A májenzimszintek és a nem halálos kimenetelű szív- és érrendszeri események közötti összefüggés: szisztematikus áttekintés és metaanalízis

A májenzimek meghatározása a klinikai rutin része, elsősorban a hepatocellularis károsodás és a nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) felismerésében alkalmazzák. Egy 2026-ban megjelent szisztematikus áttekintés és metaanalízis azt vizsgálta, hogy e paraméterek mennyiben társulnak nem halálos kardiovaszkuláris betegségek – többek között stroke, szívelégtelenség, vascularis betegségek és egyéb kardiovaszkuláris események – előfordulásával.

Harminchat kohorszvizsgálat adatai

A szerzők a PubMed, a Scopus és a Web of Science adatbázisában kerestek releváns, angol nyelvű publikációkat. A keresés a 2000. január 1. és 2024. december 29. között megjelent tanulmányokra terjedt ki. Az elemzésbe retrospektív, prospektív és longitudinális kohorszvizsgálatokat vontak be; a kardiovaszkuláris mortalitást vizsgáló kutatásokat kizárták.

A 3094 azonosított közlemény közül végül 36 tanulmány felelt meg a beválasztási feltételeknek, összesen 318 541 résztvevővel. A vizsgálatok többsége prospektív kohorszvizsgálat volt, a résztvevők életkora 18 és 94 év közé esett. Harminc tanulmányt magas, hármat közepes és hármat alacsony minőségűnek minősítettek a Newcastle–Ottawa skála alapján.

A bevont vizsgálatok zöme Kínában, az Egyesült Államokban, Dél-Koreában, Japánban és Finnországban készült. Ez azért lényeges, mert a májenzimek szintjét befolyásoló étrendi és életmódbeli tényezők országonként eltérhetnek.

A GGT bizonyult a legkövetkezetesebb jelzőnek

A GGT szerepét 28 tanulmány vizsgálta. Ezek közül 25, vagyis 89,3% szignifikáns pozitív összefüggést talált az emelkedett GGT-szint és a nem halálos kardiovaszkuláris események között; egy vizsgálat negatív, kettő pedig nem szignifikáns kapcsolatot jelzett.

A véletlenhatás-modellt alkalmazó metaanalízisben az emelkedett GGT-szinthez társuló összesített hazard ratio (HR) 1,28 volt (95%-os konfidenciaintervallum [CI]: 1,21–1,36; p<0,001). A különböző végpontok szerint az összesített HR kardiovaszkuláris betegségek esetén 1,24, szívelégtelenségnél 1,33, stroke-nál 1,67, vascularis betegségeknél pedig 1,16 volt.

Az odds ratio alapján végzett elemzés szintén a GGT és a kardiovaszkuláris kockázat közötti kapcsolatot támasztotta alá. Az összesített esélyhányados 1,48-nak adódott (95% CI: 1,26–1,74; p<0,001); általános kardiovaszkuláris betegségek esetén 1,54, vascularis betegségek esetén 1,46 volt.

ALT és AST: kevésbé egységes eredmények

Az ALT-t 12 vizsgálat elemezte. Ezek felében találtak szignifikáns pozitív összefüggést a magasabb ALT-szint és a nem halálos kardiovaszkuláris események között, egy tanulmány negatív kapcsolatot írt le, ötben pedig nem igazolódott szignifikáns társulás. Az ALT-re vonatkozó összesített HR 1,23 volt (95% CI: 1,07–1,42; p=0,005).

Végpontonként jelentős eltérés mutatkozott: stroke esetén az ALT-hez társított összesített HR 2,07 volt (95% CI: 1,35–3,18; p<0,001), míg az általános kardiovaszkuláris betegségek és a vascularis betegségek esetén az összefüggés nem bizonyult szignifikánsnak.

Az AST-vel kilenc vizsgálat foglalkozott; közülük hat mutatott szignifikáns pozitív, három pedig nem szignifikáns kapcsolatot. Az összesített HR 1,36 volt (95% CI: 1,13–1,63; p<0,001). Stroke esetén 1,66-os, vascularis betegségeknél 1,28-as összesített HR adódott, míg az általános kardiovaszkuláris betegségek csoportjában az eredmény nem volt szignifikáns.

Az alkalikus foszfatázról (ALP) és az összbilirubinról kevés vizsgálat állt rendelkezésre; mindkét paraméterrel kapcsolatban találtak pozitív, illetve nem szignifikáns eredményeket is. Az ALP esetében a korlátozott számú adat ellenére szignifikáns társulást jeleztek.

Lehetséges patofiziológiai háttér

A szerzők szerint a magasabb májenzimszintek májgyulladásra utalhatnak, amely szisztémás gyulladással társulhat. Ez elősegítheti a carotis atherosclerosis kialakulását és növelheti a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát.

Az enzimemelkedés NAFLD jelenlétét is jelezheti. A NAFLD-t carotis atherosclerosissal, egyéb kardiovaszkuláris eltérésekkel, valamint a bal kamra szerkezeti és funkcionális változásaival hozták összefüggésbe; utóbbiak pitvarfibrillációhoz és további kardiovaszkuláris szövődményekhez járulhatnak hozzá.

A GGT esetében további magyarázatot adhat a glutationanyagcserében betöltött szerep. A GGT részt vesz a sejtek fontos antioxidánsának számító glutation egyensúlyának fenntartásában, ugyanakkor vas vagy más átmenetifémek jelenlétében reaktív oxigéngyökök képződéséhez is hozzájárulhat. Az emelkedett GGT-szint ezáltal elősegítheti az atheroscleroticus plakk kialakulását.

Az eredmények értelmezésének korlátai

A vizsgálatok között jelentős heterogenitás mutatkozott. A kardiovaszkuláris kockázatot és a májenzimértékeket egyaránt befolyásoló zavaró tényezők torzíthatják az összefüggéseket, továbbá a publikációk többsége nem közölt elegendő adatot a különböző betegcsoportok szerinti alcsoportelemzésekhez.

Az ALT és az AST kardiovaszkuláris jelentősége különösen óvatos értelmezést igényel. A szerzők korábbi adatokra hivatkozva U alakú összefüggést is felvetnek: e transzaminázok alacsony és magas értékei egyaránt magasabb kardiovaszkuláris kockázattal társulhatnak, és az összefüggés populációnként is eltérő lehet.

A metaanalízis eredményei alapján a GGT a vizsgált májenzimek közül a legkövetkezetesebben társult a nem halálos kardiovaszkuláris eseményekkel. A szerzők szerint a rutin vérvizsgálatok májenzimadatai támpontot adhatnak a kardiovaszkuláris betegségek felismerésében, ugyanakkor az eredmények az összefüggést, nem pedig az oki kapcsolatot igazolják.

Forrás: Gao Y, Qing C, Liu W. The relationship between liver enzymes in the blood test and non-fatal cardiovascular disease events: a systematic review and meta-analysis. Revista de Investigación Clínica. 2026;78:100036. doi:10.1016/j.ric.2026.100036.