Hogyan optimalizálható a GLP-1 terápia? – Konszenzusos ajánlások az életmódváltás, az izomvédelem és a mellékhatás-menedzsment terén

A szemaglutid, liraglutid és tirzepatid hatóanyagú készítmények mára az elhízás elleni küzdelem kulcsszereplőivé váltak. Hatásmechanizmusuk – az inzulinszekréció fokozása, a gyomorürülés lassítása és az étvágy csökkentése – drámai anyagcsere-javulást és súlycsökkenést tesz lehetővé. A klinikai gyakorlatban azonban egyre nagyobb figyelmet kapnak a terápia árnyoldalai: a „sarcopeniás elhízás” kockázata az izomtömeg aránytalan vesztése miatt, valamint a betegek adherenciáját veszélyeztető emésztőrendszeri panaszok. A Diabetes and Nutrition Study Group 42. nemzetközi szimpóziumának eredményeit és a legfrissebb bizonyítékokat szintetizáló közlemény rávilágít: a farmakoterápia önmagában nem elegendő, multidiszciplináris megközelítésre van szükség.

Additív hatás: Miért elengedhetetlen az életmód-intervenció?

A GLP-1 terápiákra vonatkozó klinikai vizsgálatok (például a STEP és SURMOUNT vizsgálatok) eredményei egyértelműen igazolják, hogy a gyógyszeres kezelés és a strukturált életmódváltás hatása nem csupán kiegészíti, hanem erősíti egymást.
A STEP-1 és SURMOUNT-1 vizsgálatokban a résztvevők rendszeres életmód-tanácsadásban részesültek, amely napi 500 kcal energiadeficitet és heti legalább 150 perc fizikai aktivitást irányzott elő. Az eredmények – a szemaglutid esetén 14,9%-os, a tirzepatid legnagyobb dózisánál 20,9%-os súlycsökkenés – a farmakoterápia és az életmódváltás együttes sikerét tükrözik.

Különösen tanulságos az S-LiTE vizsgálat, amely a liraglutid és a testmozgás kombinációját vizsgálta. Az eredmények azt mutatták, hogy a kombinált terápia (gyógyszer + strukturált edzés) szignifikánsan nagyobb súlyvesztést (-9,5 kg) eredményezett, mint a liraglutid önmagában (-6,8 kg) vagy a testmozgás önmagában (-4,1 kg). A kombinált ágon nemcsak a súlyvesztés volt kifejezettebb, hanem a zsigeri zsírszövet (android zsír) mennyisége és a szisztémás gyulladás (hs-CRP) is nagyobb mértékben csökkent.

A vizsgálat utánkövetése (héten át tartó kezelésmentes időszak) rámutatott a „legacy effect” fontosságára: azok a betegek, akik a gyógyszeres kezelés alatt rendszeres testmozgásban is részesültek, a terápia leállítása után kisebb mértékű visszahízást tapasztaltak (+3,5 kg), mint a csak gyógyszerrel kezelt csoport (+8,7 kg). Ez arra utal, hogy a gyógyszer elhagyása után a fizikai aktivitás fenntartása kulcsfontosságú a súlymegtartásban, ugyanakkor a GLP-1 terápia önmagában – edzés nélkül – a kezelés utáni fizikai aktivitás csökkenésével járhat.

Az izomtömeg védelme: A sarcopenia megelőzése

A GLP-1 terápiák egyik legkomolyabb kritikája, hogy a leadott súly jelentős hányada – a vizsgálatok szerint mintegy 25%-a – zsírmentes testtömeg (lean body mass). Ez különösen idős betegek vagy sarcopeniás elhízásban szenvedők esetén növeli a funkcionális hanyatlás, a elesések és a gyengeség kockázatát. A metaanalízisek szerint a különböző hatóanyagok között eltérés mutatkozik: a liraglutid kevésbé tűnik hajlamosnak izomvesztést okozni, mint a nagy hatékonyságú szemaglutid vagy tirzepatid.

A szakértői konszenzus a következő stratégiákat javasolja az izomtömeg megőrzésére GLP-1 terápia mellett:

• Emelt fehérjebevitel: A napi fehérjebevitel érje el vagy haladja meg az 1,2 g/testtömeg-kilogramm mennyiséget.
• Időzítés: A fehérjebevitelt egyenletesen kell elosztani a főétkezések között (reggeli, ebéd, vacsora), mivel ez 25%-kal növelheti az izomfehérje-szintézist a „skewed” (egyenetlen) eloszláshoz képest.
• Rezisztencia edzés: A fehérjedús étrend önmagában nem elegendő; a strukturált, progresszív rezisztencia edzés elengedhetetlen az izomtömeg megtartásához. Az S-LiTE vizsgálat igazolta, hogy a testmozgás képes ellensúlyozni a gyógyszer okozta izomvesztést, miközben maximalizálja a zsírtömeg csökkenését.

A gasztrointesztinális mellékhatások menedzselése

A terápia megszakításának leggyakoribb oka a gasztrointesztinális intolerancia (hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés), amely a betegek mintegy 40%-át érinti. Ezen felül a gyors fogyás növeli az epekövesség (cholelithiasis) kockázatát, és a gastrooesophagealis reflux (GERD) is gyakoribbá válhat.

A gyakorlati ajánlások a tünetek enyhítésére és az adherencia javítására a következők:

• Hányinger és hányás: A dózis lassabb, fokozatos titrálása javasolt (4 hetes vagy hosszabb lépcsőkkel). Étrendi tanácsok: kisebb, gyakoribb étkezések, a magas zsírtartalmú és fűszeres ételek kerülése. Szükség esetén profilaktikus antiemetikumok alkalmazása is mérlegelhető.
• Székrekedés: Napi 2-3 liter folyadék fogyasztása és a rostbevitel növelése (célérték: 14 g / 1000 kcal).
• Hasmenés: Az oldható rostok fogyasztásának növelése (székletformálás céljából), valamint a tejtermékek, koffein, mesterséges édesítőszerek és magas cukortartalmú ételek kerülése.
• Epekövesség megelőzése: A túl alacsony zsírtartalmú diéta kerülendő; az epehólyag ürülésének stimulálása érdekében minimális zsiradékbevitelt (pl. napi 1 teáskanál olívaolaj, az összenergia 19-30%-a zsírból) fenn kell tartani a fogyás alatt is.

Jövőbeli irányok

Bár a GLP-1 agonisták rendkívül hatékonyak, a hosszú távú hatások – különösen az étrendi minőség és a mikrotápanyag-bevitel változása terén – még további kutatásokat igényelnek. Jelenleg fejlesztés alatt állnak olyan új hatóanyagok (pl. bimagrumab), amelyek szelektíven növelhetik az izomtömeget, de ezek klinikai alkalmazása még várat magára.
Összességében elmondható: a GLP-1 terápiák maximális előnyeinek kiaknázásához elengedhetetlen a dietetikai edukáció, a strukturált mozgásprogram és a proaktív mellékhatás-menedzsment integrálása a mindennapi orvosi gyakorlatba.

Noronha JC, et al. Optimizing GLP-1 therapies for obesity and diabetes management. Obesity Pillars. 2025; 16: 100222.​

Paradigmaváltás az elhízás kezelésében: megjelent a WHO első globális állásfoglalása a GLP-1 terápiákról

A WHO 2025. december 1-jén tette közzé első hivatalos irányelvét a GLP-1 receptor agonisták elhízás kezelésében történő alkalmazásáról, elismerve ezzel, hogy az elhízás krónikus,...