Emlőrákban a komplementer és alternatív medicina alkalmazása rövidebb túléléssel társult
A több mint 2,15 millió nőbeteg adatait felhasználó amerikai kohorszvizsgálat alapján az emlőrákban alkalmazott komplementer és alternatív medicina kedvezőtlenebb túléléssel társult, különösen akkor, ha a betegek a bizonyított onkológiai kezelések helyett választották ezeket a megközelítéseket. A közlemény másik fontos megállapítása, hogy azoknál is romlott a túlélés, akik a standard terápiák mellé vontak be alternatív kezeléseket, miközben bizonyos hagyományos kezelési elemek kisebb arányban valósultak meg.
Vizsgálati felépítés
A tanulmány a National Cancer Database 2011 és 2021 között diagnosztizált női emlőrákos betegeinek adatait elemezte, és négy csoportot különített el: kizárólag hagyományos onkológiai kezelés, kizárólag komplementer és alternatív medicina, a kettő kombinációja, illetve teljes kezelésnélküliség. A szerzők a komplementer és alternatív medicina fogalmát az adatbázis definíciójához igazították, amely szerint ide a nem egészségügyi személyzet által adott kezelések tartoztak.
A primer végpont az 5 éves teljes túlélés volt, amelyet Kaplan–Meier-módszerrel elemeztek, majd többváltozós Cox-regresszióval is értékeltek. A korrigált modellben figyelembe vették az életkort, a rasszt és etnikumot, a Charlson-féle komorbiditási indexet, a biztosítási státuszt, az ellátóhely típusát, a földrajzi régiót, a diagnózis évét, a klinikai stádiumot és a medián jövedelmet.
A végső mintába 2 157 219 beteg került be, medián életkoruk 62 év volt. A betegek 97,6%-a kizárólag hagyományos terápiában részesült, 273-an csak alternatív kezelést kaptak, 568-an kombinálták a két megközelítést, míg 49 713 beteg semmilyen terápiában nem részesült.
Betegjellemzők
A csoportok között számottevő szociodemográfiai különbségek mutatkoztak. A kezelés nélkül maradó betegek voltak a legidősebbek, medián életkoruk 67 év volt, míg a kombinált csoport bizonyult a legfiatalabbnak 54 éves medián életkorral.
A kizárólag alternatív kezelést választó betegek között nagyobb arányban fordultak elő alacsony komorbiditású páciensek, legalább 92,3%-uk Charlson-indexe 0 volt, míg a kizárólag hagyományos terápiában részesülők körében ez az arány 82,2% volt. A kombinált csoportban a magánbiztosítással rendelkezők aránya is magasabb volt, 63,9%, szemben a hagyományos terápiás csoport 48,2%-os és a kezelés nélküliek 34,4%-os arányával.
Területi eltérések is kirajzolódtak az adatbázisban. A komplementer és alternatív medicina alkalmazása, akár önállóan, akár kombinációban, a nyugati régióban nagyobb arányban fordult elő, mint a hagyományos kezelés vagy a kezelés nélküliség dominálta csoportokban.
Túlélési eredmények
A nyers túlélési adatok alapján a legkedvezőbb 5 éves teljes túlélés a kizárólag hagyományos kezelést kapó betegeknél mutatkozott, 85,4%-kal. A kombinált csoportban ez az arány 81,2% volt, a csak komplementer és alternatív medicinát alkalmazóknál 60,1%, a kezelés nélkül maradóknál pedig 47,8%.
A szerzők külön ellenőrizték, hogy az alternatív kezelések későbbi indítása nem torzítja-e mesterségesen kedvező irányba az eredményeket. Mivel a bármilyen terápia megkezdésének medián ideje 29–31 nap között mozgott, ugyanakkor az alternatív kezelés komponense később indult, a csak CAM-csoportban medián 34 napnál, a kombinált csoportban pedig 93 napnál, landmark-elemzést is végeztek 3 hónapos időpontnál, és a túlélési trendek ezt követően is hasonlóak maradtak.
A korrigált Cox-elemzés szerint minden, a kizárólag hagyományos terápiától eltérő kezelési minta magasabb halálozási kockázattal járt. A legnagyobb kockázat a kizárólag alternatív kezelést választó csoportban mutatkozott, ahol az igazított hazardráta 3,67 volt, ezt követte a kezelés nélküliek csoportja 3,53-as értékkel. A hagyományos és alternatív megközelítések kombinációja is kedvezőtlennek bizonyult a kizárólag standard terápiához képest, 1,45-ös igazított hazardrátával.
A szerzők értelmezésében ez azt jelenti, hogy a hagyományos terápia legalább részleges megtartása kedvezőbb, mint annak teljes elhagyása, ugyanakkor a kombinált csoport túlélési hátránya arra utal, hogy az alternatív módszerek bevonása sok esetben együtt járhat a standard kezelés módosulásával vagy hiányával.
Kezelési mintázatok
A tanulmány egyik legérdekesebb része annak feltárása volt, hogy a kombinált csoportban mely hagyományos kezelési elemek szorultak háttérbe. A szerzők azt vizsgálták, hogy a műtét, a sugárkezelés, a kemoterápia, az endokrin terápia és az immunterápia milyen arányban szerepelt a kizárólag standard terápiás és a kombinált csoportban.
