Egy átfogó nemzetközi vizsgálat 204 országban mérte a szív-, vese-, máj- és anyagcsere-betegségek terhét 1990–2023 között, demográfiai bontásban.
Az aprocitentan már kiegészítő terápiaként elérhető, míg új szerek további lehetőségeket kínálnak a rezisztens hipertónia patomechanizmus-alapú kezelésében.
A narratív áttekintés azt vizsgálta, milyen összefüggés mutatható ki az SGLT2-gátlók, illetve a GLP-1-receptoragonisták alkalmazása és az új keletű, valamint katéterabláció utáni kiújuló pitvarfibrilláció között diabetes, szívelégtelenség, krónikus vesebetegség és elhízás esetén.
Egy metaanalízis szerint a daganatos felnőttek SGLT2-gátló kezelése csökkenti az összmortalitást és a szívelégtelenséget.
A krónikus vesebetegségben élő férfiak tesztoszteronhiányát, következményeit és a tesztoszteronpótló terápia klinikai hatásait vizsgálták.
A CKD-hez társuló csont- és ásványianyaganyagcsere-zavar diagnózisa és kezelése speciális megközelítést igényel, a vesefunkció és csontforgalom függvényében.
A semaglutid tartósan javítja a testsúlyt, vérnyomást és vesefunkciót elhízott, nem diabéteszes CKD-ban vagy hipertóniában szenvedőknél, biztonságosan.
Az SGLT2-gátlók javították a 2-es típusú diabétesz, szívelégtelenség és krónikus vesebetegség kezelésének kimenetelét, miközben eltérések ismertek készítményeik között.
Dialízisre szoruló aortabillentyűcserés betegeknél a sebészi eljárás korán több szövődményt, hosszú távon viszont jobb túlélést eredményezhet.
Egy nagyméretű, nem dialízisfüggő CKD-s kohorsz vizsgálata szerint az intravénás és orális vaskezelés hosszú távú kockázata hasonló.