Gyermek-, serdülő- és fiatal felnőttkori daganatos megbetegedések környezeti kockázati tényezői: Narratív áttekintés
A narratív áttekintés a gyermekkori, serdülőkori és fiatal felnőttkori daganatokkal összefüggésbe hozott környezeti expozíciókat értékelte. A szerzők áttekintették a légszennyezés, a szülői foglalkozási expozíciók, az alkoholfogyasztás, a dohányfüst, a sugárzások, a táplálkozás, valamint az endokrin rendszert károsító vegyületek lehetséges szerepére vonatkozó adatokat.
A gyermekkori, serdülőkori és fiatal felnőttkori rosszindulatú daganatok kialakulása összetett folyamat, amelyben a genetikai prediszpozíció és a nem genetikai tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. A környezeti hatások jelentősége különösen azokban a fejlődési időszakokban merül fel, amikor a szervezet fokozottan sérülékeny: a magzati életben, csecsemő- és gyermekkorban, továbbá serdülőkorban.
Az áttekintett adatok alapján az egyes expozíciók bizonyítékszintje jelentősen eltér. Ionizáló sugárzás esetén a kapcsolat következetesebb és dózisfüggő összefüggésekkel is alátámasztott. A közlekedéshez kapcsolódó légszennyezők és bizonyos szülői munkahelyi ártalmak esetében szintén több vizsgálat utal gyermekkori leukaemiával való társulásra. Az alkoholfogyasztás, a dohányfüst, a táplálkozási tényezők, az elhízás, az endokrin rendszert zavaró vegyületek és az extrém alacsony frekvenciájú mágneses terek esetében ugyanakkor az eredmények heterogénebbek, az oksági kapcsolat nem tekinthető egyértelműen igazoltnak.
Légszennyezés és foglalkozási expozíciók
A közlekedéshez, az ipari tevékenységhez és az üzemanyag-felhasználáshoz kapcsolódó légszennyezők közül a benzol, a nitrogén-dioxid és a szálló por szerepel leggyakrabban a gyermekkori leukaemiával kapcsolatos vizsgálatokban. Egy 29 tanulmányt összegző metaanalízis szerint a nitrogén-dioxid-expozíció minden 10 µg/m³-es emelkedése a gyermekkori leukaemia kockázatának szignifikáns növekedésével társult; az összesített relatív kockázat mintegy 1,15 volt.
A PM₂,₅- és PM₁₀-expozíció vizsgálata kevésbé egységes eredményekre vezetett. Az összesített relatív kockázatok többnyire az 1,00 érték közelében voltak, a konfidenciaintervallumok pedig sok esetben magukban foglalták a nullhatást. Ez részben az expozíció becslésének eltérő módszereivel is összefügghetett. A benzollal kapcsolatos vizsgálatok kisebb száma ellenére az adatok pozitív társulást valószínűsítenek, különösen AML esetén.
Egy észak-olaszországi, populációalapú eset-kontroll vizsgálatban a lakóhely közelében működő töltőállomások és azok üzemanyag-forgalma alapján legerősebben exponáltnak minősített gyermekeknél a leukaemia relatív kockázata 1,6 volt. Az eredmény bizonytalanságát jelzi ugyanakkor a széles konfidenciaintervallum. Egy koreai retrospektív kohorszban, amely 1,2 millió gyermeket követett tíz éven keresztül, a hosszú távú PM₂,₅-expozíció emelkedése a lymphoid leukaemia gyakoribb előfordulásával társult. A szerzők a PM₂,₅-részecskék kisebb méretével és mélyebb légúti penetrációjával magyarázzák potenciálisan fokozott toxicitásukat.
A szülők foglalkozási expozíciója a gyermek daganatkockázatának szempontjából is releváns lehet. Terhesség alatti anyai benzolexpozíció az ALL emelkedett kockázatával társult: az igazított esélyhányados 2,28 volt. A SETIL olasz multicentrikus eset-kontroll vizsgálatban a fogamzást megelőző anyai alifás szénhidrogén-expozíció 4,3-as, az aromás szénhidrogén-expozíció pedig 3,8-as esélyhányadossal járt együtt gyermekkori leukaemia esetén.
Apai expozíciók közül a dízelkipufogógáz, az ólom és az ásványi olajok társultak emelkedett leukaemiakockázattal. A non-Hodgkin-lymphoma nagyobb esélyével kapcsolatban az oxigenizált oldószereknek és a benzinkipufogógáznak való apai foglalkozási kitettséget írták le. Ezek az eredmények korai életszakaszban bekövetkező környezeti ártalmak lehetséges jelentőségét jelzik, de önmagukban nem bizonyítanak oksági kapcsolatot.
Alkohol, táplálkozás és testtömeg
Az alkohol bizonyítottan karcinogén hatású; az etanol metabolitja, az acetaldehid genotoxikus vegyület, amely DNS- és fehérjekárosodást, oxidatív stresszt, valamint a folátanyagcsere zavarával összefüggő eltéréseket idézhet elő. A gyermekkori daganatok szempontjából elsősorban a prenatális alkoholexpozíciót vizsgálták. Az etanol átjut a placentán, ezért a magzatban az anyai vérszinthez hasonló koncentráció alakulhat ki, miközben a magzati méregtelenítő rendszerek éretlenek.
