Zsíros hasnyálmirigy: nemzetközi konszenzus új definícióval és diagnosztikai kerettel
A hasnyálmirigy zsírfelszaporodása régóta ismert jelenség, mégis a klinikai kommunikációt és a kutatást mindeddig széteső elnevezések, eltérő definíciók és heterogén diagnosztikai megközelítések nehezítették. Egy 2026-ban megjelent, nemzetközi, multidiszciplináris konszenzusjelentés elsőként tesz kísérletet arra, hogy egységes terminológiát, képalkotó alapú diagnosztikai kapaszkodókat és a klinikai összefüggésekről szóló, bizonyítékszintekkel jelzett állításokat adjon a „fatty pancreas” (zsíros hasnyálmirigy) témájában.
Egységes terminológia: „fatty pancreas”
A konszenzus egyik kulcsmegállapítása, hogy a pancreasban megjelenő zsírfelhalmozódás összefoglaló és preferált elnevezése a „fatty pancreas”, amely minden formát lefed, és a szakmai kommunikációban általános használatra javasolt. A szerzők hangsúlyozzák: a korábban elterjedt szinonimák (pl. pancreatic steatosis, lipomatosis, „non-alcoholic fatty pancreas disease”) nemcsak fogalmi zavart okoznak, hanem a májsteatosissal való név- és szemléleti párhuzam több ponton félrevezető lehet.
Etiológia és gyakoriság: több út vezet ugyanoda
A zsíros hasnyálmirigy kialakulása multifaktoriális: szerepet kaphat az életkor, az obesitas, különféle gyulladásos folyamatok, genetikai rendellenességek, illetve a pancreasvezeték krónikus obstrukciója (például daganat vagy krónikus pancreatitis talaján), amely atrophiához és zsíros átalakuláshoz vezethet. A konszenzus egy etiológiai osztályozási javaslatot is közöl, amely metabolikus okokat, antropometriai/anatómiai tényezőket, gyakori exokrin pancreasbetegségeket és ritka genetikai kórképeket különít el.
Epidemiológiai szempontból a kép zavaros: standardizált definíciók és diagnosztikai kritériumok hiányában a prevalenciabecslések széles tartományban mozognak. A jelentés szerint ugyanakkor a zsíros hasnyálmirigy gyakoribb idősebb életkorban, magasabb BMI és derékkörfogat mellett, metabolikus szindrómában és diabetesben. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás szerepéről a panel óvatos: jelenleg nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy ezek önmagukban növelnék a zsíros hasnyálmirigy prevalenciáját vagy oki szerepet játszanának a kialakulásában.
Mit látunk a szövettanban, és mit nem tudunk?
Szövettani értelemben a zsíros hasnyálmirigy „védjegye” a mature adipocyták megjelenése intra- és/vagy extralobularisan; kifejezettebb esetekben ez gyakran acinusparenchyma-vesztéssel társul. A zsíros átalakulás eloszlása lehet foltos/patchy, ami a mintavételezés és a képalkotó értékelés számára is lényeges üzenet.
A szerzők egyértelműen jelzik: a zsíros hasnyálmirigy hisztológiáját az adipocyták jelenlétén túl kevéssé vizsgálták, és jelenleg nincs univerzálisan elfogadott, validált, objektív módszer a súlyosság szövettani kvantifikálására. A gyulladás és fibrosis kérdésében a rendelkezésre álló (szűk) bizonyíték alapján nem látszik olyan, májra jellemző progressziós modell, mint a steatosis → steatohepatitis; vagyis a pancreasban nem „általános” jelenség, hogy a zsírfelszaporodás automatikusan gyulladásos-fibrotikus láncolattal jár.
Diagnosztika: a képalkotásé a főszerep
A konszenzus a diagnózis gerincének a képalkotást tekinti, ugyanakkor több módszernél a standardizáció és validáció hiányát is kiemeli.
- Hasi ultrahang: utalhat zsíros hasnyálmirigyre (fokozott echogenitás), de a megbízhatóságot operátori függés, technikai variabilitás és nem egységes kritériumok korlátozzák.
