Antibiotikum-rezisztencia Magyarországon: mit mutatnak az új adatok, és hol kapcsolódik be a gyógyszerész?
A legfrissebb ECDC-adatok szerint Magyarországon az antibiotikum-felhasználás érdemben nem csökkent 2019 óta, miközben több rezisztens kórokozó okozta véráramfertőzés becsült gyakorisága emelkedett. A 2030-as célértékektől való elmaradás a megfelelő antibiotikum-választás, a fertőzésmegelőzés és a helyes gyógyszeralkalmazás támogatásának jelentőségére irányítja a figyelmet. A gyógyszerészek a betegtanácsadástól a kórházi antibiotikum-alkalmazás szakmai támogatásáig több ponton kapcsolódhatnak be ebbe a munkába.
Öt mutató jelzi, hol tartunk
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ, az ECDC 2026. november 18-án közzétett magyar országprofilja a 2025-ös antibiotikum-felhasználási és rezisztenciaadatokat veti össze a 2019-es kiindulási helyzettel, valamint a 2030-ra meghatározott célokkal. A célrendszer alapját az Európai Unió Tanácsának 2023-ban elfogadott, az antimikrobiális rezisztencia elleni fellépés megerősítését szolgáló ajánlása adja.
A profil öt mutatót követ: a teljes humán antibiotikum-felhasználást, a WHO Access csoportjába tartozó antibiotikumok részesedését, valamint három rezisztens kórokozó–antibiotikum kombinációhoz kapcsolódó véráramfertőzések gyakoriságát. Magyarországon 2025-ben egyik mutató sem érte el a 2030-as célértéket, és valamennyi kedvezőtlenebb volt a 2019-es kiindulási értéknél. Ez nem jelent minden köztes évre kiterjedő, folyamatos romlást, de azt mutatja, hogy a kiindulási évhez képest összességében nem a kívánt irányú elmozdulás történt.
Nemcsak a mennyiség, az összetétel is számít
A teljes humán antibiotikum-felhasználásra vonatkozó magyar cél 2030-ig 9%-os csökkentés 2019-hez képest. A 2025-ös fogyasztás azonban lényegében a kiindulási szinten maradt: az országprofil 0,1%-os növekedést jelez. A felhasználási mutató az ezer lakosra jutó napi meghatározott napi dózisban, azaz DDD/1000 lakos/nap egységben fejezi ki a fogyasztást; nem a kezelt betegek vagy a felírt receptek számát mutatja.
A felhasznált antibiotikumok összetétele sem közeledett a kitűzött célhoz. A WHO AWaRe-rendszerének Access csoportjába tartozó szerek aránya a 2019-es 50,5%-ról 2025-re 49,3%-ra csökkent, miközben a cél legalább 65%. Ez 1,2 százalékpontos visszaesést jelent.
Az Access csoportba jellemzően olyan antibiotikumok tartoznak, amelyek számos gyakori bakteriális fertőzésben első vagy második választású kezelést jelentenek, és megfelelő alkalmazás mellett kedvező terápiás értéket kínálnak, kisebb rezisztenciaszelekciós potenciállal. A cél nem az, hogy minden fertőzésben ezek valamelyikét alkalmazzák, hanem hogy az antibiotikum-választás az adott kórképhez és klinikai helyzethez igazodjon, és indokolatlanul ne kerüljenek előtérbe más csoportok szerei.
A mennyiségi és az összetételi cél ezért együtt értelmezhető: egyszerre kell visszaszorítani a szükségtelen kezeléseket és javítani az indokolt antibiotikum-terápiák megválasztását.
Gyakoribbá váltak a vizsgált rezisztens véráramfertőzések
A véráramfertőzésekre vonatkozó mutatók a 100 ezer lakosra jutó becsült éves esetszámot adják meg. Nem azt mutatják, hogy az adott baktérium izolátumainak hány százaléka rezisztens, hanem a meghatározott rezisztens kórokozó okozta véráramfertőzések népességre vetített gyakoriságát.
| Véráramfertőzést okozó rezisztens kórokozó | 2019 | 2025 | Magyar cél 2030-ra |
|---|---|---|---|
| Meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) | 4,15 | 4,82 | 10%-os csökkentés |
| Harmadik generációs cefalosporinokra rezisztens Escherichia coli | 5,65 | 8,79 | A 2019-es szint megtartása |
| Karbapenemrezisztens Klebsiella pneumoniae | 0,09 | 1,55 | 2%-os csökkentés |
A táblázatban szereplő értékek a 100 ezer lakosra jutó becsült esetszámot jelzik; a célok a 2019-es kiindulási értékhez viszonyítandók.
