Súlyos asztma: a társbetegségek mintázatai alapján elkülöníthető, klinikailag értelmezhető multimorbiditási fenotípusok

Vizsgálati háttér és célkitűzés

A multimorbiditás – azaz két vagy több társbetegség együttélése és kombinált hatása – a krónikus betegségek gondozásában egyre nagyobb hangsúlyt kap, ugyanakkor súlyos asztmában a jellegzetes társbetegség-mintázatok (fenotípusok) klinikai jelentősége eddig kevéssé volt feltárva. A szerzők célja az volt, hogy európai súlyos asztma-regiszterek összevont adatbázisában azonosítsák a gyakori komorbiditások együttjárási mintázatait, és ezek alapján multimorbiditási fenotípusokat (MMP, multimorbidity phenotypes) definiáljanak, majd leírják azok klinikai jellemzőit és kimeneteli összefüggéseit.​

Módszertan: SHARP központi adatbázis, régiók és klaszterelemzés

A keresztmetszeti, megfigyeléses elemzés a SHARP (Severe Heterogeneous Asthma Research Collaboration Patient-Centred) központi adatbázisából származó, 2023 áprilisában kinyert betegszintű adatokon alapult, 11 európai nemzeti súlyos asztma-regiszter részvételével. Az országokat négy európai régióba sorolták (Észak, Kelet, Dél, Nyugat), és régiónként külön hierarchikus klaszterelemzést végeztek a komorbiditások korrelációs szerkezetének feltárására; a kiválasztás alapja az volt, hogy az adott komorbiditás mind a négy régióban legalább 5%-os prevalenciával szerepeljen. Hiányzó adatokat nem imputáltak, és a komorbiditás-diagnózisok az adott ország helyi klinikai gyakorlata szerint kerültek rögzítésre a regiszterekben.​

Eredmények: multimorbiditás gyakorisága és „horgony” komorbiditás-párok

Összesen 2690 súlyos asztmás beteg adata volt elemezhető, a populáció 60%-a nő volt, az átlagéletkor 56 év, és 78%-ban felnőttkori kezdetű asztmát rögzítettek. A betegségterhelés jelentős volt: 70% számolt be az előző 12 hónapban legalább két, orális kortikoszteroidot igénylő exacerbációról, 79% kapott biológiai terápiát, és 30% állt fenntartó orális szteroidon (m-OCS). A komorbiditási teher magasnak bizonyult: a súlyos asztmán felül medián 3 társbetegség jutott betegenként, és országonként 87–100% között volt azok aránya, akiknek legalább egy további komorbiditásuk volt.​

A négy régióban egyaránt azonosítható, stabilan együttjáró „horgony” komorbiditás-párok három klasztert rajzoltak ki: (1) osteoporosis + szteroidindukált testsúlynövekedés, (2) ekcéma + rhinitis, (3) krónikus sinusitis + orrpolip. Négy további gyakori társbetegség (obesitas, bronchiectasis, GORD, pszichológiai komorbiditás) régiófüggően hol az első, hol a második klaszterhez kapcsolódott, ezért ezeket a szerzők „fluidly-assigned” (változóan hozzárendelődő) komorbiditásokként kezelték; a harmadik (sinonazális) klaszterrel egyik sem mutatott együttcsoportosulást.​

Multimorbiditási fenotípusok (MMP) és klinikai jellegzetességeik

A betegek komorbiditásprofilja alapján – aszerint, hogy a három horgony-klaszterből melyik(ek) elemei voltak jelen – több MMP-t különítettek el: horgony-komorbiditások nélkül MMP u (unclustered), egyetlen klaszterhez igazodó MMP ster (szteroid-asszociált), MMP all (allergia-asszociált), MMP sn (sinonazális-asszociált), két klaszter kombinációját hordozó átmeneti csoportok (MMP ster-all, MMP ster-sn, MMP all-sn), illetve mindhárom klaszter elemeit viselő MMP max (maximális multimorbiditás). Földrajzi eltérések mellett két fenotípus tűnt következetesen a leggyakoribbnak: a MMP sn több országban, míg másutt az MMP u volt a domináns.​

