Tesztoszteronpótlás krónikus vesebetegségben: javuló életminőség mellett körültekintő kockázatértékelés szükséges
A narratív áttekintés a krónikus vesebetegségben szenvedő férfiak tesztoszteronhiányának gyakoriságát, következményeit és a tesztoszteronpótló kezelés klinikai eredményeit értékeli. A szerzők randomizált vizsgálatok, prospektív regiszterek és megfigyeléses tanulmányok alapján hasonlították össze a kezelés várható előnyeit, biztonsági kérdéseit és az alkalmazható készítményformákat.
Gyakori, de kevéssé felismert eltérés
A tesztoszteronhiány a krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedő férfiak gyakori, ugyanakkor a nefrológiai gyakorlatban sokszor alulértékelt szövődménye. A prevalencia a betegség stádiumától, a diagnosztikai kritériumoktól és a hormonmeghatározás módszerétől függően a nem dializált, 3–5. stádiumú CKD-ben 30–50%, haemodialízis mellett 50–70% lehet. Egy vizsgálatban a haemodializált férfiak 68,4%-a teljesítette a hypogonadismus európai urológiai kritériumait, szemben a 2–4. stádiumú CKD-ben észlelt 52%-kal.
A hormonális eltérés patomechanizmusa többtényezős. Az urémiás toxinok ronthatják a Leydig-sejtek működését és a tesztoszteronszintézist, miközben a krónikus gyulladás, az oxidatív stressz és az előrehaladott glikációs végtermékek felhalmozódása tovább károsíthatja a herefunkciót. A hypothalamus–hypophysis–gonád tengely működését az elégtelen gonadotropinfelszabadulás, a csökkent vesekiválasztás miatt emelkedő prolaktinszint, valamint egyes gyógyszerek – többek között opioidok, glükokortikoidok és bizonyos antihipertenzív szerek – is befolyásolhatják.
A tesztoszteronhiány már korai CKD-ben is kialakulhat. Ebben a szakaszban a 2-es típusú diabétesz, a metabolikus szindróma, az inzulinrezisztencia, az adipositashoz társuló fokozott ösztrogénképződés, a leptinszabályozás zavara, az endothelialis diszfunkció és az alacsony fokú szisztémás gyulladás is hozzájárulhat a hypothalamus–hypophysis–gonád tengely zavarához.
A hypogonadismus klinikai terhe
A CKD-hez társuló alacsony tesztoszteronszint nem kizárólag biokémiai eltérés. Részt vesz az urémiás fenotípus kialakulásában: összefüggésbe hozható anaemiával, protein-energia malnutritióval, sarcopeniával, fokozott kardiovaszkuláris kockázattal, szexuális diszfunkcióval és romló életminőséggel. A szerzők által áttekintett kohorszokban az alacsony tesztoszteronszint a haemodializált betegek kardiovaszkuláris halálozásának 2,3-szeres, az összhalálozásnak 1,9-szeres kockázatával társult.
A hypogonadismus értelmezésénél az ösztradiolszint csökkenése is lényeges. A férfiakban az ösztradiol a tesztoszteron aromatizációjával képződik, ezért a tesztoszteronhiány szükségszerűen alacsonyabb ösztradiolszinttel is jár. Az ösztradiol gyulladáscsökkentő, antifibroticus és vasodilatator hatása a vesében, a glomerulusokban, a tubularis sejtekben és az érendotheliumban is szerepet kaphat.
Vérkép, tápláltság, izomerő
A tesztoszteron erythropoeticus hatását az erythropoetin-termelés stimulációja, az erythroid progenitor sejtek proliferációjának fokozása és a vas vörösvértestekbe való beépülésének elősegítése magyarázhatja. Egy 70 férfi haemodializált beteget bevonó, randomizált vizsgálatban a szájon át alkalmazott tesztoszteron-undekanoát hat hónap alatt szignifikánsan emelte a hemoglobinszintet a kontrollcsoporthoz viszonyítva.