A magzati alkoholexpozíció elméletileg az acetaldehid-felhalmozódás, az oxidatív stressz és az epigenetikai változások révén befolyásolhatja a haematopoesis és a szervfejlődés folyamatait. Egy 2025-ös metaanalízisben a fogamzás előtti anyai alkoholfogyasztás a gyermekkori daganatok nem szignifikáns kockázatemelkedésével társult (OR: 1,15). A terhesség alatti alkoholfogyasztás esetén az összefüggés statisztikailag szignifikáns volt, bár mértéke szerénynek bizonyult (OR: 1,11). Az eredmények általánosíthatóságát korlátozza, hogy a bevont tanulmányok populációi, expozíciós kategóriái és a zavaró tényezők kezelésének módjai eltértek.
A táplálkozási tényezők gyermekkori daganatkockázatban betöltött szerepe jelenleg bizonytalan. A bélmikrobiom összetétele és diverzitása ugyanakkor egyre nagyobb figyelmet kap. Gyermekeknél az allogén haematopoetikus őssejt-transzplantáció előtti alacsonyabb bélmikrobiom-diverzitás magasabb transzplantáció utáni mortalitással társult. A korai életévekben fogyasztott ultrafeldolgozott élelmiszerek módosíthatják a mikrobiális diverzitást és az immunrendszer érését, ezért a gazdaszervezet és a mikrobiom közötti kölcsönhatások lehetséges szerepe felmerül a leukaemogenezisre fogékony fejlődési időszakokban.
A gyermekkori túlsúly és elhízás értelmezése sem kizárólag táplálkozási kérdés. Krónikus, alacsony fokú gyulladással, inzulinrezisztenciával, módosult adipokinszignálokkal és az inzulinszerű növekedési faktor-1 útvonalának zavarával járhat. Egy 640, ALL miatt kezelt gyermeket vizsgáló kohorszban a betegek 27%-a túlsúlyos vagy elhízott volt, 79%-uk étrendi bevitele pedig meghaladta az ajánlott mértéket. E megfigyelések azonban nem igazolják, hogy az elhízás a gyermekkori ALL közvetlen oka lenne.
A szoptatás és az ALL között védő irányú epidemiológiai társulást írtak le: egy metaanalízisben a szoptatott gyermekeknél az ALL esélyhányadosa körülbelül 0,85 volt. Az újszülöttkori intramuscularis K-vitamin-adás és a gyermekkori leukaemia között ezzel szemben nem mutattak ki érdemi kapcsolatot.
Dohányfüst és e-cigaretta
A dohányfüst karcinogén összetevői genetikai és epigenetikai változásokat idézhetnek elő. A serdülőkorban elkezdett dohányzás a hosszabb élettartam alatti kumulatív expozíció révén a felnőttkori daganatok kockázatát növelheti. A UK Biobank adatain alapuló vizsgálatban azoknál, akik gyermekkorban kezdtek dohányozni, az összes daganat kockázata 44%-kal magasabb volt, mint a soha nem dohányzóknál. Kifejezettebb kapcsolat mutatkozott a légzőszervi, és kisebb mértékű, de szignifikáns összefüggés a gastrointestinalis daganatokkal.
A gyermekkori rosszindulatú betegségek és a passzív dohányfüst-expozíció közötti kapcsolat kevésbé egyértelmű. A SETIL vizsgálat nem talált szignifikáns összefüggést az anyai terhesség alatti dohányzás és az akut nem lymphoblastos leukaemia között. Az apai dohányzás a fogamzást megelőző időszakban ugyanakkor emelkedett kockázattal társult, és dózis–hatás összefüggésre utaló jel is mutatkozott.
A rendelkezésre álló metaanalízisben az apai dohányzás – mind a fogamzást megelőzően, mind a terhesség alatt – következetesebben társult az ALL és AML kockázatával, mint az anyai dohányzás. Az anyai dohányzás esetében az ALL-lel való kapcsolat nem bizonyult szignifikánsnak, AML esetén azonban lehetséges kockázatemelkedésre utaló eredmények születtek. A passzív dohányfüst-expozícióra vonatkozó eredmények változékonyak maradtak.
Az e-cigaretták és a vaping hosszú távú karcinogén hatásairól gyermek- és serdülőkorban jelenleg kevés közvetlen epidemiológiai adat áll rendelkezésre. A toxikológiai és mechanisztikus eredmények potenciális karcinogén hatást vetnek fel, a gyermek- és serdülőkorban történő vaping pedig a későbbi hagyományos dohányzás nagyobb valószínűségével társult.
