Kardiológia rovat – további cikkek

Akut pancreatitis és a kardiovaszkuláris események kockázata súlyos vagy extrém hipertrigliceridémiában

Amerikai biztosítotti adatbázis alapján vizsgálták, hogyan alakul az akut pancreatitis és a szív-érrendszeri események előfordulása normál, emelkedett, súlyosan és extrém módon emelkedett trigliceridszint mellett.

hirdetés

Háttér

A hipertrigliceridaemia (HTG) általában legalább 150 mg/dl éhgyomri szérum-triglicerid (TG) szintet jelent; az amerikai felnőttek mintegy 26%-ában fordul elő. A legalább 500 mg/dl érték az ACC/AHA meghatározása szerint súlyos HTG (sHTG), a legalább 880 mg/dl pedig – más szakmai testületek megfogalmazásában – extrém HTG (eHTG). Az sHTG az amerikai felnőttek körülbelül 1%-át érinti, az eHTG gyakorisága európai adatok szerint 0,1–0,2%.

A HTG oki szerepet játszik az akut pancreatitis (AP) kialakulásában, az esetek akár 9%-ában. A szív-érrendszeri (CV) kockázattal való kapcsolata ugyanakkor kevésbé tisztázott: a valós életből származó adatok korlátozottak, részben egymásnak ellentmondóak. A szerzők ezért az AP és a CV események gyakoriságát hasonlították össze négy TG-kategóriában, a szakértői konszenzusokon alapuló küszöbértékekkel.

Módszerek

A retrospektív elemzés az Optum Research Database (kereskedelmi és Medicare Advantage biztosítottak igénybejelentései, kapcsolt laborleletekkel) adataira épült. Azokat a felnőtteket vonták be, akiknél 2017. január 1. és 2021. március 31. között legalább egy TG-vizsgálat történt; a követés legalább 12 hónapig tartott, és a halálig, a biztosítás megszűnéséig vagy a vizsgálati időszak végéig (2022. március 31.) folytatódott.

A besorolás az első TG-eredmény alapján történt:

  • normál TG: 35–149 mg/dl;
  • HTG: 150–499 mg/dl;
  • sHTG: 500–879 mg/dl;
  • eHTG: legalább 880 mg/dl.

Először az sHTG és eHTG betegeket azonosították, majd véletlen mintavétellel választották ki a normál és HTG csoportot. Kizárták az alkoholabúzus vagy -függőség, szívelégtelenség, cholelithiasis, legalább 9,5%-os HbA1c, 18 év alatti életkor és a terhesség eseteit. A TG-szintek éhgyomri és nem éhgyomri ingadozása miatt előre meghatározott alcsoportba kerültek azok, akiknél az első 12 hónapban legalább két, azonos kategóriába eső TG-érték született.

Az AP-t a primer diagnózisú fekvőbeteg-ellátás, két, 10 napon belüli primer diagnózisú igénybejelentés, vagy felső hasi fájdalom és 15 napon belül mért, 200 U/l feletti lipáz- vagy amiláz-érték jelezte. CV eseménynek számított a nem halálos szívinfarktus, az instabil angina, az akut koronária-szindróma, a stroke, a tranziens ischaemiás roham, a szívelégtelenség, valamint a sürgősségi vagy fekvőbeteg-ellátásban végzett koszorúér- vagy perifériás revaszkularizáció. A statisztikai elemzés incidenciaarányt, Kaplan–Meier-analízist, Cox-regressziót és logisztikus regressziót alkalmazott.

Betegek jellemzői

Összesen 134 116 beteg került az elemzésbe: 46 676 (34,8%) normál TG-vel, 54 090 (40,3%) HTG-vel, 28 556 (21,3%) sHTG-vel és 4994 (3,7%) eHTG-vel. Az átlagéletkor 54,7, 58,8, 55,2, illetve 51,4 év volt, vagyis az sHTG-től az eHTG felé haladva a betegek fiatalabbak lettek. A normál TG-csoportban a nők aránya 56,9% volt, az sHTG és eHTG csoportban viszont a férfiak domináltak (70,6%, illetve 77,5%).

A kórelőzményi AP aránya a TG-szinttel nőtt: 0,2%, 0,4%, 0,6%, illetve 1,9%. A diabétesz gyakorisága 9,6%, 21,9%, 36,5% és 37,5% volt a négy csoportban. A két vagy több TG-vizsgálattal rendelkező 58 791 beteg közül 32 747-nél (55,5%) esett az összes eredmény ugyanabba a kategóriába.

Incidencia

A teljes mintában az AP incidenciája 213, a CV eseményeké 4129 esemény/100 000 betegév volt. Mindkét esemény gyakorisága szignifikánsan magasabb volt valamennyi HTG-csoportban a normál TG-hez képest (p<0,001).

