Közösségben és kórházban szerzett alsó légúti fertőzéseket okozó bakteriális kórokozók antimikrobiális rezisztenciája (2010–2024): szisztematikus áttekintés és metaanalízis

Az alsó légúti fertőzések továbbra is a fertőző halálozás vezető okai közé tartoznak világszerte; ebbe a csoportba a bronchiolitis, a bronchitis és a pneumonia tartozik, és a teher különösen az alacsony és közepes jövedelmű országokban, a 65 év felettiek, valamint az 5 év alatti gyermekek körében jelentős. A közlemény arra hívja fel a figyelmet, hogy az antibiotikum-rezisztens bakteriális kórokozók már jelenleg is érdemben rontják a kezelés eredményességét, miközben az alsó légúti fertőzésekre vonatkozó globális, szindrómaspecifikus rezisztenciaadatok még mindig hiányosak.

A vizsgálat célja és felépítése

A szerzők célja az volt, hogy globális szinten megbecsüljék az antimikrobiális rezisztencia prevalenciáját és időbeli trendjeit az alsó légúti fertőzések legfontosabb, a WHO GLASS-rendszerében is szereplő bakteriális kórokozóinál, külön elemezve a közösségben szerzett és a kórházban szerzett fertőzéseket. A vizsgálat WHO-régiók, életkor és országjövedelmi kategóriák szerint is rétegzett elemzéseket végzett.

A szisztematikus áttekintés a PRISMA-irányelvek szerint készült, a keresés az Embase, Global Health és MEDLINE adatbázisokban történt, 2010. január 1. és 2024. május 16. között megjelent, lektorált közleményekre kiterjesztve. A beválasztás feltétele volt a mikrobiológiailag igazolt alsó légúti fertőzés, valamely célkórokozó tenyésztéses azonosítása alsó légúti mintából vagy köpetből, valamint antibiotikum-érzékenységi eredmény legalább egy releváns patogén–antibiotikum kombinációra, minimum 20 izolátum mellett.

Összesen 506 tanulmány került az elemzésbe, amelyek 51 országból 336 389 légúti izolátum adatait szolgáltatták. A legtöbb adat Kínából, az Egyesült Államokból és Törökországból származott, régiós bontásban pedig a nyugat-csendes-óceáni térség, az amerikai régió és Európa dominált, miközben Afrika, a kelet-mediterrán térség és Délkelet-Ázsia jóval kisebb arányban volt képviselve.

A legfontosabb prevalenciaadatok

A közlemény 38 kórokozó–antibiotikum kombinációt elemzett, és ezek közül 18 esetben a rezisztenciaprevalencia magasabb volt a kórházban szerzett alsó légúti fertőzésekben, míg 9 kombinációban a közösségben szerzett esetekben; 11 kombinációnál nem volt érdemi különbség. Ez a megoszlás önmagában is azt jelzi, hogy a fertőzés eredete lényeges meghatározója a rezisztencia mértékének.

A Streptococcus pneumoniae esetében a globális penicillinrezisztencia 30,7% volt, a közösségben szerzett alsó légúti fertőzésekben pedig 32,4%-ot becsültek. A régiók között jelentős eltérés mutatkozott: az összesített prevalencia Európában 22,4%, Délkelet-Ázsiában 34,2% volt, míg a közösségi eredetű fertőzésekben a becslések a nyugat-csendes-óceáni térség 26,6%-ától Európa 38,7%-áig terjedtek.

A Haemophilus influenzae esetében az ampicillinrezisztencia globális prevalenciája 48,8% volt, a közösségben szerzett alsó légúti fertőzésekben pedig 51,6%. A közösségi eseteknél az amerikai régióban 27,0%, a nyugat-csendes-óceáni térségben 73,5% körüli értéket találtak, ami különösen számottevő regionális szórást jelez.

