Acetaminofen és NSAID-ok hatásosságának és biztonságosságának összehasonlítása csípő- és térdízületi osteoarthritisben
A RETHINK vizsgálat 65 éves vagy idősebb, térd- vagy csípőízületi arthrosis okozta krónikus fájdalomban szenvedő betegek körében hasonlította össze a napi 1800 mg acetaminophen, illetve a loxoprofen vagy celecoxib hatásosságát és biztonságosságát nyolchetes kezelés során.
Az osteoarthritis az időskori krónikus mozgásszervi fájdalom és funkcióromlás egyik meghatározó oka. Gyógyszeres kezelésében széles körben alkalmaznak acetaminophent és nemszteroid gyulladáscsökkentőket (NSAID), ugyanakkor a fájdalomcsillapító hatás és a biztonságosság egyensúlya ebben a korcsoportban különösen lényeges. Az életkorral összefüggő farmakokinetikai változások, a társbetegségek és a polifarmácia fokozhatják a nemkívánatos események kockázatát.
A japán multicentrikus, randomizált, kettős vak, párhuzamos csoportos RETHINK vizsgálat elsődleges célja annak megállapítása volt, hogy az acetaminophen fájdalomcsillapító hatása nem marad-e el klinikailag elfogadhatatlan mértékben az NSAID-kezelés mögött idős, csípő- vagy térdarthrosisban szenvedő betegeknél. A vizsgálat eredménye szerint a két kezelés mellett nyolc hét alatt egyaránt klinikailag számottevő fájdalomcsökkenés következett be, de az acetaminophen előre rögzített non-inferioritása statisztikailag nem teljesült. Az NSAID-kezeléshez több gastrointestinalis nemkívánatos esemény és gyakoribb kezelésmegszakítás társult.
Szigorúan kiválasztott idős betegpopuláció
A kutatásba 2021 májusa és 2023 júniusa között öt japán intézményben vontak be betegeket. A beválasztás feltétele a legalább 65 éves életkor, az American College of Rheumatology kritériumai szerinti térd- és/vagy csípőízületi osteoarthritis, valamint a Brief Pain Inventory rövidített változatának 3. tétele alapján legalább 3 pontos, az előző 24 órában tapasztalt legerősebb ízületi fájdalom volt. A fájdalmat 0–10 pontos numerikus skálán értékelték.
Nem vehettek részt többek között a vizsgálati időszak alatt műtétre váró betegek, a vizsgálati gyógyszerekre ellenjavallattal vagy túlérzékenységgel rendelkezők, a nem osteoarthritishez kapcsolódó fájdalom miatt kezelést igénylők, továbbá gyulladásos bélbetegségben, vesebetegségben, véralvadási zavarban, kontrollálatlan hypertoniában, pszichiátriai betegségben vagy demenciában szenvedők. Kizárási okot jelentett a jelentős alkoholfogyasztás, illetve az aktív felső gastrointestinalis fekély vagy refluxbetegség miatti kezelés is.
A randomizálás előtt legalább háromnapos fájdalomcsillapító-kiürülési időszakot írtak elő. A vizsgálati készítményen kívül más analgetikum, helyi fájdalomcsillapító tapasz, valamint profilaktikus protonpumpagátló, H2-receptor-antagonista vagy gyomornyálkahártya-védő kezelés alkalmazása nem volt engedélyezett. Fájdalomfokozódás esetére mentő gyógyszer sem állt rendelkezésre.
Acetaminophen vagy NSAID nyolc héten át
A 400 randomizált beteg közül a teljes elemzési populációba 191 acetaminophent kapó és 197 NSAID-kezelésben részesülő beteg került. Az acetaminophen csoport napi háromszor 600 mg, összesen 1800 mg hatóanyagot kapott. Az NSAID-csoportban a betegek napi háromszor 60 mg loxoprofent vagy napi kétszer 100 mg celecoxibot szedtek; a vakosítás fenntartása érdekében placebót is alkalmaztak.
A betegek átlagéletkora az acetaminophen csoportban 73,6, az NSAID-csoportban 73,3 év volt. A nők aránya előbbiben 83,2%, utóbbiban 74,6% volt. A térdízületi arthrosis aránya mindkét csoportban megközelítette az 52%-ot, a kiinduláskor súlyosabb fájdalmat – BPI 3. tétel szerinti 7–10 pontot – jelző betegek aránya pedig körülbelül 41% volt.
Az elsődleges végpont a legerősebb fájdalom intenzitásának változása volt a kiindulástól a nyolcadik hétig. A vizsgálók másodlagos végpontként elemezték a negyedik heti fájdalomváltozást, az egészséggel összefüggő életminőséget, a gastrointestinalis tüneteket, a vesefunkciót, a vérnyomást és a májfunkciós laborparamétereket is. A non-inferioritási határt 0,6 pontban határozták meg; ez szigorúbb volt a korábbi vizsgálatokban alkalmazott, jellemzően 0,8–1,0 pontos küszöbnél.
A fájdalom mindkét kezelés mellett mérséklődött
Nyolc hét után a legerősebb fájdalom pontszáma az acetaminophen csoportban átlagosan 1,79 ponttal, az NSAID-csoportban 1,94 ponttal csökkent. A két csoport közötti legkisebb négyzetek módszerével becsült különbség 0,14 pont volt, 95%-os konfidenciaintervalluma –0,33 és 0,61 közé esett. Mivel a konfidenciaintervallum felső széle kis mértékben, de meghaladta az előre meghatározott 0,6 pontos non-inferioritási határt, az acetaminophen non-inferioritása az elsődleges végpont alapján nem volt igazolható.
