Gyomorrákot követő második primer daganatok incidenciája, kockázati tényezői és daganatspektruma

Hosszú távon gyarapodó teher

A gyomorrák túlélése a korai felismerés és a kezelés fejlődésével javult, ezért egyre nagyobb jelentőségűek a késői következmények. Ezek közé tartozik a második primer daganat (SPC), vagyis a gyomron kívül újonnan megjelenő, a kiindulási gyomorrák kiújulásától, áttététől vagy direkt terjedésétől elkülönülő malignitás. A rendelkezésre álló adatok azonban eddig korlátozottan írták le e daganatok előfordulását, meghatározóit és klinikai jelentőségét a gyomorrákot túlélők körében.

A MAGIS-adatbázisra épülő elemzésbe öt kínai beutaló centrum 2007. január 26. és 2021. január 29. között kuratív célú radikális gastrectomiával kezelt betegei kerültek. Feltétel volt a gyomoradenocarcinoma, a 18 év feletti életkor, a műtét utáni legalább hat hónapos túlélés, valamint a teljes kezelési adatállomány. Távoli áttét, más szövettan, hiányzó kezelési vagy követési adat, illetve nem kuratív radikális műtét kizárást jelentett.

Összesen 11 027 beteget követtek: 8519 férfit és 2508 nőt. A gastrectomia idején mért átlagéletkor 58,3 év volt; a medián követési idő 7,4 évnek bizonyult. A követés 2025. február 17-éig tartott, maximális hossza 16 év volt. Az első három posztoperatív évben félévente, ezt követően évente zajlott ambuláns vizit, telefonos kikérdezés és dokumentáció-ellenőrzés. A szerzők az SPC-ket elektronikus egészségügyi nyilvántartásból és civil regisztrációs rendszerből azonosították, a rendelkezésre álló patológiai, képalkotó és klinikai dokumentáció áttekintésével.

A kumulatív incidencia idővel emelkedett

A vizsgálati populációban 241 betegnél, az összes résztvevő 2,19%-ánál jelent meg második primer daganat. A gastrectomiától az SPC diagnózisáig eltelt medián idő 5,2 év volt; az interkvartilis tartomány 2,0–8,4 év közé esett. A versengő eseményeket – az SPC kialakulása előtti recidívát vagy halált – figyelembe vevő kumulatív incidencia öt évnél 1,25% (95%-os konfidenciaintervallum: 1,03–1,46%), tíz évnél 2,97% (2,55–3,39%), tizenöt évnél pedig 4,15% (3,40–4,91%) volt.

E számok értelmezésénél lényeges, hogy a recidíva és a halál kivette a betegeket a későbbi SPC-felismerés kockázati köréből. Öt éven belül a kohorsz 33,6%-ánál következett be e két versengő esemény valamelyike. Emiatt a későbbi időpontokban kevesebb beteg maradt megfigyelés alatt, miközben az SPC-események tovább gyűltek. A kumulatív incidencia ezért az SPC diagnózisának megfigyelt valószínűségét fejezi ki a versengő események jelenlétében, nem pedig az életben maradó, recidívamentes betegek elméleti biológiai kockázatát.

Eltérő daganatspektrum férfiaknál és nőknél

A teljes kohorszban a tüdőrák volt a leggyakoribb második primer daganat: 56 esetet, az SPC-k 23,2%-át adta. Ezt a colorectalis carcinoma követte 52 esettel és 21,6%-kal, majd a nyelőcsőrák 31 esettel és 12,9%-kal. A prosztatarák 13 esetben (5,4%), a májrák és a méhnyakrák egyaránt kilenc-kilenc esetben (3,7%) fordult elő.

A tízéves kumulatív SPC-incidencia férfiaknál 3,09%, nőknél 2,63% volt; a különbség nem bizonyult szignifikánsnak. A daganattípusok eloszlása ugyanakkor markánsan különbözött. A férfiak 194 SPC-esete között a tüdő-, colorectalis és nyelőcsőrák dominált, ezeket prosztata- és májrák követte. Ez az öt lokalizáció a férfiaknál előfordult SPC-k 74,7%-át tette ki. A 47 női SPC-esetben a méhnyakrák volt a leggyakoribb, ezt colorectalis, emlő-, tüdő- és pajzsmirigyrák követte; e lokalizációk a női SPC-k 66,0%-át adták.

