A felnőttkori ételallergiás reakciók spektrumának vizsgálata: 192 élelmiszer súlyossági és gyakorisági mintázatai
Egy holland tercier allergológiai centrum több mint ezer felnőtt betegének adatai azt mutatják, hogy az ételallergiás tünetek spektruma jóval szélesebb a hagyományosan kiemelt allergénkörnél. A súlyos reakciók nemcsak a földimogyoróhoz és a diófélékhez kötődtek nagy számban, hanem a nem kötelezően jelölt magvakhoz és bizonyos gyümölcsökhöz is, miközben a hüvelyesek csoportján belül számottevő különbségek rajzolódtak ki gyakoriság és súlyosság tekintetében.
A vizsgálat háttere
A tanulmány retrospektív módon elemezte az Utrechti Egyetemi Orvosi Központ allergológiai ambulanciájára 2018 júliusa és 2023 szeptembere között érkezett felnőtt betegek adatait, akik ételfogyasztást követő két órán belül jelentkező tünetekről számoltak be. Összesen 1085 beteg került be a vizsgálatba, akik 192 különböző élelmiszerrel kapcsolatban jeleztek panaszokat; a betegek 70,8%-a nő volt, a leggyakoribb atópiás társbetegség pedig az allergiás rhinitisnek bizonyult, amely a populáció 85,9%-ában szerepelt.
A szerzők az eseteket két kategóriában értékelték. A „lehetséges ételallergia” a tünetek fennállásán alapult, míg a „valószínű ételallergia” esetében a panaszok mellett az adott élelmiszerrel egyező szenzitizációt is kimutatták. Elegendő szenzitizációs adat 45 élelmiszerre állt rendelkezésre; ezekben a betegek 76,1%-ánál volt megállapítható legalább egy valószínű ételallergia. A lehetséges és valószínű esetek között az életkor, a nem, a társbetegségek, a tünetkezdet és a reakció súlyossága hasonlónak bizonyult, ami a szerzők szerint alátámasztja a szélesebb, tünetalapú adatbázis értékét.
A reakciók súlyosságát az oFASS-3 skála alapján sorolták be. A teljes kohorszban a betegek 17,6%-ánál a legsúlyosabb reakció enyhe, 40,8%-ánál középsúlyos, 41,6%-ánál pedig súlyos volt. Figyelemre méltó, hogy a tünetek többsége gyorsan kialakult: az esetek 83,5%-ában öt percen belül jelentkezett a reakció.
Mely élelmiszerek álltak a panaszok mögött
Az egyes élelmiszerek közül a leggyakrabban az alma szerepelt kiváltó tényezőként: a lehetséges ételallergiás betegek 44,4%-a számolt be vele összefüggő tünetekről. Ezt a kivi, a mogyoró, a dió és a földimogyoró követte, majd a cseresznye, az mandula, az őszibarack és a körte. A panaszok közel 80%-át mindössze 30 élelmiszer adta, miközben a maradék 162 élelmiszer az esetek 20%-áért felelt; 35 ételt csupán egyszer említettek.
Élelmiszercsoportok szerint a növényi eredetű források domináltak. A betegek 68,6%-a gyümölcsökre, 63,0%-a diófélékre, 39,5%-a hüvelyesekre, 34,0%-a zöldségekre, 14,4%-a pedig magvakra és csonthéjas termésekre jelzett tüneteket. Az állati eredetű csoportok közül a tejtermékek 13,7%-kal, a tojás 7,7%-kal, a rákfélék 7,6%-kal, a halak 6,8%-kal szerepeltek. Jóval ritkább volt a gabonákhoz, puhatestűekhez, fűszerekhez, húsokhoz vagy rovarokhoz társított panasz.
A súlyosság mintázatai
A legsúlyosabb reakciók aránya a magvak és csonthéjas termések csoportjában volt a legmagasabb, 39,8%-kal; ezt szorosan követte a halak csoportja 39,2%-kal. Ezt követően a hüvelyesek, a diófélék és a rákfélék következtek, amelyeknél a betegek hozzávetőleg egyharmada számolt be súlyos reakcióról.
Amikor azonban nem arányt, hanem esetszámot vizsgáltak, más kép rajzolódott ki. A súlyos reakciók legnagyobb abszolút számban a diófélékhez kapcsolódtak (252 beteg), ezt követték a hüvelyesek (218 beteg) és a gyümölcsök (149 beteg). Ez azért lényeges megfigyelés, mert a gyümölcsallergiát a klinikai gyakorlat gyakran enyhébb kórképként kezeli, a vizsgálat viszont azt mutatja, hogy a gyakori előfordulás miatt a gyümölcsök összességében számottevő súlyos teherrel járnak.
