Időskori, közösségben szerzett bacteraemia: az állapotsúlyosság és az önellátás is összefügg a halálozással
Az ID-IRI nemzetközi, prospektív vizsgálata a közösségben szerzett bakteriális véráramfertőzések klinikai és mikrobiológiai jellemzőit, valamint a harmincnapos halálozással összefüggő tényezőket elemezte legalább 65 éves, kórházi kezelésre szoruló betegek körében.
Prospektív adatgyűjtés tizenhat országban
A közösségben szerzett véráramfertőzések időskori lefolyásáról rendelkezésre álló adatok jelentős része retrospektív vizsgálatokból származik. A korábbi elemzések gyakran együtt értékelték a közösségi és a kórházi eredetű fertőzéseket. Sevgi Sokulmez-Yildirim és munkatársai ezért elkülönítetten vizsgálták a közösségben szerzett eseteket, az Infectious Diseases–International Research Initiative együttműködésének keretében.
A megfigyeléses kutatásba 2024. június 1. és szeptember 1. között, 16 ország 72 centrumából vontak be betegeket. A beválasztás feltétele a legalább 65 éves életkor, az igazolt bacteriaemia és a véráramfertőzéssel összeegyeztethető klinikai kép volt. A polimikrobiális, nem bakteriális és kórházban szerzett fertőzéseket kizárták.
Közösségben szerzettnek a felvételkor vagy az azt követő 48 órán belül levett pozitív hemokultúrával igazolt fertőzést tekintették, amennyiben az eset nem teljesítette az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés kritériumait. A gyakori bőrkontaminánsokat csak legalább két, külön levett, 48 órán belüli hemokultúra pozitivitásakor fogadták el kórokozóként.
Minden negyedik beteg meghalt harminc napon belül
Az elemzés 574 betegre terjedt ki; medián életkoruk 74 év volt, a legfiatalabb résztvevő 65, a legidősebb 99 éves volt. A bacteriaemia kezdetét követő harminc napban 151 beteg halt meg, ami 26,3%-os összhalálozásnak felelt meg. A halálig eltelt idő mediánja nyolc nap volt. A korábban elbocsátott betegek követését ambuláns dokumentációval vagy telefonos megkereséssel egészítették ki.
A társbetegségek közül a hipertónia fordult elő leggyakrabban, 63,4%-os aránnyal. Diabetes mellitus a betegek 40,8%-ánál, pangásos szívelégtelenség 23,5%-uknál, krónikus obstruktív tüdőbetegség 13,4%-uknál, demencia vagy Alzheimer-kór pedig 13,1%-uknál szerepelt. A komorbiditási terhelést Charlson-indexszel, a mindennapi tevékenységekben mutatott önállóságot Katz-indexszel jellemezték.
A leggyakoribb azonosított fertőzésforrás a húgyúti infekció volt, amelyet 200 betegnél rögzítettek. Pneumonia 68, intraabdominális fertőzés 52, bőr- és lágyrészfertőzés 37 esetben szerepelt. A kiindulási góc 175 betegnél, vagyis az esetek 30,5%-ában ismeretlen maradt. Tályogdrenázst, illetve szeptikus arthritishez kapcsolódó góckontrollt összesen kilenc esetben végeztek.
A szervdiszfunkció és a funkcionális állapot prognosztikai szerepe
A többváltozós logisztikus regresszióban az akut állapotsúlyosság mutatói álltak a legerősebb összefüggésben a halálozással. A hemokultúra levételének napján mért, legalább öt pontos SOFA-érték mellett a halálozás korrigált esélyhányadosa 4,25 volt. Az 50 000/µl alatti thrombocytaszámhoz 3,41-es esélyhányados társult.
A pneumonia 2,13-szoros, az ismeretlen eredetű bacteriaemia 2,15-szoros, a Staphylococcus aureus okozta véráramfertőzés 2,53-szoros halálozási eséllyel társult a megfelelő referenciacsoportokhoz képest. Az összefüggések a többi, modellbe bevont tényező figyelembevétele mellett is fennmaradtak.
A magasabb Charlson-index kedvezőtlenebb prognózist jelzett: pontonként 1,16-os esélyhányadost találtak. Ezzel szemben a magasabb Katz-index alacsonyabb halálozási eséllyel járt, pontonként 0,70-es esélyhányadossal. A túlélők Katz-indexének mediánja négy, az elhunytaké nulla volt; a Charlson-index megfelelő mediánértékei ötnek, illetve hatnak adódtak.
A szerzők értelmezésében a kiindulási egészségi állapot, az önellátási képesség és az akut fertőzés súlyossága fontosabb prognosztikai információt hordozott, mint önmagában a kronológiai életkor. Az életkor a korrekciót követően nem bizonyult erős, független mortalitási előrejelzőnek. A női nem, a húgyúti katéter és az alacsony artériás középnyomás esetében jelzett összefüggéseket a szerzők nem tekintették egyértelműen szignifikánsnak.
Az egyváltozós összehasonlításban a pneumoniás betegek halálozása 44,1%, a pneumonia nélkülieké 23,9% volt. Ismeretlen eredetű bacteriaemiában 34,3%-os, azonosított fertőzésforrás mellett 22,8%-os halálozást rögzítettek. A legalább öt pontos SOFA-értékű csoportban 48,3%, az alacsonyabb pontszámú betegek között 10,9% halt meg. Ezek az arányok a megfigyelt nyers csoportkülönbségeket mutatják, míg a regressziós esélyhányadosok több tényező együttes figyelembevételén alapulnak.