A sebészi kezelés aránya a korai stádiumokban mindkét csoportban magas maradt, de a standard ellátásban részesülők körében rendre gyakoribb volt. I. stádiumban a műtét aránya 97,8% volt a hagyományos terápiás csoportban és 93,4% a kombinált csoportban, II. stádiumban pedig 94,7% és 90,8% közötti különbséget mutattak ki.
A különbségek még látványosabbak voltak a nem sebészi modalitások esetében. A sugárkezelés I. stádiumban 61,6% kontra 35,1%, II. stádiumban 59,5% kontra 36,6%, III. stádiumban pedig 70,7% kontra 52,5% arányban fordult elő a hagyományos és a kombinált csoportban. Az absztrakt külön kiemeli, hogy II. stádiumban az endokrin terápia aránya 65,2% volt a hagyományos terápiás csoportban, míg a kombinált csoportban 40,7%.
A részletes eredményszöveg szerint a kemoterápia és az endokrin terápia arányai az I–III. stádiumok összességében hasonlónak adódtak a két csoport között, ugyanakkor a szerzők összegző értelmezése mégis arra utalt, hogy a kombinált csoportban az endokrin terápia, a sugárkezelés és a kemoterápia kerülése rajzolódhatott ki. IV. stádiumban nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget egyik konkrét kezelési modalitás alkalmazásában sem.
A szerzők érzékenységi elemzést is végeztek a II. stádiumú betegeken, hogy jobban megértsék az egyes standard kezelések elhagyásának lehetséges következményeit. Ebben az elemzésben a sugárkezelés, az endokrin terápia vagy a műtét kihagyása alacsonyabb túléléssel társult a kombinált csoportban, míg a kemoterápia elmaradása itt nem járt statisztikailag igazolható túlélési különbséggel.
A szerzők értelmezése
A tanulmány legfontosabb szakmai állítása szerint a komplementer és alternatív medicina önmagában alkalmazva túlélési szempontból közel a kezelés hiányához hasonló eredményt mutatott. Ez különösen lényeges annak fényében, hogy az emlőrák kezelésében az elmúlt évtizedekben a sebészi, gyógyszeres és sugárterápiás fejlődés érdemi mortalitáscsökkenést hozott.
A kombinált csoport kedvezőtlenebb túlélése nem értelmezhető egyszerűen úgy, hogy bármely alternatív módszer hozzáadása önmagában káros lenne. A közlemény kifejezetten hangsúlyozza, hogy az adatbázis nem tudta elkülöníteni azt a helyzetet, amikor a beteg minden irányelv szerinti hagyományos kezelést teljes körűen megkap, és csak ezután, ahhoz ténylegesen kiegészítő jelleggel társul valamilyen alternatív megoldás.
A szerzők azt is rögzítik, hogy bizonyos, az adatbázis definíciója szerint alternatívnak minősülő megközelítések szerepet kaphatnak a daganatos betegút során a tüneti terhek vagy az életminőség javításában. A cikk példaként az akupunktúrát, a masszázsterápiát és a mindfulness-alapú gyakorlatokat említi, de egyben egyértelművé teszi, hogy a jelen vizsgálat nem szolgáltat bizonyítékot ezek szigorúan kiegészítő alkalmazásának előnyére vagy hátrányára a hagyományos onkológiai ellátás mellett.
A közlemény egy további fontos üzenete, hogy az adatbázisban észlelt rendkívül alacsony CAM-arány valószínűleg nem a tényleges használatot tükrözi. Korábbi vizsgálatok ennél jóval magasabb, közel 30%-os arányokat becsültek az emlőrákos populációban, és a szerzők szerint valószínű, hogy sok beteg nem osztja meg alternatív kezelési szándékát onkológusával vagy kezelőteamjével.
Korlátok
A szerzők hangsúlyozzák, hogy megfigyeléses adatbázis-vizsgálatról van szó, ezért az összefüggések nem tekinthetők bizonyított ok-okozati kapcsolatoknak. A CAM adatbázisbeli definíciója ráadásul sok olyan beteget nem ragadhatott meg, aki ténylegesen alkalmazott alternatív módszereket, ami különösen a kezelés nélküliek csoportjának értelmezését nehezíti.
További korlát, hogy stádiumon belül sem volt lehetséges minden klinikai helyzetben az optimális standard kezelési séma pontos elkülönítése. Emiatt az egyes kezelési modalitások előfordulási különbségei részben a stádiumcsoportokon belüli klinikai heterogenitást is tükrözhetik.
Szakmai jelentőség
A tanulmány alapján az emlőrákban a bizonyított hatékonyságú hagyományos kezelések kiváltása komplementer és alternatív módszerekkel ritka, de túlélési hátránnyal társul. A kombinált használat esetében a kedvezőtlenebb kimenetel egyik valószínű magyarázata, hogy a betegek bizonyos standard kezeléseket kisebb arányban kapnak meg.
A közlemény ebből következően nem az alternatív módszerek elméleti szerepéről, hanem elsősorban a standard onkológiai ellátás elhagyásának következményeiről szól. Ez a megállapítás a szerzők szerint a beteg-orvos kommunikációban és a közös döntéshozatalban is jelentős, mert teret adhat annak, hogy a betegek alternatív kezelésekkel kapcsolatos szándékai korábban és nyíltabban kerüljenek felszínre.
Ayoade OF, Caturegli G, Canavan ME, Resio BJ, Berger ER, Boffa DJ. Use of Complementary and Alternative Medicine in the Management of Breast Cancer. JAMA Network Open. 2026;9(3):e260337. doi:10.1001/jamanetworkopen.2026.0337