A Klebsiella pneumoniae vonatkozásában a harmadik generációs cefalosporinrezisztencia a kórházi eredetű alsó légúti fertőzésekben globálisan 78,8% volt, míg a közösségben szerzett fertőzésekben 38,8%. Ugyanezen kórokozónál a karbapenemrezisztencia a nozokomiális esetekben 37,0%-ot, a közösségi esetekben 7,2%-ot ért el.

Az Escherichia coli esetében a harmadik generációs cefalosporinrezisztencia a kórházi eredetű fertőzésekben globálisan 59,9% volt, míg a közösségi esetekben 38,7%. A karbapenemrezisztencia E. coli esetén a kórházi fertőzésekben 13,2%, a közösségben szerzettekben pedig gyakorlatilag elhanyagolható, 0,01% körüli volt.

A Staphylococcus aureus izolátumok között az MRSA-prevalencia a kórházi eredetű alsó légúti fertőzésekben 55,2%, a közösségben szerzett esetekben 33,2% volt. A közösségi fertőzésekben Európában 11,0%, a nyugat-csendes-óceáni régióban 43,2% körüli becslés szerepelt.

Az Acinetobacter spp. esetében a karbapenemrezisztencia a kórházban szerzett alsó légúti fertőzésekben kiemelkedően magas, 86,0% volt globálisan. A colistinrezisztencia ugyan ennél jóval alacsonyabb, globálisan 3,1%-os maradt a nozokomiális esetekben, de a közlemény hangsúlyozza, hogy ez a szer klinikai használatát toxicitási és hozzáférési tényezők is korlátozzák.

A Pseudomonas aeruginosa esetében a ceftazidimrezisztencia a kórházi eredetű fertőzésekben 41,7%, a karbapenemrezisztencia 42,1% volt globálisan. A legmagasabb karbapenemrezisztencia-becsléseket a kelet-mediterrán régióban találták.

Trendek és alcsoportok

Az időbeli trendeket vizsgálva a szerzők azt találták, hogy globálisan 2010 és 2021 között a penicillinrezisztens S. pneumoniae prevalenciája csökkent, míg az ampicillinrezisztens H. influenzae prevalenciája nőtt. A teljes adathalmaz alapján emelkedést mutatott továbbá a karbapenemrezisztens K. pneumoniae, a karbapenemrezisztens Acinetobacter spp., valamint az MRSA előfordulása is.

A közösségben szerzett alsó légúti fertőzésekre szűkített adatok között globálisan az MRSA-prevalencia emelkedett, míg a többi vizsgált kórokozó–antibiotikum kombinációnál nem igazolódott egyértelmű időbeli változás. Ezzel szemben a kórházban szerzett fertőzésekben a 36 értékelt kombináció közül 20-ban növekedett a rezisztenciaprevalencia, mindössze háromban csökkent, és 13-ban nem változott érdemben.

A regionális trendek alapján a karbapenemrezisztencia növekedése többek között Délkelet-Ázsiában, a nyugat-csendes-óceáni térségben, Európában és a kelet-mediterrán régióban is megjelent egyes kulcspatogének esetében.

Életkor szerinti bontásban az 54 értékelt kombináció többségében nem mutatkozott különbség gyermekek és felnőttek között, ugyanakkor több fontos eltérés igen. Közösségben szerzett fertőzésekben a gyermekeknél magasabb volt az ampicillinrezisztens H. influenzae prevalenciája, míg kórházi eredetű fertőzésekben a gyermekeknél magasabbnak adódott az Acinetobacter spp. és a P. aeruginosa karbapenemrezisztenciája, továbbá az E. coli és a K. pneumoniae harmadik generációs cefalosporinrezisztenciája.

Az országjövedelmi kategóriák összevetése alapján az összesített rezisztenciaprevalencia a vizsgált kombinációk mintegy felében magasabb volt a magas jövedelmű országokban, ugyanakkor a közösségben szerzett fertőzések esetén a kulcskombinációkban nem mutatkozott különbség a magas jövedelmű országok és az alacsony, illetve közepes jövedelmű országok között. A kórházi eredetű E. coli fertőzésekben viszont az alacsony és közepes jövedelmű országokban gyakoribb volt mind a harmadik generációs cefalosporin-, mind a karbapenemrezisztencia.