Az egyes élelmiszerek közül – ha legalább 15 beteg számolt be az adott ételhez köthető panaszról – a fenyőmag, a napraforgómag, a földimogyoró, a kesudió és a lazac társult a legnagyobb arányban súlyos tünetekkel. Ugyanakkor abszolút betegszámban a földimogyoró, a mogyoró, a dió, a mandula, az alma és a kivi okozott a legtöbb súlyos reakciót, ami ismét a gyakoriság és a klinikai teher kapcsolatára hívja fel a figyelmet.
Diófélék, hüvelyesek, gyümölcsök
A diófélék és a hüvelyesek csoportja külön elemzésben szerepelt, mivel ezek adták a legtöbb súlyos reakciót abszolút számban. A dióféléken belül a mogyoró volt a leggyakoribb, ezt a dió, a mandula, a kesudió és a pekándió követte; a súlyosság tekintetében ugyanakkor a csoporton belül nem voltak nagy különbségek, szinte valamennyi dióféle az esetek mintegy harmadában okozott súlyos tüneteket.
A hüvelyeseknél jóval heterogénebb mintázat mutatkozott. A földimogyoró toronymagasan a leggyakoribb kiváltó étel volt, utána a szójaitalok és egyéb szójatermékek következtek. A súlyos reakciók aránya is a földimogyorónál volt a legnagyobb, míg több feldolgozott szójatermék – például a szója burger vagy a tempeh – esetében nem észleltek súlyos reakciót. A szerzők kiemelik, hogy a földimogyoróra reagáló betegeknek csak kisebb része számolt be más hüvelyesekre adott tünetekről, míg a más hüvelyesekre reagálók között a földimogyoró-társulás gyakoribb volt.
A gyümölcsök között relatív értelemben főként a trópusi gyümölcsök társultak súlyos reakciókkal: a licsi, a papaja, a jackfruit, a datolyaszilva, a gránátalma, a füge és a mangó emelkedett ki. Abszolút számban azonban a gyakran fogyasztott gyümölcsök – köztük a kivi, alma, cseresznye és őszibarack – járultak hozzá leginkább a súlyos esetszámhoz.
Társallergiák és molekuláris mintázatok
A társallergiák elemzése azt mutatta, hogy a magvakra és csonthéjas termésekre reagáló betegek 79,5%-a egyúttal diófélékre is tüneteket jelzett, míg fordított irányban ez az arány csupán 18,1% volt. A hüvelyesek körében a szója-, bab-, borsó-, lencse- vagy csicseriborsó-reakcióval élők között gyakori volt a földimogyoróval való társulás, a földimogyoró-allergiásoknál viszont a többi hüvelyesre adott reakció ritkább maradt.
A növényi eredetű allergiák mögötti molekuláris szenzitizáció vizsgálatában a PR-10-fehérjék domináltak, ami a nyírfapollen-endémiás környezettel magyarázható. Csoportszinten nem mutatkozott szignifikáns különbség a súlyosságban a különböző szenzitizációs mintázatok között, ugyanakkor földimogyoró és mogyoró esetében a nem PR-10 komponensekre monoszenzitizált betegek között gyakoribbak voltak a súlyos reakciók. A szerzők azt is hangsúlyozzák, hogy a PR-10 monoszenzitizáció sem zárja ki a súlyos klinikai képet.
Klinikai üzenet és korlátok
A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása, hogy a kötelező allergénjelölés alá tartozó élelmiszerek köre nem feltétlenül fedi le a leggyakoribb vagy legsúlyosabb reakciókat kiváltó forrásokat. A fenyőmag és a napraforgómag például a vizsgálatban gyakran társult súlyos tünetekkel, miközben a kötelezően jelölt allergének között nem szerepelnek; ezzel szemben a csillagfürt, a zeller, a mustár vagy több halféle ritkábban és kevésbé súlyosan jelent meg ebben a kohorszban.
A tanulmány korlátja, hogy a 192 élelmiszer közül csak 45 esetében állt rendelkezésre elegendő szenzitizációs adat, és orális provokációs vizsgálati adatok nem szerepeltek az elemzésben. A szerzők szerint ugyanakkor a nagy betegszám, a standardizált anamnézisfelvétel és a lehetséges, illetve valószínű ételallergiák közötti hasonló súlyossági rangsor érdemi támpontot ad a felnőttkori ételallergia szélesebb spektrumának klinikai megítéléséhez.
