Orális argininpótlás: új, alacsony költségű jelölt az Alzheimer‑patológia mérséklésére állatmodellekben
A Kindai Egyetem és együttműködő intézetek kutatói egér- és Drosophila‑modellekben igazolták, hogy az orális arginin‑adagolás koncentrációfüggően gátolja az Aβ42‑aggregációt, csökkenti az amyloid‑plakkterhelést, mérsékli a neuroinflammációt és javítja a viselkedéses teljesítményt, miközben a hatóanyag már ma is széles körben elérhető, biztonságos aminosav‑készítményként ismert.
A vizsgálat háttere
Az Alzheimer‑kór világszerte vezető demenciaforma, amelyre jelenleg sincs kauzális terápia; a rendelkezésre álló, amyloid‑ellenes monoklonális antitestek csak mérsékelt klinikai előnyt nyújtanak, magas költséggel és nem elhanyagolható immunmediált mellékhatás‑kockázattal. A szerzők ezért olyan, már rutinszerűen alkalmazott, biztonságos molekulák repozicionálását vizsgálták, amelyek képesek lehetnek az Aβ‑aggregáció és az ahhoz társuló neurotoxicitás csökkentésére.
Az arginin egy természetes aminosav és ún. „chemical chaperone”, amely széles körben használt táplálékkiegészítő, illetve klinikailag alkalmazott készítmény, kedvező biztonsági profillal és megfelelő agyi penetrációval. A kutatócsoport hipotézise szerint az arginin fiziko‑kémiai tulajdonságai révén gátolhatja az Aβ42‑peptidek kóros összecsapzódását, ezáltal mérsékelve az Alzheimer‑kór egyik kulcspatomechanizmusát.
In vitro eredmények: Aβ42‑aggregáció gátlása
A vizsgálat első fázisában in vitro aggregációs modelleket alkalmaztak annak tesztelésére, hogy az arginin miként befolyásolja az Aβ42‑fibrillumképződést. A mért paraméterek alapján az arginin koncentrációfüggő módon lassította az Aβ42‑aggregátumok kialakulását, ami közvetlen bizonyítékot szolgáltatott a peptid‑összecsapzódást gátló hatásra.
Ezek az adatok megerősítették, hogy az arginin önmagában, farmakológiai célpontoktól függetlenül képes beavatkozni az amyloid‑képződés folyamatába, ami elméleti alapot teremtett az in vivo vizsgálatokhoz. A szerzők ennek alapján úgy tekintenek az argininre, mint olcsó, fizikai‑kémiai mechanizmuson alapuló Aβ‑modulátorra, amely potenciálisan komplementer lehet a célzott immunterápiákkal szemben.
In vivo modellek: Drosophila és AppNL‑G‑F egér
A következő lépésben két, jól jellemzett Alzheimer‑modellben értékelték az orális arginin‑kezelés hatásait.
Egy Drosophila‑modellt alkalmaztak, amelyben az Aβ42 Arctic mutációját (E22G) expresszálták,
valamint egy AppNL‑G‑F knock‑in egérmodellt, amely három familiáris Alzheimer‑mutációt hordoz.
Mindkét modellben az arginin‑kezelés szignifikánsan csökkentette az Aβ‑felhalmozódást és az Aβ‑indukálta toxicitást. Az egérmodellben az orális adagolás az amyloid‑plakkok mennyiségének mérhető csökkenéséhez, valamint az agyi, oldhatatlan Aβ42‑szint alacsonyabb értékeihez vezetett, ami az amyloid‑patológia érdemi mérséklődését jelzi.
Neuroinflammáció és viselkedéses hatások
Az AppNL‑G‑F egérmodellekben az arginin nemcsak a plakkterhelést módosította, hanem a neuroinflammáció markereire is kedvező hatást gyakorolt. A kezelés a proinflammatorikus citokin‑gének expressziójának csökkenésével járt, ami arra utal, hogy az arginin hatásmechanizmusa túlmutat a puszta aggregációgátláson, és szélesebb neuroprotektív, gyulladáscsökkentő spektrummal bír.
Párhuzamosan a viselkedéses tesztekben is javulás volt megfigyelhető: az argininnel kezelt egerek teljesítménye kedvezőbben alakult, ami azt sugallja, hogy az amyloid‑patológia és a neuroinflammáció mérséklése funkcionális szinten is érzékelhető előnyökkel járhat. Bár részletes neuropszichológiai profil nincs ismertetve, a szerzők a viselkedéses adatok alapján a kognitív funkciók javulására következtetnek.
Klinikai transzláció és óvatossági szempontok
A kutatócsoport kiemeli, hogy az arginin Japánban már klinikailag használt készítmény, kiváló biztonságossági profillal és alacsony árral, ezért elvben gyorsan repozicionálható lenne Alzheimer‑kórban is. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a vizsgálatban alkalmazott dózis és adagolási séma kifejezetten kísérletes célokra optimalizált, és nem feleltethető meg a kereskedelmi forgalomban elérhető étrend‑kiegészítő készítmények tipikus alkalmazásának.
A szerzők egyértelműen rögzítik, hogy további preklinikai és humán klinikai vizsgálatok szükségesek a most leírt hatások emberekben történő megerősítéséhez, az optimális dózis‑tartomány és kezelési protokoll meghatározásához. Jelen adatok tehát elsősorban proof‑of‑concept jellegűek, amelyek szerint egy egyszerű, táplálkozási vagy farmakológiai kiegészítés érdemben módosíthatja az amyloid‑patológiát és a neurológiai kimenetelt állatmodellekben.
Kanako Fujii et al, Oral administration of arginine suppresses Aβ pathology in animal models of Alzheimer's disease, Neurochemistry International (2025). DOI: 10.1016/j.neuint.2025.106082