Ionizáló és nem ionizáló sugárzások
Az ionizáló sugárzás gyermek- és serdülőkori daganatkockázattal való kapcsolata a vizsgált tényezők közül a leginkább alátámasztott. A gyermekeknél a sugárzás okozta rosszindulatú daganatok kockázata nagyobb lehet, mint felnőtteknél; különösen a leukaemia és a pajzsmirigyrák szerepel az ilyen összefüggésekben. Az első megfigyelések radioaktív kihullásnak, nukleáris fegyverrobbanásoknak és atomerőmű-baleseteknek kitett populációkból származtak.
A gyermekkori primer daganatok radioterápiája növelheti a későbbi másodlagos rosszindulatú daganat kockázatát. Egy 7257 gyermeket és fiatal felnőttet bevonó elemzésben a sugárkezelésben részesült betegeknél az új primer daganat kialakulásának kockázata ötszöröse volt a 0–29 éves általános populációhoz viszonyítva. A leggyakoribb másodlagos malignitások a központi idegrendszeri daganatok, a sarcomák és az ALL voltak. A szolid másodlagos daganatok lokalizációja szoros kapcsolatot mutatott a besugárzási mezővel: jellemzően a mezőn belül vagy annak szélétől számított 8 cm-es zónában jelentek meg.
A protonterápia a dózis célzottabb leadásával csökkentheti a környező ép szövetek sugárterhelését. A közlemény szerint gyermekek protonkezelése után jelenleg nem áll rendelkezésre beszámoló fokozott másodlagos daganatkockázatról, ugyanakkor a hosszú távú utánkövetés hiánya miatt végleges következtetés nem vonható le.
A diagnosztikus képalkotó vizsgálatok közül a komputertomográfia számottevőbb sugárterhelést jelent, mint a hagyományos röntgenvizsgálat. Bár az egyes betegek abszolút kockázata kicsi, ismételt gyermekkori CT-vizsgálatok után leukaemia és agydaganat dózisfüggő kockázatemelkedését írták le. Egy több mint 3,7 millió gyermeket felölelő nemzetközi kohorszban a diagnosztikus képalkotásból származó kumulatív csontvelői sugárterhelés dózisfüggően társult a haematológiai malignitások előfordulásával. A szerzők becslése szerint a vizsgált kohorsz haematológiai daganatainak mintegy 10%-a tulajdonítható a diagnosztikus képalkotással összefüggő sugárterhelésnek.
Az extrém alacsony frekvenciájú mágneses terek és a gyermekkori leukaemia kapcsolatát vizsgáló metaanalízisek kis mértékű kockázatemelkedést jeleztek. A magasabb expozíciós kategóriákban az összesített esélyhányadosok hozzávetőleg 1,4–1,7 között mozogtak. A maradványkonfundálás és az expozíció hibás besorolása azonban nem zárható ki, ezért e kapcsolat módszertani korlátokkal terhelt.
Endokrin rendszert zavaró vegyületek
A ftalátok, a biszfenol A, a szerves klórtartalmú peszticidek és a polibrómozott égésgátlók az endokrin rendszert zavaró vegyületek közé sorolhatók. Különösen a magzati élet és a kora gyermekkor tekinthető sérülékeny időszaknak, amikor a hormonális jelátvitel módosítása befolyásolhatja a szövetek fejlődését és a sejtdifferenciációt.
Populációalapú vizsgálatok a gyermekkori ftalátexpozíciót osteosarcoma és lymphoma nagyobb incidenciájával hozták összefüggésbe. Az osteosarcoma hazard ratio értéke körülbelül 2,8, a lymphomáé mintegy 2,1 volt; a legerősebb társulásokat az alacsony molekulatömegű, nagyobb biológiai reaktivitású ftalátoknál észlelték. A kísérletes adatok szerint az endokrin rendszert zavaró vegyületek epigenetikai változások előidézésével, a hormonreceptorok aktivitásának módosításával, illetve a sejtnövekedés és sejtdifferenciáció útvonalainak megzavarásával járulhatnak hozzá a karcinogenezishez.
A prenatális DDT- és biszfenol-A-expozíciót a későbbi élet során kialakuló hormonfüggő daganatok, például az emlőrák emelkedett kockázatával is összefüggésbe hozták. A tartós epigenetikai változások miatt transzgenerációs hatások lehetősége is felmerült.
Az áttekintés összegzése szerint a gyermekkori onkogenezisben egyes módosítható környezeti és fejlődési tényezők szerepe valószínűsíthető, de az egyes expozíciókhoz kapcsolódó oksági bizonyosság eltérő. A szerzők standardizált expozíciómérést alkalmazó, jól megtervezett longitudinális vizsgálatokat tartanak szükségesnek az ok-okozati összefüggések, valamint a célzott megelőzési stratégiák pontosításához.
Forrás: Rondelli R, Leardini D, Bossù G, Masetti R, Mastronuzzi A, Italian Association of Pediatric Hematology and Oncology (AIEOP). Environmental risk factors for cancer in childhood, adolescence, and young adults: A narrative review. Global Pediatrics. 2026;17:100351. doi:10.1016/j.gpeds.2026.100351.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
