Demens betegek milliói kapnak potenciálisan nem megfelelő CNS-aktív szereket

A probléma mérete és súlyossága

A UCLA Egészségtudományi Egyetem kutatócsoportja az Egészség és Nyugdíjazás Tanulmány adatbázisát összekapcsolva a Medicare ellátási igényekkel, 2013 januárja és 2021 decembere között vizsgálta a potenciálisan nem megfelelő CNS-aktív gyógyszerek felírási mintázatait. Az elemzés három kategóriába sorolta az idős felnőtteket: normális kognitív működésűek, kognitív károsodásban szenvedők demencia nélkül, valamint demenciával diagnosztizált betegek.​

A vizsgálat megdöbbentő eredménye, hogy körülbelül minden negyedik, demenciával élő Medicare-kedvezményezett kapott ilyen gyógyszereket. A normális kognitív állapotú idősek 17%-ához képest a kognitív károsodásban szenvedőknél közel 22%, míg a demenciával élőknél 25% volt az érintettek aránya. Paradox módon tehát éppen azok kapják magasabb arányban ezeket a szereket, akik a legérzékenyebbek a káros mellékhatásokra.​

Öt gyógyszercsoport a célkeresztben

A kutatók öt CNS-aktív gyógyszerkategória alkalmazását elemezték: erős antikolinerg tulajdonságú antidepresszánsok, antipszichotikumok, barbiturátok, benzodiazepinek és nem-benzodiazepin típusú altatók.​

A felírási tendenciák gyógyszertípusonként eltérő képet mutattak:

• A benzodiazepinek alkalmazása 11,4%-ról 9,1%-ra csökkent
• A nem-benzodiazepin altatók – amelyeket jellemzően alvászavarokra írnak fel – 7,4%-ról 2,9%-ra estek vissza
• Az antipszichotikumok felírása viszont emelkedett: 2,6%-ról 3,6%-ra
• Az antikolinerg antidepresszánsok felírása stagnált 2,6%-on
• A barbituráthasználat minimálisan csökkent 0,4%-ról 0,3%-ra
  ​

Dokumentálatlan indikációk: a biztonsági aggályok középpontjában

A vizsgálat egyik legaggasztóbb megállapítása, hogy 2021-ben – a tanulmányi periódus végén – azoknál a betegeknél, akik ezeket a gyógyszereket kapták, több mint kétharmad esetében nem volt dokumentált klinikai indikáció. Ez azt sugallja, hogy a potenciálisan nem megfelelő és káros felírási gyakorlat továbbra is széles körben elterjedt.​

"Bár a klinikailag indokolt felírások némileg csökkentek – 6%-ról 5,5%-ra –, a valószínűleg nem megfelelőnek tekintett felírások jóval meredekebben estek vissza, 15,7%-ról 11,4%-ra" – hangsúlyozta Dr. John N. Mafi, a UCLA Geffen Orvostudományi Karának docense, a tanulmány vezető szerzője. Ez a javulás elsősorban a benzodiazepinek és altatók ritkább alkalmazásához kapcsolódott.​

A gyógyszerbiztonság továbbra is kritikus kérdés

Dr. Annie Yang, a Yale Egyetem ösztöndíjasa, aki UCLA rezidensként vezette a kutatást, gyakorlati útmutatást fogalmazott meg: "Bár bizonyos esetekben a CNS-aktív gyógyszerek felírása indokolt lehet, fontos, hogy az idősebb betegek vagy gondozóik szorosan együttműködjenek orvosaikkal annak biztosítása érdekében, hogy ezek a gyógyszerek megfelelőek esetükben. Ha nem megfelelőek, a betegeknek és kezelőcsapataiknak alternatív kezeléseket kellene fontolóra venniük, és mérlegelniük, hogy biztonságos lehet-e a gyógyszer fokozatos csökkentése vagy elhagyása."​

Módszertani korlátok és jövőbeli irányok

A kutatók több korlátot is megjelöltek eredményeikkel kapcsolatban. A vizsgálat nem tartalmazott Medicare Advantage adatokat, bizonyos klinikai részletek – például agitáció – kimaradhattak, és a mérés a felírások gyakoriságára koncentrált, nem pedig a gyógyszerexpozíció teljes mennyiségére az idő múlásával.​

A tanulmány eredményei azonban egyértelműen jelzik: jelentős lehetőségek rejlenek az időskori amerikaiak millióinak ellátási minőségében és biztonságában, különösen a kognitív károsodásban szenvedők esetében, akik különösen veszélyeztetettek a káros gyógyszerhatásokkal szemben.

Yang AW, Leng M, Ly DP, Tseng CH, Sarkisian C, Damberg CL, Harawa NT, Fendrick AM, Mafi JN. Prescribing Patterns of Potentially Inappropriate CNS-Active Medications in Older Adults. JAMA, 2026; DOI: 10.1001/jama.2025.23697