Az MMP-k klinikai képe érdemben különbözött. Az MMP u (19%) csoportban későbbi asztmakezdet, gyakoribb aktuális dohányzás, alacsonyabb tüdőfunkció és rosszabb asztmakontroll szerepelt, miközben az m-OCS és a biológiai kezelés aránya alacsonyabb volt; fontos megfigyelés, hogy „horgony” komorbiditások hiányában sem voltak komorbiditásmentesek (például obesitas, bronchiectasis, pszichológiai komorbiditás, GORD is előfordult). Az MMP ster (8%) mutatta a legnagyobb m-OCS-használatot, a leggyakoribb (évi ≥2) exacerbációt, a legrosszabb kontrollt és tüdőfunkciót, továbbá ebben a csoportban volt a legmagasabb az obesitas és a változóan hozzárendelt komorbiditások előfordulása, miközben a T2-trait markerek (FeNO, vér-eozinofil) alacsonyabbak voltak.​

Ezzel szemben az MMP sn (25%) – a leggyakoribb „egyklaszteres” csoport – idősebb kezdetű asztmával, magasabb férfiaránnyal, erősebb T2-jelleggel, jobb tüdőfunkcióval, kedvezőbb kontrollal és alacsonyabb m-OCS-használattal társult, valamint kevesebb szteroidhoz köthető komorbiditást mutatott. A MMP all (9%) inkább korai kezdetű asztmával, ritkább dohányzással, alacsonyabb m-OCS-arányokkal és kevesebb exacerbációval jellemezhető volt, a szteroidhoz társuló komorbiditások itt is ritkábbnak bizonyultak. A MMP max (8%) a horgony- és a „fluidly-assigned” komorbiditások együttesen legnagyobb terhével járt, női túlsúllyal, gyengébb kontrollal, magasabb m-OCS- és biológiai kezelési igénnyel, valamint magasabb eozinofil-szintekkel.​

A szerzők a súlyosabb kimeneteli kockázatot az MMP ster, az MMP max és az MMP u csoportokban hangsúlyozták, míg a sinonazális dominanciájú fenotípusokat inkább kedvezőbb, „airway-centric” karakterűként írták le. Az elemzés részletesen tárgyalja továbbá, hogy a változóan klasztereződő komorbiditások – különösen az obesitas, a GORD, a bronchiectasis és a pszichológiai komorbiditások – széles körben jelen vannak az MMP-kben, és klinikailag releváns terhelést jelenthetnek.​

Korlátok és klinikai üzenetek a szerzők értelmezésében

A központi regiszteradatokból adódóan a komorbiditásrögzítés heterogenitása, az eltérő országos gyakorlatok, valamint az adathiányok (imputáció nélkül) korlátozhatják az összehasonlíthatóságot. Korlátként jelölték továbbá, hogy a nyugati régiót ebben az elemzésben lényegében a holland regiszter reprezentálta, az etnikai adatok hiányoztak, és a vizsgálat keresztmetszeti jellege miatt longitudinális kimenetek (valamint hospitalizáció és életminőség) értékelésére nem volt lehetőség.​

A tanulmány értelmezése szerint a súlyos asztma gondozásában a multimorbiditás nem „kísérőjelenség”, hanem strukturálható, felismerhető mintázat, amely a teljes beteg szemléletű ellátást támogathatja, és különösen a szteroid-asszociált fenotípusok kedvezőtlenebb profilja irányíthatja rá a figyelmet az orális szteroidterhelés csökkentésének jelentőségére.​

Freeman A, Rink S, Bansal AT, et al. Multimorbidity phenotypes and associated characteristics in severe asthma: an observational study of European severe asthma registries. The Lancet Regional Health – Europe. 2026;63:101600. https://doi.org/10.1016/j.lanepe.2026.101600