Egy 25, 3–4. stádiumú CKD-ben szenvedő férfit vizsgáló prospektív tanulmányban a három hónapos tesztoszterongél-kezelés mellett emelkedett a hemoglobin- és a hematokritérték. Veseelégtelenségben vagy vesetranszplantáció után kezelt, 15 beteget tartalmazó esetsorozatban az átlagos hematokrit 35,8%-ról 42,5%-ra nőtt, és a kilenc anaemiás beteg közül hétnél javulást rögzítettek.
A hematológiai előny egyben biztonsági feladatot is jelent. A fokozott erythropoesis miatt a hematokrit rendszeres ellenőrzése szükséges, különösen olyan CKD-s betegekben, akik erythropoesist stimuláló kezelést is kapnak. A túlzott erythrocytosis thromboticus események és hypertonia kockázatával társulhat.
A randomizált haemodialízisvizsgálatban a tesztoszteron-undekanoát a prealbumin, az albumin és a transzferrin szintjét is javította. Ezek a zsigeri fehérjemarkerek fokozott fehérjeszintézisre és kedvezőbb tápláltsági állapotra utalhatnak.
A sarcopenia és az izomvesztés a CKD-ben a törékenység, az elesések és a halálozás kockázatát is növeli. A tesztoszterongéllel kezelt, 3–4. stádiumú CKD-s férfiaknál három hónap után a kézszorító erő is emelkedett, párhuzamosan a tesztoszteron- és hemoglobinszint növekedésével.
Életminőség és szexuális funkció
A vesebetegség súlyosságával, tünetterhével és társbetegségeivel együtt az életminőség is romlik. A tesztoszteronhiány érintheti az energiaszintet, a hangulatot, a kognitív funkciókat és a szexuális egészséget.
A haemodializált férfiakat bevonó randomizált vizsgálatban hat hónap tesztoszteron-undekanoát-kezelés javította a WHOQOL életminőségkérdőív fiziológiai és önállósági doménjeit, valamint az összesített pontszámot. A három hónapos tesztoszterongél-kezeléshez az SF-36, az Aging Males Symptoms és az International Prostate Symptom Score kérdőívek kedvező változása társult.
Az erectilis diszfunkció az előrehaladott CKD-ben különösen gyakori: dializált betegeknél a közölt gyakorisága 70–90%. A tesztoszteronhiány fontos tényező, de az érrendszeri, neurológiai és pszichés komponensek ugyancsak relevánsak. A haemodialízisben alkalmazott tesztoszteron-undekanoát javította az International Index of Erectile Function pontszámát, míg intramuscularis tesztoszteron-enantát mellett az erectilis diszfunkció súlyossága a 3., 6. és 12. hónapban is csökkent.
Kardiovaszkuláris mérlegelés
A tesztoszteronpótlás kardiovaszkuláris biztonsága CKD-ben különösen fontos, mivel e betegcsoportban a kardiovaszkuláris betegség vezető halálok. Megfigyeléses regiszterekben kevesebb kardiovaszkuláris eseményt és alacsonyabb halálozást észleltek a kezelt csoportokban, ezek az eredmények azonban szelekciós torzítás és zavaró tényezők miatt nem igazolnak ok-okozati kapcsolatot.
A legnagyobb randomizált vizsgálat, a TRAVERSE, 5246 hypogonad férfit vizsgált, akiknél ismert vagy magas kardiovaszkuláris kockázat állt fenn. A transdermalis tesztoszterongél a placebohoz képest nem bizonyult rosszabbnak a súlyos kardiovaszkuláris események összetett végpontjában: az eseményarány 7,0%, illetve 7,3% volt.
Ugyanakkor a tesztoszteroncsoportban gyakoribb volt a pitvarfibrilláció, az akut vesekárosodás és a tüdőembólia. A rendelkezésre álló adatok alapján a tesztoszteronpótlás nem tekinthető kardiovaszkuláris rizikócsökkentő beavatkozásnak; alkalmazásakor egyénre szabott előny–kockázat mérlegelés indokolt.