Gram-negatív túlsúly, eltérő kórokozói prognózis
A mikrobiológiai eredményekben a Gram-negatív baktériumok domináltak. A leggyakoribb kórokozó az Escherichia coli volt, amelyet a Staphylococcus aureus és a Klebsiella pneumoniae követett. Koaguláznegatív staphylococcusok, enterococcusok és Pseudomonas aeruginosa szintén előfordultak.
Az E. coli okozta fertőzések kedvezőbb kimenetelének tendenciája a korrigált elemzésben nem vált egyértelművé. A S. aureus ezzel szemben önállóan is kedvezőtlen prognosztikai tényező maradt. Az ismeretlen fertőzésforrás magasabb halálozással társult; ennek lehetséges magyarázataként a szerzők a fel nem ismert gócot, az elégtelen góckontrollt, az atípusos megjelenést és a teljes kivizsgálást megelőző gyors állapotromlást emelték ki.
Rezisztencia és az antibiotikum-kezelés értelmezése
Az antibiotikum-érzékenységi vizsgálatok jelentős rezisztenciaterhelést mutattak. Az E. coli izolátumok ceftriaxonérzékenysége 50,9%, ciprofloxacinérzékenysége 34,9%, meropenemérzékenysége 97,2% volt. K. pneumoniae esetében ugyanezek az arányok 37,7%-nak, 40,5%-nak és 65,1%-nak adódtak. Az egyes antibiotikumoknál kizárólag a ténylegesen vizsgált izolátumokat vették figyelembe a nevezőben.
A S. aureus izolátumok mintegy harmada meticillinrezisztens volt. A vizsgált törzsek vancomycin-, linezolid- és daptomycinérzékenysége egyaránt teljesnek bizonyult. Az Enterococcus faecium vancomycinrezisztenciája 13,3%-ot tett ki. A szerzők ezek alapján hangsúlyozták, hogy az empirikus kezelés megválasztásakor számolni kell a közösségi eredetű fertőzésekben is jelen lévő rezisztenciával, majd a mikrobiológiai eredmények alapján célzott kezelésre kell áttérni.
Az empirikus terápiát akkor minősítették megfelelőnek, ha legalább egy alkalmazott antibiotikum igazoltan aktív volt az izolált kórokozóval szemben, megfelelő adagolás, időzítés és alkalmazási mód mellett. Az érzékenységvizsgálatokat a részt vevő laboratóriumok CLSI- vagy EUCAST-előírások szerint végezték; colistin és vancomycin esetében csak mikrodilúciós eredményeket fogadtak el.
A végső többváltozós modellben ugyanakkor sem az empirikus stratégiák, sem a mikrobiológiai eredményekhez igazított kezelés önálló hatását nem tudták kimutatni. A szerzők szerint ezt a multimorbiditás, a funkcionális hanyatlás, a diagnosztikai késedelem, a góckontroll nehézségei és az indikáció szerinti torzítás is befolyásolhatta: a súlyosabb betegek intenzívebb kezelést kaphattak.
Az eredmények alkalmazhatóságának korlátai
A kutatás nem populációalapú volt, és a centrumok betegazonosítási gyakorlatának különbségei szelekciós torzítást okozhattak. A vazopresszor-kezelésről és az oxigéntámogatásról nem álltak rendelkezésre egységesen gyűjtött adatok. A követés harminc napra korlátozódott, a specifikus rezisztenciaprofilokat pedig nem szerepeltették önálló változóként a prognosztikai modellben.
A statisztikai elemzésben az egyváltozós vizsgálatok alapján kiválasztott változókat visszafelé történő szelekcióval értékelték. A többváltozós modellhez a módszertani leírás 0,10-es szignifikanciaszintet adott meg, a táblázat pedig 90%-os konfidenciaintervallumokat közölt. Ezt a sajátosságot az eredmények értelmezésekor figyelembe kell venni. A kutatás erősségének a prospektív, multicentrikus felépítést és a feldolgozott esetszámot tekintették, miközben a centrumok közötti eltéréseket az általánosíthatóság korlátjaként ismerték el.
A nyári adatgyűjtés miatt a télen gyakoribb légúti kórokozók, köztük a Streptococcus pneumoniae, alulreprezentáltak lehettek. A modell a túlélők 91,1%-át, az elhunytaknak viszont csak 55,1%-át sorolta helyesen csoportba. A vizsgálat eredményei ezért elsősorban a korai kockázatbesorolás és az átfogó klinikai állapotfelmérés jelentőségét támasztják alá: az infekció súlyosságát a társbetegségekkel, a funkcionális állapottal, a kórokozóval és a fertőzésforrással együtt szükséges értékelni.
Forrás: Sokulmez-Yildirim S, Erdem H, Ankarali H, et al. Community acquired bacteremia in older adults: International and prospective infectious diseases-international research initiative (ID-IRI) study. International Journal of Infectious Diseases. 2026;169:108767. doi:10.1016/j.ijid.2026.108767.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
