkoleszterint a forrás a HDL-hez és az LDL-hez nem tartozó koleszterinként határozza meg. Az emelkedett remnantkoleszterin és a krónikus, alacsony fokú gyulladás egyaránt növeli a szívbetegség kockázatát, és mindkettő gyakori a túlsúlyos személyek körében. Az elemzés ezért nem kizárólag a BMI szerint választotta szét a résztvevőket: a kezelési indikáció mellett ezt a két, cardiovascularis kockázattal összefüggő jellemzőt is figyelembe vette.
Két kohorsz hosszú távú követése
Az adatokat a UK Biobank és a Copenhagen General Population Study (CGPS) szolgáltatta. A két nagy prospektív vizsgálatból összesen 313 145, legalább 25 kg/m² BMI-értékű személy került az elemzésbe. A résztvevők medián életkora 58 év volt, és megközelítőleg felük nő. A bevonáskor egyiküknél sem állt fenn koszorúér-betegség vagy diabétesz.
A több mint tízéves utánkövetés a CGPS esetében legfeljebb 18, a UK Biobank esetében legfeljebb 15 évig tartott. Ezalatt 23 134 résztvevőnél alakult ki a vizsgálatban meghatározott koszorúér-betegség. A végpont meghatározása a betegség diagnózisát, a szívinfarktust, a coronariabypass-műtétet, a percutan coronariaintervenciót, valamint a cardiovascularis okból bekövetkező halált foglalta magában. A percutan beavatkozást a beszámoló a beszűkült vagy elzáródott artéria megnyitását célzó eljárásként ismerteti.
A résztvevők mintegy kétharmada, 204 850 személy megfelelt a GLP-1-készítmények jelenlegi testsúlycsökkentő indikációjának. Az indikáción kívül maradók több mint 90%-ának BMI-je 25–26,9 kg/m² közé esett. A vizsgálat tehát olyan túlsúlyos csoportot is követett, amelynek tagjai a közleményben ismertetett feltételek szerint nem lennének jogosultak e gyógyszerek testsúlycsökkentő alkalmazására.
A 25–26,9 kg/m² BMI-tartományban a CGPS résztvevőinek 44%-ánál, a UK Biobank résztvevőinek 48%-ánál mutattak ki magas remnantkoleszterin-szintet, alacsony fokú gyulladást vagy ezek együttes jelenlétét. Mindkét kohorszban megközelítőleg minden második, ebbe a BMI-kategóriába tartozó személy rendelkezett tehát legalább az egyik vizsgált kockázati jellemzővel. A két adatbázisban mért arányok különbsége ellenére a jelenség mindkét populációban hasonló gyakorisággal jelentkezett.
Hasonló kockázat az indikáción kívül
Az elemzés szerint az indikációval nem rendelkező, de emelkedett remnantkoleszterinnel, alacsony fokú gyulladással vagy mindkettővel jellemezhető résztvevők koszorúér-betegségének kockázata hasonló volt a gyógyszeres testsúlycsökkentés indikációs feltételeit teljesítő személyekéhez. Az összehasonlításban így az indikáción kívüli csoporton belül is elkülönült egy olyan alcsoport, amelynek kockázata elérte a kezelésre jogosultakéval összevethető szintet.
A közlemény számszerű példája azokat emeli ki, akiknél az emelkedett remnantkoleszterin és az alacsony fokú gyulladás együttesen volt jelen, miközben GLP-1-kezelési indikációval nem rendelkeztek. A referencia azokból az indikációval szintén nem rendelkező személyekből állt, akiknek koleszterin- és gyulladásos értékei egészséges tartományban voltak. Ehhez a referenciacsoporthoz viszonyítva a kedvezőtlen jellemzőkkel rendelkező résztvevők kockázata a CGPS-ben 41%-kal, a UK Biobankban 47%-kal volt magasabb.
A kezelésre jogosult résztvevők körében a beszámoló ezzel összehasonlítható kockázatemelkedést közöl: a CGPS-ben 41%-os, a UK Biobankban 35%-os növekedést. A dán kohorszban az indikáción kívüli, mindkét kockázati jellemzővel rendelkező alcsoport és az indikációs feltételeket teljesítők kockázatemelkedése azonos mértékű volt. A brit kohorszban az előbbi csoporthoz tartozó érték magasabbnak bizonyult a kezelésre jogosultaknál közölt értéknél.
A százalékok a követés során kialakuló betegség kockázatának összehasonlítását írják le, nem a gyógyszeres kezelés hatását. A bemutatott eredmény azt támasztja alá, hogy a jelenlegi indikációból kimaradó túlsúlyos személyek egy része a koszorúér-betegség szempontjából nem tekinthető alacsonyabb kockázatúnak pusztán azért, mert BMI-je nem éri el a testsúlycsökkentő alkalmazáshoz meghatározott küszöböt.
Az eredmények értelmezéséhez lényeges, hogy a beszámoló két összehasonlítást ismertet: egyrészt a jelenlegi indikáció alapján képzett csoportokat, másrészt az indikáción kívül maradók koleszterin- és gyulladásos jellemzők szerinti alcsoportjait. A magas remnantkoleszterin és az alacsony fokú gyulladás együttes fennállására közölt 41%-os és 47%-os kockázatemelkedés ezért nem az összes, 25–26,9 kg/m² BMI-értékű résztvevőre vonatkozik. A 44%-os és 48%-os gyakorisági adatok viszont tágabb csoportot jelölnek: azok arányát, akiknél a két eltérés közül legalább az egyik jelen volt. A közlemény nem adja meg a laboratóriumi kategóriák számszerű küszöbértékeit, és nem közöl adatokat a gyógyszeres kezelésről.
Indikációbővítés előtt klinikai vizsgálatok
Karen Hvid a kutatás ismertetésekor arra hivatkozott, hogy a GLP-1-receptor-agonisták csökkenthetik a koleszterinszintet és a gyulladást, valamint mérsékelhetik a szívinfarktus, a stroke és más cardiovascularis események kockázatát. Ezt a meglévő ismeretet kapcsolta össze az elemzésben azonosított, jelenleg az indikáción kívül eső betegcsoport kockázati profiljával.
A kutató értelmezése szerint a 25–26,9 kg/m² BMI-értékű személyek mintegy felének koleszterin- és/vagy gyulladásos jellemzői fokozott szívbetegség-kockázattal jártak. Koszorúér-betegségük kockázata hasonló volt azokéhoz, akik jogosultak lennének a GLP-1-készítmények testsúlycsökkentő alkalmazására, a jelenlegi indikáció alapján azonban számukra nem rendelnék ezeket a gyógyszereket.
A szerzők ezért az indikáció kiterjesztése mellett érvelnek erre a csoportra. A beszámoló az érintettek körét potenciálisan több millió további túlsúlyos személyre teszi, de a közölt adatokban az azonosított alcsoport arányát a két kohorszra vonatkozóan adja meg. A javaslat alapja a kimutatott kockázati hasonlóság, nem pedig az elemzett csoportban már igazolt gyógyszeres előny.
Hvid hangsúlyozta, hogy a következő lépést klinikai vizsgálatoknak kell jelenteniük. A közlemény így az indikációbővítés vizsgálatát indokoló népességi adatokat ismertet, és nem egy új kezelési javallat bevezetéséről számol be. A megfigyelt kockázati mintázat alapján a kutatók a jelenleg kizárt alcsoport bevonását tartják indokoltnak a további klinikai értékelésbe.
Forrás: European Association for the Study of Diabetes. Millions more people with overweight could benefit from GLP-1 drugs to protect heart health, study suggests. Medical Xpress. 2026. szeptember 27.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