Az MRSA okozta véráramfertőzések becsült gyakorisága 16,1%-kal, a harmadik generációs cefalosporinokra rezisztens E. coli okozta eseteké 55,6%-kal haladta meg a 2019-es értéket. Utóbbinál különösen fontos a magyar cél pontos megnevezése: nem csökkentést, hanem a kiindulási szint megtartását kellene elérni.
A karbapenemrezisztens K. pneumoniae esetében a nagyon alacsony kiindulási értékről 0,09-ről 1,55-re emelkedett a becsült gyakoriság. A relatív növekedés értelmezésekor az alacsony bázist is figyelembe kell venni, de a változás iránya egyértelműen kedvezőtlen. A karbapenemrezisztens kórokozók különös veszélyt jelentenek, mert súlyos fertőzéseikben beszűkülnek a kezelési lehetőségek.
Az antibiotikum-választás és a fertőzésmegelőzés együtt szükséges
A rezisztencia visszaszorítása nem oldható meg kizárólag kevesebb antibiotikum felírásával. Az indokolt kezelések megfelelő megválasztása, adagolása és időtartama mellett a rezisztens kórokozók terjedését is mérsékelni kell. Az ECDC a mikrobiológiai diagnosztika, az antibiotikum-alkalmazást optimalizáló, úgynevezett antimikrobiális stewardship programok, valamint az infekciókontroll együttes erősítését hangsúlyozza.
A kórházi gyakorlatban ennek része az empirikusan megkezdett terápia felülvizsgálata a beteg állapota és a mikrobiológiai eredmények alapján, valamint a lehetőség szerinti célzottabb kezelés. A fertőzésmegelőzésben a következetes kézhigiéné, a megfelelő környezeti takarítás és fertőtlenítés, illetve a szükséges elkülönítési kapacitás is alapvető.
A kórházi gyógyszerészek az antibiotikum-stewardship team tagjaként részt vehetnek többek között a gyógyszerkölcsönhatások felismerésében, az adagolás és az alkalmazási mód optimalizálásában, a felírási gyakorlat értékelésében, valamint az antibiotikum-felhasználási adatok elemzésében.
A közforgalmú gyógyszertárban a betegértés a kulcs
A közforgalmú gyógyszertári tanácsadás egyik fontos feladata annak tisztázása, hogy a beteg mit vár az antibiotikumtól. Megfázás és influenza esetén az antibiotikum nem hat a kiváltó vírusra, nem gyorsítja a vírusfertőzésből való felépülést, és nem helyettesíti a tüneti kezelést. Bakteriális szövődmény gyanújakor ugyanakkor orvosi értékelés szükséges; az antibiotikum indokoltságáról nem pusztán a tünetek hasonlósága alapján kell dönteni.
Külön figyelmet érdemel a korábbi kezelésből megmaradt antibiotikumok használata. Az, hogy egy szer korábban hasonlónak érzett panaszok mellett bevált, nem bizonyítja, hogy az új megbetegedésben is szükséges vagy megfelelő. Az ECDC ezért kifejezetten ellenzi a maradék antibiotikum önálló elkezdését, későbbre történő félretételét és másokkal való megosztását. A feleslegessé vált gyógyszer megfelelő leadásáról a beteg a gyógyszerésztől kérhet tájékoztatást.
Felírt antibiotikum kiadásakor a tanácsadás központi üzenete az előírt alkalmazás pontos követése: a beteg értse az egyszeri adagot, az adagok közötti időközt és a kezelés időtartamát. Nem a teljes doboz feltétlen kiürítése, hanem az orvos által meghatározott kezelés betartása a cél. Az ECDC szakmai üzenetei a legrövidebb, bizonyítékokkal alátámasztott kezelési idő megválasztását és a beteg pontos tájékoztatását egyaránt hangsúlyozzák.
Rövid ellenőrzőlista a betegtanácsadáshoz
-
Tisztázott-e a beteg számára, milyen előírás szerint kell alkalmaznia az antibiotikumot?
-
Egyértelmű-e az egyszeri adag, a bevételek közötti idő és a kezelés hossza?
-
Elkezdett-e már saját döntése alapján korábbról megmaradt antibiotikumot?
-
Tudja-e, hogy a gyógyszert nem szabad másnak átadnia vagy egy későbbi betegségre félretennie?
-
Tudja-e, hogy fennmaradó panaszok vagy az állapotával kapcsolatos aggodalom esetén orvosi tanácsot kell kérnie?
A magyar országprofil rendszerszintű figyelmeztetés, nem a gyógyszertári munka önálló eredménymérője. A helyes gyógyszeralkalmazás támogatása ugyanakkor része annak az összehangolt fellépésnek, amely az indokolatlan antibiotikum-használat csökkentését és a rendelkezésre álló kezelések hatásosságának megőrzését szolgálja.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
ECDC