Azitromicin akut óvodáskori sípoló légzésben: a baktériumürítés javult, a klinikai kimenetel nem
Többcentrumos, randomizált, placebo-kontrollos vizsgálat szerint az azitromicin nem csökkentette az akut, középsúlyos vagy súlyos sípoló légzéssel sürgősségi osztályra kerülő óvodáskorú gyermekek tünetterhét. A kezelés a kórokozó-pozitív esetekben ugyan jelentősen fokozta a bakteriális clearance-t, ez azonban nem járt együtt klinikai előnnyel.
Az akut sípoló légzéssel járó kórképek az óvodáskorú gyermekek kórházi felvételének vezető okai közé tartoznak, és a mindennapi gyakorlatban ezekben az esetekben nem ritka az antibiotikumok alkalmazása. A vizsgálat hátterét az a megfigyelés adta, hogy visszatérő wheezingepizódokkal élő gyermekek nasopharyngealis mintáiból gyakrabban mutatható ki három potenciálisan patogén baktérium – a Streptococcus pneumoniae, a Moraxella catarrhalis és a Haemophilus influenzae –, mint olyan gyermekekéből, akiknél ilyen epizódok nem fordulnak elő.
A most közölt AZ-SWED tanulmányban 18–59 hónapos gyermekeket vontak be, akik középsúlyos vagy súlyos akut sípoló légzés miatt jelentkeztek sürgősségi osztályon. A résztvevőket napi egyszer adott, 12 mg/ttkg dózisú azitromicinre vagy azzal megegyező placebóra randomizálták 5 napra.
Vizsgálati felépítés
Az elsődleges végpont az Asthma Flare-up Diary for Young Children, azaz az ADYC 5 nap alatti összpontszáma volt. A skála 5 és 35 pont között mozoghatott, a magasabb érték súlyosabb, wheezinghez társuló tüneteket jelzett.
A hatásosságot külön értékelték azoknál, akiknél a három célzott patogén baktérium valamelyike kimutatható volt, illetve azoknál, akiknek a mintája negatívnak bizonyult. Másodlagos végpontként a sürgősségi osztályon töltött időt, a kórházi tartózkodás hosszát, valamint a 72 órán belüli ismételt sürgősségi megjelenést vagy hospitalizációt vizsgálták.
A randomizációt követő 1–3 héttel kontrollviziteken mérték a bakteriális clearance-t és az antimikrobiális rezisztencia alakulását. A vizsgálat kettős vak, placebo-kontrollos, párhuzamos csoportos, multicentrikus elrendezésben zajlott.
Eredmények
Összesen 840 beteg került randomizációra, közülük 521-nél igazoltak patogén baktériumot; a publikált NEJM-összefoglaló 833, ismert bakteriológiai státuszú gyermek elemzését emeli ki. A vizsgálatot az előre tervezett interim analízis után a független adat- és biztonságfelügyeleti testület eredménytelenség miatt leállította.
Az elsődleges végpont tekintetében az azitromicin nem bizonyult jobbnak placebónál sem a baktérium-pozitív, sem a baktérium-negatív kohorszban. A pozitív kohorszban a medián ADYC-pontszám 9,59 volt az azitromicin-, illetve 9,72 a placebocsoportban; a negatív kohorszban 9,30, illetve 9,10 pontot mértek, mindkét összevetésben statisztikailag nem szignifikáns különbséggel.
A másodlagos klinikai végpontok szintén lényegében azonosnak mutatkoztak a két kezelési ág között. Nem rajzolódott ki különbség sem a sürgősségi ellátás időtartamában, sem a kórházi bennfekvés hosszában, sem pedig a 72 órán belüli ismételt ellátási igény tekintetében.
Mikrobiológiai hatás és klinikai jelentés
A baktérium-pozitív kohorszban az azitromicin számottevően növelte a bakteriális clearance arányát. A kontrollviziteken a kórokozóürítés megszűnése az azitromicint kapó gyermekek 58,7%-ában, a placebót kapók 11,4%-ában volt kimutatható.
Ez a mikrobiológiai hatás azonban nem járt együtt tüneti javulással vagy kedvezőbb rövid távú ellátási kimenetellel. A vizsgálat legfontosabb üzenete éppen az, hogy a nasopharyngealis patogének jelenléte és eradikációja ebben a klinikai helyzetben nem fordult le érzékelhető akut klinikai előnyre.
A bakteriális rezisztencia kialakulása és a nemkívánatos események előfordulása a közölt adatok szerint hasonló volt a két csoportban. A szerzők ezért nem találtak olyan alcsoportot a vizsgált populáción belül, amelyben az akut sürgősségi ellátás során megkezdett azitromicinkezelés klinikailag indokoltnak látszana.
Gyakorlati értelmezés
A közlemény alapján az akut, középsúlyos vagy súlyos sípoló légzéssel sürgősségi osztályra kerülő óvodáskorú gyermekek rutinszerű azitromicinkezelése nem támasztható alá klinikai eredményekkel. Ez akkor is igaznak bizonyult, ha a gyermek nasopharyngealis mintájából a vizsgálat fókuszában álló patogén baktériumok valamelyikét kimutatták.
A tanulmány ezzel egy gyakori, de bizonytalan evidenciabázisú terápiás gyakorlatot kérdőjelez meg. A közölt adatok szerint a baktériumkimutatás önmagában nem elegendő érv arra, hogy az akut wheezingepizód tüneti súlyosságának mérséklése céljából makrolid antibiotikumot alkalmazzanak.
Denninghoff KR és mtsai. Azithromycin for Preschoolers with Wheezing in the Emergency Department. N Engl J Med. 2026 May 18. doi: 10.1056/NEJMoa2516505.