Vesefunkció és bizonytalanságok
Egyes megfigyeléses regiszterekben a tesztoszteronkezelés mellett a becsült glomerularis filtrációs ráta megőrzését vagy javulását írták le. Ezek a megfigyelések hipotézisalkotó jellegűek, és randomizált, előre definiált vesevégpontokat alkalmazó vizsgálatokban nem nyertek megerősítést.
Az eGFR változásának értelmezését tovább bonyolítja, hogy a tesztoszteronkezelés fokozhatja az izomtömeget, ezáltal növelheti a sovány testtömeget, ezáltal az endogén kreatinintermelést. A szérumkreatinin emelkedése ezért kreatininalapú eGFR-csökkenést jelezhet akkor is, ha a tényleges glomerularis filtráció nem romlott. A szerzők a jövőbeli vizsgálatokban cisztatin-C-alapú eGFR vagy mért GFR alkalmazását szorgalmazzák.
A transznemű férfiak hormonkezeléséből származó adatok a tesztoszteron közvetlen vesehatásával kapcsolatban óvatosságra intenek: e populációban csökkent eGFR-t és mért GFR-t, valamint tubularis károsodási biomarkerek emelkedését és gyulladás, illetve vasoconstrictio irányába mutató proteomikai eltéréseket közöltek. A szerzők szerint a hypogonad férfiakban megfigyelt esetleges vesefunkciós előny inkább a tesztoszteron ösztradiollá történő aromatizációjával állhat összefüggésben.
Készítményválasztás és követés
A transdermalis tesztoszterongél stabilabb szérumtesztoszteron-expozíciót biztosít, és jobban követi a fiziológiás napi hormonszinteket, mint az intramuscularis készítmények. Az enantát- és undecanoátinjekciók alkalmazását követően szupraphysiologiás csúcsértékek, majd alacsonyabb völgyértékek alakulhatnak ki, ami fokozhatja a nemkívánatos események, különösen a túlzott erythropoesis esélyét.
A HEAT-regiszterben a hematokrit 50% fölé emelkedése ritkább volt transdermalis gél, mint hosszú hatású intramuscularis tesztoszteron-undekanoát használata során. CKD-ben a gélkészítmények stabilabb hormonszintje, a könnyebb dózistitrálhatóság és az erythrocytosis alacsonyabb kockázata miatt a szerzők ezt a gyógyszerformát első vonalbeli lehetőségként vetik fel a tesztoszteronpótlást kezdő betegek többségében.
A hypogonadismus szűrése a szerzők álláspontja szerint különösen indokolt fáradtság, csökkent libido, erectilis diszfunkció, depressziós tünetek vagy izomtömegcsökkenés esetén. A kivizsgálás alapja a lehetőleg reggeli össztesztoszteron-meghatározás, majd az alacsony érték második alkalommal történő megerősítése; megváltozott szexhormon-kötő globulinszint esetén a szabad vagy biohasznosuló tesztoszteron további információt adhat.
A kezelés ellenjavallatai közé tartozik a prosztatarák, a férfi emlőrák, a nem kontrollált szívelégtelenség, a kezeletlen súlyos obstruktív alvási apnoe és az 54% feletti hematokrit. A monitorozásnak ki kell terjednie a terápiás tesztoszterontartományra, a 3–6 havonta ellenőrzött hematokritra, a kiinduláskor és rendszeresen vizsgált PSA-ra, digitális rectalis vizsgálatra, valamint a kardiovaszkuláris tünetek követésére.
Forrás: La Vignera S, Condorelli RA. Testosterone therapy in chronic kidney disease patients: an underutilized resource. European Journal of Internal Medicine. 2026;107052. doi:10.1016/j.ejim.2026.107052.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
