Plazmaproteomikai „triázs” segítheti a daganat felismerését nem specifikus tünetekkel jelentkező betegekben
Egy 1463 fehérjét mérő, plazmaalapú proteomikai vizsgálatból fejlesztett modell képes volt elkülöníteni a később daganatosnak bizonyuló betegeket azoktól, akiknél a hasonló, nem specifikus panaszok hátterében nem malignus ok állt. A szerzők szerint a megközelítés nem a képalkotó/biopsziás diagnosztikát váltaná ki, hanem vérvételen alapuló triázseszközként támogathatná a gyors, erőforrás-igényes kivizsgálások célzottabb priorizálását.
Miért nehéz ez a betegcsoport?
A daganat korai felismerése kulcsfontosságú, ugyanakkor a „diffúz”, többféle jóindulatú állapottal átfedő, nem specifikus tünetek (pl. elesettség, kifejezett fáradtság, étvágycsökkenés, fogyás, elhúzódó láz, megmagyarázhatatlan fájdalom vagy kóros laborértékek) mellett a diagnózis gyakran késik. Több országban ezért működnek gyorsított („fast-track”) kivizsgálási útvonalak az ilyen betegek számára, de ha minden nem specifikus panasszal jelentkező páciens automatikusan ide kerülne, az túlterhelné az ellátórendszert és felesleges, akár ártalmas vizsgálatokat is eredményezhetne.
Vizsgálati felépítés: két svéd fast-track kohorsz
A kutatók két, nem specifikus, daganatra gyanús tünetek miatt multidiszciplináris gyorsított kivizsgálásra utalt beteganyagban elemezték a plazmaproteomot. A felfedező (MEDECA) kohorsz 456 beteget foglalt magában (medián életkor 71 év), közülük 160 esetben igazolódott új daganatos diagnózis 6 hónapos követés során; a replikációs (ALLVOS) kohorszban 238 beteg szerepelt (medián életkor 72 év), itt 35 daganatos eset fordult elő 6 hónapon belül. A mintákat a daganatdiagnosztikai work-up előtt vették le, és a fehérjeszinteket Olink proximity extension assay (PEA) alapú, NGS-leolvasású platformmal, 1463 plazmafehérje vizsgálatával határozták meg (NPX, log2 skála).
29 fehérjealáírás és a modell teljesítménye
A felfedező kohorszban 28 fehérje mutatott szignifikáns különbséget (korrigált p<0,05; logFC>0,5) a később daganatos és a nem daganatos betegek között, és ezek közül 22 fehérje a replikációs kohorszban is következetesen emelkedettnek bizonyult a daganatos esetekben. A szerzők egy 29 fehérjét tartalmazó, lasso-regularizált logisztikus regressziós modellt hoztak létre, amely a felfedező kohorszban AUC=0,80, a független replikációs kohorszban AUC=0,82 teljesítményt ért el. A modell a daganatot autoimmun, infekciós és gyulladásos kórképektől is el tudta különíteni; a felfedező kohorszban a daganat vs. „no diagnosis” AUC=0,86, daganat vs. infekció AUC=0,76, daganat vs. autoimmun AUC=0,75, daganat vs. gyulladásos betegség AUC=0,67 volt, míg a replikációs kohorszban ezek az elkülönítések magas diszkriminációt mutattak (AUC~0,82–0,84).
A modellben a legfontosabb hozzájáruló fehérjék között a szerzők kiemelik többek között az AGR2-t, a KRT19-et, a CEACAM5-öt (CEA), az RRM2-t, a PARP1-et és a PSIP1-et. Fontos megfigyelés, hogy a kiválasztott fehérjék mind „felfelé” tértek el (upreguláció), összhangban azzal, hogy a vizsgálati platform a keringő proteom változásait ragadja meg.
Klinikai üzenet és korlátok
A szerzők a modellt triázs-célú vérteszt-koncepcióként értelmezik: nem a PET-CT/biopszia pontosságával versenyezne, hanem segíthetne kiválasztani, kiknél indokolt a gyors és erőforrás-igényes kivizsgálás (például fejlett képalkotás) előre sorolása a nem specifikus tünetekkel jelentkező populációban. A tanulmány korlátai közé sorolják többek között, hogy a daganatos esetek jelentős része áttétes betegség volt, ami korlátozhatja az általánosíthatóságot olyan kohorszokra, ahol több a lokalizált tumor. További lépésként a szerzők alacsonyabb daganatprevalenciájú alapellátási populációkban történő validálást, illetve egy klinikailag egyszerűbben mérhető (kevesebb fehérjéből álló) panel kialakítását tartják szükségesnek.
Wannberg F, Bueno Álvez M, Qvick A, et al. Plasma protein profiling predicts cancer in patients with non-specific symptoms. Nature Communications. 2026;17:151. https://doi.org/10.1038/s41467-025-67688-3
