Innovációk a perifériás idegsérülések helyreállításában: a strukturális hídépítéstől a biológiai és fizikai regenerációgyorsításig

A PNI-k klinikai terhét a motoros gyengeség, a szenzoros kiesés és a krónikus neuropátiás fájdalom adja, a tartós funkcióvesztés hátterében pedig több, egymást erősítő akadály áll: lassú axonnövekedés, Waller-féle degeneráció, interstitialis fibrosis, illetve a denervációhoz társuló progresszív izomatrophia. A szerzők négy, egymással összekapcsolt fejlesztési irányt azonosítanak, amelyek a mai kutatás fókuszát adják: strukturális rekonstrukció, biológiai gyorsítás, funkcionális remodelláció és anatómiai restauráció.​

A sebészi „alap”: varrat, autograft, allograft

Rövid hiányoknál (a cikkben: <1 cm) továbbra is a mikrosebészeti idegvarrat a fő stratégia; a cél a folytonosság helyreállítása minimális szöveti traumával és precíz fascicularis illesztéssel, kevés varrattal a feszülés és idegentest-reakció mérséklése érdekében. A bemutatott technikák: epineuralis varrat (leggyakoribb), fascicularis varrat (nagyobb specifikusság, de technikailag megterhelőbb és nagyobb szöveti reakció kockázatával), illetve ritkábban epi-perineuralis megoldás.​

Nagyobb hiányoknál a szerzők szerint az autológ ideggraft „arany standard”, mivel strukturális vázat és trophicus támogatást is ad; ugyanakkor donorhelyi morbiditás, második műtét, hegesedés/neuroma, korlátozott graftmennyiség és fasciculus-mismatch nehezítheti. Allograft esetén előny a strukturális vezetés és a potenciálisan megtartott Schwann-sejt (SC) komponens, de a cikk kiemeli a 18–24 hónapos immunoszuppresszió szükségességét és az ebből fakadó infekciós/szisztémás kockázatot, ami a széles alkalmazást korlátozza.​

Idegvezető csatornák: klinikai eszközök és korlátok

A mesterséges idegvezető csatornák (NGC) célja, hogy a hiányt áthidalva olyan fizikai és biokémiai környezetet biztosítsanak, amely segíti az axonnövekedést és a Schwann-sejtek migrációját. A klinikumban a szerzők szerint a kollagén- és poliglikolsav-alapú csatornák a legelterjedtebbek; kollagén esetén a jó biokompatibilitás és biodegradabilitás mellett az SC-adhézió és axonvezetés támogatása a fő érv.​

Konkrétan öt, FDA-engedélyezett, I-es típusú kollagén idegcsatornát sorolnak fel: NeuraGen®, NeuroMatrix®, NeuroFlex®, NeuraWrap®, NeuroMend®. A degradációs idő termékenként változó: a szerzők példaként említik, hogy több eszköz 4–8 hónap alatt reszorbeálódhat, míg a NeuraWrap® akár 36–48 hónapig, a NeuraGen® pedig 3–4 évig is perzisztálhat; ez felveti annak kockázatát, hogy a lebomlás időzítése nem mindig esik egybe a regeneráció igényeivel, különösen nagyobb defektusokban. A nem biodegradábilis megoldások (ePTFE/Gore-Tex®, szilikoncsövek) tartós támaszt adhatnak, ugyanakkor krónikus idegentest-reakciót, fibrotikus tokosodást és limitált integrációt hordozhatnak.​

A cikk hangsúlyozza, hogy a jelenlegi, kereskedelmi forgalomban lévő NGC-k klinikai alkalmazhatósága jellemzően kisebb sérülésekre korlátozódik (rövid digitális vagy n. facialis hiányok, <3 cm), kritikus méretű defektusoknál pedig további fejlesztés szükséges.​

Biológiai gyorsítás: növekedési faktorok, MSC-k és exoszómák

A biológiai stratégiák a regeneráció „minőségét” és „tempóját” kívánják javítani: neurotroph faktorok helyi adagolása, mesenchymalis őssejtek (MSC), iPSC-eredetű sejtek és ezek exoszómái egyaránt az SC-átprogramozást, az angiogenezist és a pro-regeneratív immunpolarizációt célozzák. A növekedési faktoroknál a cikk kiemeli, hogy a hatás receptor-mediált, a cél az axonelongáció és az SC-migráció támogatása, ugyanakkor a klinikai hasznosítást rövid felezési idő, diffúzió és dózisfüggő mellékhatások (például fájdalomszenzitizáció) nehezíthetik.​

Az MSC-alapú megközelítések több útvonalon hatnak: részben SC-szerű fenotípus felé terelhetők, részben parakrin és immunmoduláló aktivitásuk révén alakítják a regenerációs mikrokörnyezetet; a cikk a beadási módok eltérő előnyeit és korlátait is tárgyalja (IV „csapdázódás” a kapillárisokban; lokális/epineuralis célzottság vs. invazivitás; conduit-alapú sejtszállítás hosszabb defektusoknál).​

A szerzők külön fejezetben tárgyalják az MSC-eredetű extracelluláris vezikulákat (EV), ezen belül az exoszómákat (tipikusan 30–150 nm), és kiemelik a nomenklatúra/izolálás nehézségeit, valamint a MISEV-ajánlások jelentőségét a standardizált riportolásban. A preklinikai összefoglaló táblázat több modellen mutat be funkcionális és morfológiai javulást (axonregeneráció, remyelinisatio, izomatrophia mérséklése), és a cikk szerint a klinikai transzláció ugyanakkor még korai fázisban jár.​

Fizikai stimuláció és klinikai átjárás: ígéretek, de még „szűk keresztmetszetekkel”

A cikk több nem invazív biostimulációs modalitást tárgyal – elektromos stimuláció, mágneses mezők, fotobiomoduláció, LIPUS, piezoelektromos scaffoldok –, amelyek az axonnövekedést és a neurotroph jelátvitelt fokozhatják. LIPUS esetén a szerzők preklinikai adatok alapján azt emelik ki, hogy a túlzott intenzitás nem feltétlen előny: egy autograft-modellben a 250 mW/cm² jobb regenerációs mutatókat adott, mint a 500 vagy 750 mW/cm², és egy kompressziós modellben gyulladásos citokinek és növekedésgátlók csökkenését is leírják.​

A klinikai példák között az elektromos stimuláció a leginkább vizsgált: a cikk idéz carpal tunnel release utáni rövid, 1 órás, 20 Hz bipoláris stimulációt, amelynél a motor unit number estimation javult, illetve komplett digitális idegátvágás epineuralis varrata után a posztoperatív stimuláció több szenzoros modalitásban kedvezőbb felépülést mutatott. Ugyanakkor szerepel negatív klinikai eredmény is (traumás PNI-k egy részében nem volt szignifikáns előny), ami a betegkiválasztás és a protokollok optimalizálásának jelentőségére utal.​

A szerzők összegzése szerint a klinikai bevezetést több tényező fékezi: heterogén vizsgálati tervek és bioanyag-gyártás, szabályozási követelmények, valamint a regeneráció követésére alkalmas, validált biomarkerek hiánya. A továbblépés feltételeként megbízható biomarkereket, standardizált gyártási/értékelési módszereket és jól megtervezett, randomizált klinikai vizsgálatokat jelölnek meg, ipar–klinikum–szabályozó együttműködéssel.​

Aldali F, Tang L, Yang Y, et al. Peripheral nerve repair: innovations and future directions. Journal of Translational Medicine. 2025. doi:10.1186/s12967-025-07567-z.