Az AP incidenciaarány-hányadosa (IRR) fokozatosan emelkedett: 1,86 HTG-ben, 4,10 sHTG-ben és 10,61 eHTG-ben. Az sHTG-s betegeknél 2,20-szor, az eHTG-seknél az sHTG-shez képest 2,59-szer gyakoribb volt az AP. A CV események incidenciája az sHTG-csoportban volt a legmagasabb: az IRR a normál TG-hez képest 1,58, az eHTG-hez képest 1,23 volt. A legalább két TG-értékkel rendelkező alcsoportban az AP IRR-je 1,76, 5,10 és 14,61 volt, a CV eseményeknél pedig csak a HTG (1,15) és az sHTG (1,30) különbözött szignifikánsan a normál csoporttól.

A Kaplan–Meier-elemzés szerint az AP és a CV események kumulatív incidenciája 1, 2 és 3 évnél is szignifikánsan magasabb volt minden HTG-csoportban. Az eHTG-s betegeknél az AP valószínűsége az összes 880 mg/dl alatti csoportnál nagyobb volt, a CV események kumulatív incidenciája viszont az sHTG-ben bizonyult a legmagasabbnak.

Korrigált kockázat

Az akut pancreatitis korrigált hazárdrátái (HR; 95%-os CI) a normál TG-hez viszonyítva:

  • HTG: 1,491 (1,191–1,866);
  • sHTG: 2,586 (2,028–3,298);
  • eHTG: 4,695 (3,389–6,504).

A korábbi, három évre visszatekintő AP volt a legerősebb előrejelző (HR 12,899; 9,939–16,740). További tényezők a dohányzás, a hypertonia, a diabétesz, a hyperglyceridaemia (E78.1), a májbetegség, valamint a fibrátok, a GLP-1-receptoragonisták és az 1a osztályú gyógyszerek használata, továbbá a hiányzó koleszterinadat. A BMI nem mutatott összefüggést az AP kockázatával, amit a szerzők a BMI-adatok 66% feletti hiányával magyaráztak.

A CV események esetében csak az sHTG (HR 1,163; 1,102–1,226) és az eHTG (HR 1,206; 1,085–1,340) járt szignifikánsan magasabb korrigált kockázattal (mindkettő p<0,001). A kiinduló CV esemény volt a legerősebb prediktor (HR 5,971). A kétszeres TG-méréssel rendelkező alcsoportban csak az sHTG maradt szignifikáns (HR 1,186; p=0,002), az eHTG esetében a HR 1,199 volt (0,992–1,449; p=0,061).

Korlátok és következtetések

A szerzők szerint a TG-szint és a kockázat kapcsolata az AP-nél lényegesen erősebb, mint a CV eseményeknél, ami az sHTG/eHTG és az AP közötti oki összefüggést támogatja. A CV események esetében a súlyosság szerinti lépcsőzetes növekedés csak mérsékelten igazolódott.

Erősségként említik, hogy a kapcsolt laboradatokat tartalmazó, országos lefedettségű igénybejelentési adatbázis nagy betegszámot és a korábbiaknál szélesebb CV-diagnóziskört tett lehetővé, valamint hogy az 500 mg/dl feletti betegeket sHTG-re és eHTG-re bontották. Megfigyelésük szerint a betegek átlagéletkora az egymást követő HTG-csoportokban egyre alacsonyabb volt, a pontbecslések pedig a többszörös TG-méréssel rendelkező alcsoportban általában magasabbnak bizonyultak. A stroke és a HTG kapcsolata korábbi vizsgálatokban ellentmondásos volt: egyes munkák pozitív összefüggést, mások alacsonyabb stroke-súlyosságot és -halálozást találtak.

Korlátozó tényező, hogy az adatbázis nem tartalmaz a biztosításon kívüli kezelésekre, a gyógyszerszedési adherenciára és az apolipoprotein B-re vonatkozó információt; a diagnóziskód nem bizonyítja a betegséget; a besorolás egyetlen TG-mérésen alapult; az eredmények nem általánosíthatók a biztosítással nem rendelkezőkre; a 880 mg/dl feletti szint nem bontható tovább (például 2000 mg/dl felett). Mivel az sHTG és eHTG betegeket célzottan választották ki, a csoportok arányai nem tekinthetők prevalenciabecslésnek.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a klinikusoknak a kezelési lehetőségek mérlegelésekor érdemes figyelembe venni az adott TG-szinthez tartozó kockázatot. Az újonnan megjelenő apolipoprotein C-III- és angiopoietin-like protein 3-gátlók eltérő támadásponttal csökkentik a TG-szintet, és potenciálisan az AP, illetve a CV események kockázatára is kedvező hatásúak lehetnek.

 

Forrás: Kessler AS, Batra K, Amos Q, Baum SJ, Soffer DE, Vera-Llonch M. A real-world study on the risk of acute pancreatitis and cardiovascular events among adults with severe or extreme hypertriglyceridemia. J Clin Lipidol. 2026;20(6):1097–1108. doi:10.1016/j.jacl.2026.04.002

Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.

Szerző:

PHARMINDEX Online

Forrás:

Outline

Ajánlott cikkek