- CT: segíthet, főleg előrehaladott esetekben, de enyhébb formáknál limitált az érzékenység (a „láthatatlan zsír” problémája), továbbá a vizsgálati paraméterek közötti eltérések és a sugárterhelés is szempont. A jelentés említ javasolt kvantitatív kapaszkodókat, például a pancreas–lép denzitásarányt (0,7) mint lehetséges diagnosztikai kritériumot.
- MRI (PDFF): a legmegbízhatóbb módszer a pancreaszsír kvantifikálására; a hisztológiai zsírtartalom jól korrelál az MRI-PDFF-fel. A panel klinikai megfigyelések és szakértői vélemény alapján enyhe (6–15%), középsúlyos (16–30%) és súlyos (>30%) kategóriákat is javasol, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezek konszenzus-alapú, nem bizonyítékkal validált küszöbök.
EUS esetén a diagnózis alapja többnyire kvalitatív echogenitás-megítélés (hyperechogén parenchyma), de a hyperechogenitás és a histológiai zsírfelhalmozódás közti korreláció nem tisztázott, és a zsíros hasnyálmirigy „igazolására” szövetnyerés nem javasolható. A konszenzus egy előzetes EUS-os osztályozást is közöl (kiterjedés és súlyosság szerint), ám validált EUS-stádiumbeosztás jelenleg nincs.
Klinikai összefüggések: kockázatok, de sok a kérdőjel
A jelentés több társulást áttekint, de visszatérő motívum a prospektív, magas minőségű adatok hiánya, ezért számos állítás inkább szakértői konszenzusra támaszkodik.
- Akut pancreatitis (AP): a zsíros hasnyálmirigy lehet rizikófaktor, és lehet összefüggés a súlyossággal is, de az oki viszony nem bizonyított; az adatok heterogének.
- Exokrin funkció/PEI: az összefüggés nem egyértelmű, és az alapbetegségek (pl. cystás fibrosis) jelentősen módosíthatják a képet.
- Krónikus pancreatitis: genomikai és kohorszadatok alapján felmerül az asszociáció, de a fordított okság (CP → atrophia → zsíros átalakulás) lehetősége is adott.
- IPMN: alacsony bizonyítékszint mellett a prevalencia magasabb lehet IPMN-ben, és felmerülhet kapcsolat a progresszióval, ugyanakkor a detekciós torzítás és a retrospektív jelleg miatt biztos következtetés nem vonható le, követés módosítása zsíros hasnyálmirigy alapján nem támasztható alá.
- Pancreasrák: a zsíros hasnyálmirigy összefüggésben volt a pancreasrákkal; több összegző elemzés és kohorszadat is emelkedett kockázatra utal, miközben a direkt kauzalitás és a mechanizmusok továbbra is vizsgálat tárgyai. A szerzők rögzítik: a jelenlegi ismeretek alapján a zsíros hasnyálmirigyhez társított relatív kockázat önmagában nem indokol rákszűrést.
- Sebészeti kimenetelek: zsíros hasnyálmirigy mellett nagyobb a műtéti szövődmények, így különösen a posztoperatív pancreasfistula kockázata; preoperatív szűrés (obesitas, zsíros pancreas) és optimalizálás (testsúly, glykaemiás kontroll) jelentőségét a konszenzus kiemeli.
A kezelés és követés tekintetében a panel megállapítja: nincs specifikus, pancreasra szabott terápiás ajánlás; az ellátás az etiológia és a társuló metabolikus kockázatok menedzsmentjére épül. Metabolikus szindróma esetén életmód-intervenciók, bariátriai sebészet és egyes glükózcsökkentő gyógyszerek kapcsán írtak le pancreaszsír-csökkenést, ugyanakkor a hosszú távú, kifejezetten erre célzott vizsgálatok hiányoznak, és a követésre sincs egységes ajánlás.
Vujasinovic M, Demir IE, Marchegiani G, Hegyi P, et al. International Multidisciplinary Consensus Report on Definitions, Diagnostic Criteria, and Management of Fatty Pancreas. United European Gastroenterology Journal, 2026; doi:10.1002/ueg2.70185.
