A hasnyálmirigyrák korai diagnosztikus biomarkereire irányuló kutatások legújabb eredményei

A hasnyálmirigyrák a legagresszívebb emésztőrendszeri daganatok közé tartozik, amelynek korai felismerése mindmáig az onkológia egyik legnagyobb kihívása. Az alábbi összefoglaló a World Journal of Surgical Oncology folyóiratban 2026-ban megjelent áttekintő közlemény alapján készült, amely részletesen elemzi a diagnosztikus biomarkerek fejlődését a hagyományos szerológiai tesztektől a legújabb folyadékbiopsziás eljárásokig.

A pancreas ductalis adenocarcinoma (PDAC) globálisan a daganatos halálozás egyik vezető oka, amelynek ötéves túlélése mindössze 9% körül mozog. A betegség alattomos természete és gyors progressziója miatt a diagnózis pillanatában a legtöbb eset már előrehaladott stádiumú. A World Journal of Surgical Oncology hasábjain publikált átfogó szakirodalmi áttekintés rávilágít, hogy a jövő diagnosztikája nem egyetlen "csodamarker" felfedezésében, hanem a különböző biomarkerek és képalkotó eljárások intelligens kombinációjában rejlik.​

A hagyományos tumormarkerek korlátai és lehetőségei

A klinikai gyakorlatban legszélesebb körben alkalmazott marker, a szénhidrát antigén 19-9 (CA 19-9) az FDA által is jóváhagyott indikátor, elsősorban a terápia monitorozására és a progresszió követésére. Korai szűrésre való alkalmasságát azonban jelentősen korlátozza a szuboptimális szenzitiviása (41–86%) és specificitása. Különösen problematikus a Lewis-antigén negatív egyének esete, akiknél a CA 19-9 nem termelődik, így esetükben a teszt álnegatív eredményt ad. Emellett a marker szintje emelkedhet benignus epeúti obstrukciók vagy pancreatitis esetén is, ami álpozitivitáshoz vezet.

A CA 19-9 teljesítményének javítására a szakirodalom több kiegészítő marker alkalmazását javasolja. A karcinoembrionális antigén (CEA) és a CA 125 kombinált mérése a CA 19-9-cel mintegy 6%-kal növelheti a szenzitivitást. A CA 242, bár önállóan alacsonyabb érzékenységű, kiváló specificitással rendelkezik, és kevésbé hajlamos álpozitív eredményt adni benignus hasnyálmirigy-betegségekben, így differenciáldiagnosztikai értéke jelentős. Hasonlóképpen, a DUPAN-2 marker hasznos alternatíva lehet a Lewis-negatív betegek szűrésében, bár klinikai alkalmazása jelenleg főként Japánra korlátozódik.​

Folyadékbiopszia: paradigmaváltás a detektálásban

Az invazív szöveti mintavételekkel szemben a folyadékbiopszia (liquid biopsy) lehetőséget teremt a tumor genetikai és molekuláris lenyomatának vizsgálatára a perifériás vérből. Ez a technológia különösen ígéretes a korai diagnózisban, mivel képes a daganat dinamikus változásainak valós idejű követésére.

A keringő tumorsejtek (CTC-k) detektálása közvetlen bizonyítékot szolgáltat a daganat jelenlétére és metasztatikus potenciáljára. Mivel a máj a pancreas carcinoma elsődleges metasztázis-képzési helye, a portális vénából származó vérmintákban a CTC-k koncentrációja szignifikánsan magasabb, mint a perifériás vérben, ami növeli a detektálhatóságot. A korszerű izolálási technikák, mint a negatív dúsítás és az iFISH (immunostaining fluorescence in situ hybridization), lehetővé teszik a CTC-k nagy pontosságú azonosítását, akár 90%-os detektálási aránnyal.

A keringő tumor DNS (ctDNA) elemzése egy másik kulcsfontosságú terület. A PDAC esetek mintegy 90%-ában jelenlévő KRAS mutációk kimutatása a ctDNA-ból erős indikátora a malignitásnak. Bár a ctDNA mennyisége korai stádiumban gyakran alacsony, a digitális csepp PCR (ddPCR) technológia és a metilációs mintázatok vizsgálata jelentősen javíthatja az érzékenységet. A fehérjemarkerekkel kombinált ctDNA analízis a diagnosztikus szenzitivitást 64%-ra, a specificitást pedig 99,5%-ra emelheti.​

Exoszómák és RNS alapú biomarkerek

Az exoszómák – a sejtek által kibocsátott, 40–100 nm átmérőjű extracelluláris vezikulák – stabil hordozói a tumor-specifikus információknak, beleértve a fehérjéket és a nukleinsavakat. A glipikán-1 (GPC1) exoszómális expressziója például ígéretes korai diagnosztikus markernek bizonyult, amely képes megkülönböztetni a daganatos betegeket az egészséges kontrollcsoporttól.

A nem kódoló RNS-ek (ncRNS), különösen a mikroRNS-ek (miRNS), szintén nagy figyelmet kaptak. A szérum exoszómákból izolált miR-21, miR-155 és egyéb RNS molekulák expressziós szintjének változása korai jelzője lehet a tumoros folyamatnak. A cirkuláris RNS-ek (circRNS) stabilitásuk és szövetspecifikus expressziójuk miatt szintén potenciális biomarkerek; a CA 19-9-cel kombinálva egyes circRNS panelek diagnosztikus pontossága (AUC) elérheti a 0,95-öt.​

Specifikus fehérjék és mucinok

A mucinok (MUC) családjába tartozó glikoproteinek, mint a MUC1, MUC4, MUC5AC és MUC16, kulcsszerepet játszanak a tumorigenezisben és a metasztázisképzésben. A MUC5AC szérumszintjének mérése a CA 19-9 mellett jelentősen javítja a benignus és malignus elváltozások elkülöníthetőségét (83%-os specificitás és szenzitivitás). Emellett az olyan fehérjék, mint az alkohol-dehidrogenáz (ADH) III-as osztályú izoenzimje vagy a makrofág gátló citokin-1 (MIC-1), szintén új irányokat nyithatnak a diagnosztikában, bár klinikai validációjuk még folyamatban van.​

Integrált szűrési stratégia magas rizikójú csoportokban

A cikk szerzői egy többlépcsős, kockázat-adaptált szűrési modellt javasolnak a magas rizikójú populációk (például családi halmozódás, BRCA mutációk, új keletű diabétesz) számára. Ebben a modellben a folyadékbiopszia (ctDNA, exoszómák) szolgálhat elsődleges, minimálisan invazív szűrőként ("trigger"), amelynek pozitivitása esetén indokolt a költségesebb és invazívabb endoszkópos ultrahang (EUS) vizsgálat elvégzése.

Ez a megközelítés költséghatékonyabbá teheti a szűrést, miközben biztosítja a korai beavatkozás lehetőségét. A jövő kutatásainak a multiomikai modellek fejlesztésére és a mesterséges intelligencia bevonására kell fókuszálniuk, hogy a komplex biológiai adatokat megbízható klinikai döntéstámogató eszközzé formálják.

​Wang L., Chen Z., He X. et al. Research progress on early diagnostic markers for pancreatic cancer. World Journal of Surgical Oncology (2026). https://doi.org/10.1186/s12957-026-04215-8