Ez nem jelenti azt, hogy az acetaminophen csoportban a fájdalomcsökkenés klinikailag elhanyagolható lett volna. A szerzők az osteoarthritishez társuló fájdalom numerikus skálán mérhető minimális klinikailag fontos változását 0,9 pontban jelölték meg. A nyolchetes átlagos javulás mindkét kezelési csoportban meghaladta ezt az értéket.
A negyedik hétre az acetaminophen mellett 1,27 pontos, az NSAID-kezelés során 1,70 pontos fájdalomcsökkenést mértek; a csoportok közötti különbség ekkor 0,43 pont volt. A protokollt megfelelően követő betegekre korlátozott elemzés sem változtatta meg az elsődleges következtetést: a nyolchetes különbség 0,20 pontnak adódott, a 95%-os konfidenciaintervallum felső széle pedig 0,69 volt.
Az exploratív alcsoportelemzésekben az acetaminophen kedvezőbb hatásának tendenciája rajzolódott ki nőknél, valamint nagyobb testtömegű és magasabb testtömegindexű betegeknél. E megfigyeléseket a tanulmány feltáró jellegük miatt nem tekinti megerősítő eredménynek.
Az NSAID-ok gastrointestinalis terhe nagyobb volt
Gastrointestinalis rendellenesség az acetaminophen csoport 17,1%-ában, az NSAID-csoport 25,9%-ában fordult elő. A kezelés nemkívánatos esemény miatti felfüggesztésére az acetaminophent kapók 3,1%-ánál, az NSAID-ot szedők 9,1%-ánál került sor. A leggyakoribb megszakítást kiváltó esemény mindkét csoportban gastrointestinalis zavar volt, azonban az arányok jelentősen különböztek: acetaminophen mellett 0,5%, NSAID mellett 7,1%.
Az NSAID-csoporton belül gastrointestinalis okból a loxoprofent szedők 8,2%-a, a celecoxibot kapók 6,1%-a szakította meg a protokoll szerinti kezelést. A Gastrointestinal Symptom Rating Scale pontszáma már a második héten nagyobb mértékben emelkedett az NSAID-csoportban, különösen a loxoprofen alcsoportban. A kutatók hangsúlyozzák, hogy e skálához nem áll rendelkezésre egységesen elfogadott minimális klinikailag fontos különbség, ezért a tünetpontszámokat a klinikai események és a kezelésmegszakítások arányaival együtt szükséges értelmezni.
A vesefunkció változása ugyancsak eltért a két stratégia között. Nyolc hét alatt az eGFR az acetaminophen csoportban átlagosan 1,60 mL/perc/1,73 m²-rel emelkedett, az NSAID-csoportban 1,71 mL/perc/1,73 m²-rel csökkent; a csoportok közötti különbség 3,31 mL/perc/1,73 m² volt. A loxoprofen és a celecoxib alcsoportjában is az eGFR csökkenésének tendenciája mutatkozott az acetaminophenhez képest. A vizsgálat nem a krónikus vesebetegség stádiumváltozásának értékelésére készült, így az észlelt rövid távú eltérés klinikai jelentősége nem tisztázható teljesen.
A szisztolés vérnyomás nyolc hét alatt az acetaminophen csoportban 1,21 Hgmm-rel, az NSAID-csoportban 4,29 Hgmm-rel emelkedett. Az acetaminophen mellett több betegnél haladta meg az ALT-érték a normáltartomány felső határát: ez az arány 15,2% volt, szemben az NSAID-csoportban mért 4,2%-kal. A szerzők nem végeztek utánkövetést annak tisztázására, hogy az ALT-emelkedések átmenetiek voltak-e.
A választásban a biztonságosság is meghatározó
A RETHINK vizsgálatban a napi 1800 mg acetaminophen nem érte el az NSAID-okkal szemben előre definiált non-inferioritási kritériumot időskori térd- és csípőarthrosisban, ugyanakkor mindkét kezelési stratégia a klinikailag jelentős küszöböt meghaladó fájdalomcsökkenést eredményezett. Az acetaminophen mellett kevesebb gastrointestinalis eseményt és kisebb rövid távú eGFR-változást észleltek.
Az eredmények értelmezésének korlátja, hogy placebókar nem szerepelt a vizsgálatban, a gastrointestinalis eseményeket kérdőívvel, nem endoszkópos vizsgálattal értékelték, a követés legfeljebb nyolc hétig tartott, és a csípő-, illetve térdarthrosis szerinti külön elemzéshez nem volt elegendő statisztikai ereje a kutatásnak. A vizsgálatot az AYUMI Pharmaceutical Corporation finanszírozta, részben a Kyushu University Graduate School of Medical Sciences kutatási forrásaival kiegészítve; több szerző anyagi kapcsolatot jelzett a támogatóval vagy más gyógyszeripari vállalatokkal.
Forrás: Endo M, Kawano T, Tokunaga M, et al. Comparison of the efficacy and safety of acetaminophen versus NSAIDs for the treatment of chronic pain in older adults with osteoarthritis of the hip and knee: Findings from the randomized, double-blind, parallel-group, non-inferiority RETHINK study. Osteoarthritis and Cartilage Open. 2026;8:100850. doi:10.1016/j.ocarto.2026.100850.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
