Életmódbeli intervenciók hatékonysága az alacsony csonttömeg menedzselésében: szisztematikus áttekintés és metaanalízis
Egy friss, a Frontiers in Endocrinology hasábjain publikált szisztematikus áttekintés és metaanalízis arra keresi a választ, hogy a nem gyógyszeres beavatkozások – különös tekintettel a fizikai aktivitásra és a táplálkozásra – milyen hatékonysággal képesek lassítani a csontvesztést ebben a köztes stádiumban.
Az osteoporosis, mint progresszív szisztémás csontrendszeri betegség globális népegészségügyi kihívást jelent, amelynek előszobája, az alacsony csonttömeg állapota (T-score -1,0 és -2,5 SD között) gyakran elkerüli a klinikai fókusz középpontját. Míg az osteoporosis kezelésében a farmakoterápia dominál, az osteopenia stádiumában a nem gyógyszeres stratégiáké a főszerep. A Na és munkatársai által jegyzett közlemény hiánypótló igénnyel szintetizálja a rendelkezésre álló randomizált kontrollált vizsgálatok (RCT) eredményeit, kifejezetten az alacsony csonttömeggel rendelkező populációra fókuszálva.
A vizsgálat háttere és módszertana
A kutatók célja az volt, hogy átfogó képet alkossanak az életmódbeli intervenciók csont-egészségre gyakorolt hatásáról olyan felnőtteknél, akiknél a csontsűrűség (BMD) csökkenése már mérhető, de még nem éri el az osteoporosis diagnosztikus küszöbét. A szisztematikus áttekintésbe összesen 26 RCT-t vontak be, amelyek 2143 résztvevő adatait dolgozták fel. A vizsgálatok többsége posztmenopauzális nőkre fókuszált, és kilenc tanulmány a testmozgás, tizennyolc a táplálkozás (egy vizsgálat pedig mindkettő) hatását elemezte. A végpontok között a BMD változása (ágyéki gerinc, combnyak, teljes csípő) és a csontforgalmi markerek (BTM) szerepeltek.
A fizikai aktivitás szerepe: lokális BMD-növekedés és oszteokalcin-szint emelkedés
A metaanalízis eredményei megerősítették a fizikai aktivitás protektív szerepét. A strukturált mozgásprogramok – melyek jellemzően heti három alkalommal, 60–90 perces időtartamban valósultak meg, követve például az American College of Sports Medicine (ACSM) irányelveit – szignifikáns javulást eredményeztek az ágyéki gerinc és a combnyak (femoral neck) csontsűrűségében.
Kiemelendő megállapítás, hogy a testmozgás hatására szignifikánsan emelkedett a szérum oszteokalcin (OC) szintje (SMD=1,26). Bár az oszteokalcin szintjének emelkedése a csontformáció fokozódására utalhat, a szerzők óvatosságra intenek az eredmény interpretálásakor, tekintettel arra, hogy a magasabb OC-szint nem minden esetben korrelál lineárisan a BMD növekedésével, és az egyes vizsgálatok között heterogenitás volt megfigyelhető. Érdekesség, hogy a teljes csípő (total hip) BMD esetében a metaanalízis nem mutatott ki szignifikáns változást az intervenciós csoportokban a kontrollhoz képest.
Táplálkozási intervenciók: polifenolok és a kollagén kérdőjelei
A táplálkozási beavatkozások eredményei vegyes képet mutattak, rávilágítva a különböző étrend-kiegészítők eltérő hatásmechanizmusára:
Polifenol-kivonatok: A vöröshere, olíva és zöld tea kivonatait vizsgáló tanulmányok konzisztens eredményeket hoztak az ágyéki gerinc BMD javulása tekintetében. Ez feltehetően a polifenolok – különösen az izoflavonok – pro-ösztrogén aktivitásával és az oszteoklasztok apoptózisának indukálásával magyarázható.
Kollagén és fehérjék: A kollagén-kiegészítők hatása inkonzisztensnek bizonyult. Míg egyes vizsgálatok a fájdalom csökkenéséről és a BMD javulásáról számoltak be (például kalcium-kollagén kelát alkalmazásakor), addig a kollagén-hidrolizátumok esetében ezek az előnyök nem voltak egyértelműen kimutathatók. Ez felveti a kollagén-peptidek emészthetőségének és biohasznosulásának kérdését.
Mikrotápanyagok és K-vitamin: A K-vitamin (K1 és K2) pótlása nem eredményezett szignifikáns BMD-változást az alacsony csonttömegű populációban, bár az alulkarboxilált oszteokalcin (ucOC) szintjének csökkenése igazolható volt. A multivitamin-készítmények (pl. D-vitamin, K-vitamin, stroncium kombinációk) hatása korlátozottnak bizonyult, az alacsony elemszám miatt nehéz volt definitív következtetéseket levonni.
Teljes értékű élelmiszerek: Egyetlen vizsgálat foglalkozott az aszalt szilva fogyasztásával, amely kedvező hatást mutatott a csontsűrűségre és a csontforgalmi markerekre, ám az evidencia ereje egyelőre csekély.
Klinikai következtetések és a jövő irányai
A tanulmány konklúziója szerint az alacsony csonttömeggel rendelkező páciensek számára a legígéretesebb nem gyógyszeres stratégia a rendszeres, irányelveknek megfelelő testmozgás, valamint a polifenolokban gazdag étrend vagy kiegészítés lehet.
A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák a jelenlegi kutatások korlátait. A vizsgálatok túlnyomó többsége posztmenopauzális nőkre korlátozódott, így az idősebb férfiak alacsony csonttömegének kezeléséről fájóan kevés adat áll rendelkezésre, holott a csontritkulás őket is érinti. Emellett hiányoznak a komplex, kombinált életmód-intervenciókat (mozgás + táplálkozás + edukáció együttesen) vizsgáló nagymintás RCT-k, amelyek vélhetően a legnagyobb terápiás hasznot hajtanák.
Az osteopenia stádiuma nem csupán egy diagnosztikai kategória, hanem egy beavatkozási ablak. A bizonyítékok azt sugallják, hogy a „watchful waiting” nem passzivitást, hanem aktív életmód-menedzsmentet kell jelentsen a progresszió lassítása és a későbbi fraktúrák megelőzése érdekében.
Na X, Yang Y, Yang H, Chen Z, Qu X, Zhang J, Chen M, Wang D, Breuille D, Yu K, Zhao A and Li Z (2025) The effect of non-pharmacological interventions on bone health among patients with low bone mass: a systematic review and meta-analysis. Front. Endocrinol. 16:1612739. doi: 10.3389/fendo.2025.1612739