A szerzők értelmezése

A közlemény értelmezése szerint az elsőként és másodikként alkalmazott antibiotikumokkal szembeni rezisztencia az alsó légúti bakteriális fertőzésekben komoly globális népegészségügyi problémát jelent. A teher azonban nem egyenletes: kórokozónként, régiónként, életkor szerint és a fertőzés eredete alapján is számottevő eltérések láthatók.

A szerzők szerint a közösségben szerzett fertőzések legfontosabb kórokozóinál, vagyis a S. pneumoniae és a H. influenzae esetében tapasztalt rezisztencia regionális különbségei részben a vakcinációs lefedettséggel is összefügghetnek. Ugyancsak hangsúlyozzák, hogy a kórházi eredetű fertőzésekben észlelt, magas és emelkedő karbapenemrezisztencia – különösen Acinetobacter spp., P. aeruginosa és K. pneumoniae esetén – egyre inkább költségesebb, nehezebben hozzáférhető készítmények alkalmazása felé tereli a terápiát.

A tanulmány azt is megállapítja, hogy a szakirodalmi adatok fontos kiegészítői lehetnek a surveillance-rendszereknek, különösen ott, ahol a rutin adatszolgáltatás hiányos. Ugyanakkor a klinikailag jól használható ajánlásokhoz olyan, nemzeti szinten reprezentatív rendszerekre van szükség, amelyek megkülönböztetik a közösségi és a kórházi eredetet, és összekapcsolják a laboratóriumi, illetve klinikai adatokat.

A vizsgálat korlátai

A szerzők több lényeges korlátot is rögzítenek. Az egyik legfontosabb, hogy a közlemények csaknem 30%-a nem közölt adatot a fertőzés eredetéről, ami korlátozza az eredmények közvetlen felhasználhatóságát a kezelési irányelvek számára.

További probléma, hogy a bevont egészségügyi intézmények nem feltétlenül reprezentálják az adott ország teljes helyzetét, a mintavételi gyakorlatok heterogenitása pedig felfelé torzíthatta a rezisztenciabecsléseket azokban a környezetekben, ahol tenyésztés elsősorban súlyos vagy korábban kezelt betegekben történik. A laboratóriumi minőségbiztosítás, az antibiotikum-érzékenységi panelek, az értelmezési standardok és a minimális gátló koncentrációra vonatkozó adatok hiánya szintén rontotta az összehasonlíthatóságot.

A szerzők azt is jelzik, hogy a legtöbb közlemény nem különítette el az intermedier és a rezisztens kategóriát, ezért elemzésük a „nem fogékony” kategóriára támaszkodott. Emellett a 2020 utáni adatok szűkössége miatt a COVID–19-pandémia rezisztenciára gyakorolt hatását nem tudták megbízhatóan értékelni.

A cikk végkövetkeztetése szerint az antibiotikum-rezisztens alsó légúti fertőzések gyakoriak, és a helyzet tartós beruházásokat tesz szükségessé az antibiotikum-stewardship, a fertőzésmegelőzés, a diagnosztikai kapacitás és általában az egészségügyi rendszerek megerősítése terén, különösen az alacsony és közepes jövedelmű országokban. A szerzők standardizált, minőségbiztosított adatgyűjtést és jelentéstételt sürgetnek annak érdekében, hogy a jövőben pontosabb, részletesebb rezisztenciaadatok álljanak rendelkezésre a klinikai és népegészségügyi döntésekhez.

Forrás: Lazarus G, Wangsaputra VK, Febrina F, et al. Global prevalence and trends of antimicrobial resistance in bacterial lower respiratory tract infections, 2010–24: a systematic review and meta-analysis. The Lancet Microbe. 2026. A megadott teljes szövegű közlemény alapján.