Orvoslétszám-csökkenés és üres praxisok: a 2025-ös statisztikák a betegellátás hozzáféréséről

Az emelkedő pálya megtörése

A KSH kimutatása alapján 2025-ben 42 117 orvos állt érvényes működési nyilvántartásban, szemben a 2024-es 43 123 fővel. Az előző évihez képest ez 2,3 százalékos apadás, és megszakítja azt a többéves növekedést, amely 2020 és 2024 között a dolgozó orvosok létszámát 37 188-ról 43 123-ra, azaz közel 16 százalékkal emelte. A 2025-ös fordulat tehát nem csupán éves ingadozás, hanem a megtartás és az utánpótlás tartós feszültségeinek jelzése is.

A korösszetételben kedvező elmozdulás látszik: a 35 év alattiak és a középkorú orvosok aránya egyaránt 1,3 százalékponttal emelkedett, a 65 év feletti, nyugdíjkorhatáron túl is aktív szakemberek részesedése pedig 2,6 százalékponttal csökkent. Ez a lassú generációs megújulás irányába mutat, miközben a 35–64 évesek továbbra is az állomány több mint felét adják, a 65 év felettiek pedig még mindig a teljes orvoslétszám nagyjából ötödét teszik ki.

Nemi bontásban a női orvosok maradtak többségben: 2025-ben számuk közel másfélszerese volt a férfiakénak. Az aktív létszám mindkét nemnél csökkent – a férfiaknál 2,6, a nőknél 2,2 százalékkal. 

Területi szórás az orvosellátottságban

Az ellátottság regionális különbségei továbbra is markánsak. Budapest, Csongrád-Csanád, Baranya és Hajdú-Bihar vármegyében tízezer lakosra több mint 63 orvos jut. Nógrádban ugyanez a mutató mindössze 21, azaz az élmezőnyhöz képest körülbelül harmadakkora.

Lakosságarányosan minden vármegyében csökkent az orvosok száma. A legjelentősebb, 6 százalékot meghaladó visszaesést Komárom-Esztergom, Tolna és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében mérték. Ez arra utal, hogy a szakemberhiány már nem csupán a hagyományosan hátrányosabb térségek sajátossága.

A betegek tapasztalatai egybevágnak a statisztikákkal. A Pulzus-felmérés szerint a megkérdezettek 70 százaléka legalább egyszer találkozott a vártnál hosszabb várakozással az állami ellátásban; egyes szakrendeléseknél a várakozás akár három hónapig is elnyúlhat.

Szakképesítések és a leginkább érintett területek

2025-ben közel 53 ezer orvosi szakképesítést tartottak nyilván; a fogorvosi szakvizsgákkal együtt a nyilvántartott szakképesítések száma meghaladta a 62 ezret. Ez nem az orvosok létszámával egyenlő, mivel egy szakember több szakvizsgával is rendelkezhet.

A tíz legnépesebb szakterületen összességében 3,1 százalékkal csökkent a létszám, miközben az általános orvosi képesítéssel rendelkezők száma 2,9 százalékkal nőtt – utóbbi elsősorban a szakvizsga előtt álló pályakezdők magas arányával magyarázható. A legjelentősebb, 7 százalékot meghaladó apadást a foglalkozás-orvostan, a háziorvostan és a sebészet mutatta.

A szülészet-nőgyógyászatban fordulat figyelhető meg: a szakterületen dolgozó nők száma egy év alatt közel 10 százalékkal emelkedett, a férfiaké csökkent. Ezzel megfordult a korábbi sorrend: 2025-re ismét a szülész-nőgyógyászok száma haladta meg a sebészekét.

A műtéti várólisták hossza

A humánerőforrás feszültségei a tervezett beavatkozásoknál is megjelennek. A NEAK 2026. június 8-i adatai szerint a három leghosszabb várólistán – csípőprotézis, térdprotézis és szürkehályog – összesen 35 623 beteg várt 60 napot meghaladó ideje műtétre. Ez közel 21 százalékos növekedés a 2025. júniusi 29 396 főhöz képest.

A bontás szerint:

• szürkehályog-műtétre 5935,
• térdprotézis-műtétre 19 892,
• csípőprotézis-műtétre 9796 beteg várt 60 napon túl.