Négy tényező maradt a modellben

A szerzők a potenciális tényezők kiválasztására LASSO-val penalizált Cox-regressziót alkalmaztak. A vizsgált változók közé demográfiai adatok, testtömegindex, családi anamnézis, dohányzás, alkoholfogyasztás, társbetegségek, a primer tumor patológiai stádiuma, műtéti és kemoterápiás adatok, valamint preoperatív laborparaméterek és gyulladásos-tápláltsági indexek tartoztak.

A többváltozós, feltáró modellben a gastrectomia idején fennálló magasabb életkor, a krónikus HBV- vagy HCV-fertőzés, a pozitív családi daganatanamnézis és az emelkedett preoperatív Log-SIRI társult az SPC megjelenésével. Életévenként az esélyhányados 1,04 volt (95%-os konfidenciaintervallum: 1,02–1,05); krónikus HBV/HCV-fertőzés mellett 2,15 (1,29–3,58), családi halmozódás esetén 1,57 (1,16–2,12), emelkedett Log-SIRI esetén pedig 1,86 (1,31–2,65).

A SIRI a monocita- és neutrofilszám, illetve a lymphocytaszám arányából képzett szisztémás gyulladásos válaszkészség-index. A modellben szereplő Log-SIRI a logaritmikusan transzformált értéke. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a vérsejt-alapú gyulladásos indexek komponensei átfednek és egymással gyakran korrelálnak; ezért a Log-SIRI kiválasztása nem igazol önálló, egyedi biológiai hatást.

A fertőzésre vonatkozó eredmény is óvatos értelmezést igényel. A 375 HBV/HCV-fertőzött beteg közül 16-nál alakult ki SPC; közülük nyolcnál primer májrák jelent meg. A kilenc májrákos betegből nyolcnál preoperatívan HBV-fertőzés állt fenn, így a hepatikus malignitások hozzájárulhattak az összefüggéshez.

A négy változóból képzett feltáró pontszám alapján alacsony, közepes és magas kockázatú csoportokat különítettek el. Az ötéves SPC-kockázat rendre 0,90%, 1,23% és 1,91%, a tízéves kockázat 2,07%, 3,61% és 4,33% volt. Az alacsony kockázatú csoporthoz viszonyítva a hazard ratio a közepes csoportban 1,56, a magasban 2,12 volt. A ponthatárokat ugyanakkor a jelen kohorszban, belső eljárással határozták meg; a modell külső validációja nem történt meg, az abszolút kockázati különbségek mérsékeltek. Következésképpen a modell egyelőre nem alkalmas egyéni klinikai döntéshozatalra.

A tünetmentesen felismert SPC-k korábbi stádiumúak voltak

Az SPC stádiumára és a diagnózis körülményeire 201 beteg esetében állt rendelkezésre adat. Közülük 58-nál (28,9%) I., 61-nél (30,3%) II., 39-nél (19,4%) III., 43-nál (21,4%) IV. stádiumú daganatot állapítottak meg. A tünetmentes követés során azonosított SPC-k között szignifikánsan nagyobb volt az I. stádium aránya, mint a panasz megjelenését követően diagnosztizált eseteknél: 47,4% versus 17,6% (p<0,001).

E megfigyelésből nem vonható le következtetés arra, hogy a strukturált utánkövetés javítja az SPC-specifikus vagy az össztúlélést. A szerzők kiemelik az előrehozott diagnózisból fakadó torzítás, a hosszúsági torzítás és az indikáció szerinti zavarás lehetőségét. A rendszeresen ellenőrzött betegek ugyanis eltérhetnek a tünetek miatt jelentkezőktől az ellátáshoz való hozzáférés, az alap-egészségi állapot, az adherencia és a későbbi kezelési lehetőségek szempontjából.

A vizsgálat megfigyeléses jellegű volt, és a késői követési időpontokban csökkent a megfigyelés alatt állók száma. A kohorsz kizárólag kínai, nagy esetszámú centrumokban kezelt betegekből állt, ezért az eredmények más etnikai csoportokra, régiókra és egészségügyi rendszerekre való alkalmazhatósága korlátozott lehet. A szerzők szerint az eredmények alapot adnak a kockázathoz, szervhez és nemhez igazított hosszú távú utánkövetési stratégiák módszertanilag szigorú vizsgálatához, de konkrét klinikai ajánlás még nem tehető.

Forrás: Gao X, Han W, Lu L és mtsai. Incidence, risk factors and tumor spectrum of second primary cancers after gastric cancer: a multicenter cohort study with long-term follow-up. BMC Medicine, 2026. doi: 10.1186/s12916-026-05018-0.