Csípőprotézisnél a megelőző fél évben 7178 beavatkozást végeztek; a medián várakozás 44 nap, az átlag azonban 143 nap volt, ami a regionális különbségeket tükrözi. Egyes intézményekben – például Zalában, a Semmelweis Egyetemen vagy az Uzsoki Utcai Kórházban – az átlagos tényleges várakozás megközelítette vagy meghaladta a 300 napot. Térdprotézisnél az országos átlag 291 nap volt; a Vas Vármegyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórházban az átlag 754 napot is elérhetett.

A szürkehályog-műtétek helyzete kedvezőbb: a megelőző fél évben országszerte 41 760 beavatkozást regisztráltak, jellemzően egynapos sebészeti keretben. Egyes térségekben – például Heves vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében – a medián várakozás továbbra is több hónapos.

Üres háziorvosi praxisok, növekvő terhelés

A Magyar Orvosi Kamara és a NEAK adatai szerint 2026 márciusában 6373 háziorvosi praxis működött az országban; ezek közül 5352 volt betöltve, 1021 pedig üresen állt. Ez országosan 16 százalékos hiány. A vidéki arány 17,4 százalék, a fővárosi 10,2 százalék.

A KSH szerint 2025-ben 5371 háziorvos és házi gyermekorvos dolgozott, ami 1,8 százalékos csökkenés egy év alatt. A visszaesés a gyermekellátást erősebben érintette: a házi gyermekorvosok száma 3,8 százalékkal mérséklődött. Országos szinten a lakosságarányos ellátottság érdemben nem változott, területi bontásban azonban továbbra is nagy a szórás: tízezer lakosra Pest vármegyében jut a legkevesebb, Baranyában a legtöbb háziorvos és gyermekorvos.

Zala és Veszprém vármegyében javult leginkább az ellátottság; Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron vármegyében, valamint Budapesten romlott a legnagyobb mértékben – ezeken a területeken a lakosságarányos orvoslétszám több mint 3 százalékkal csökkent.

A csökkenő létszám a betegforgalomban is megjelenik. 2025-ben egy orvosra átlagosan 13 410 megjelenés jutott, 3,6 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A legnagyobb terhelés a keleti országrészben jelentkezett: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében egy háziorvosra jutott a legtöbb beteg, míg Budapesten a forgalom jelentősen elmaradt az országos átlagtól.

A terhelésnövekedés különösen a gyermekellátásban szembetűnő. A felnőtt háziorvosoknál mérsékeltebb emelkedést mértek, a házi gyermekorvosoknál közel kétszer akkora ütemben nőtt a betegforgalom. Több vármegyében is jelentősen emelkedett az egy gyermekorvosra jutó esetszám.

Fekvőbeteg-kapacitás és egynapos ellátás

A fekvőbeteg-ellátás oldalán a KSH 2025-ös adatai szerint a működő kórházi ágyak száma 60 185-re csökkent (1,8 százalékos visszaesés egy év alatt). Az ágykihasználtság javult: az aktív ellátásban 59,48, a krónikusban 76,93 százalékot mértek, az országos átlag 65,94 százalék volt. Az egynapos ellátások száma rekordot döntött: 357 814 esetet regisztráltak, 6,1 százalékkal többet, mint 2024-ben. A kórházi halálozási arány 4,08 százalékra mérséklődött. Ezek a mutatók a kapacitásszerkezet átrendeződését jelzik, de önmagukban nem oldják fel a szakemberhiányból és a várakozási idők hosszából fakadó feszültségeket.

Összefüggések a betegellátás számára

Az adatok alapján a humánerőforrás korösszetétele, a szakvizsga előtti pályakezdők aránya, valamint a gyermekellátás fokozódó leterheltsége egyaránt figyelmet érdemel a szakmapolitikai és intézményi tervezésben. A statisztikai tények önmagukban nem írnak elő konkrét beavatkozásokat, de egyértelműen kirajzolják azokat a pontokat – alapellátás, sebészet, ortopédiai és szemészeti műtéti kapacitás, területi kiegyenlítés –, ahol a betegellátás hozzáférhetősége a leginkább feszültség alatt áll.