Influenzafertőzéssel összefüggő szív- és érrendszeri betegség, valamint az influenza elleni védőoltás védőhatása
Az influenza nem csupán légúti fertőzés: különösen idősebb, törékeny állapotú, illetve ismert szív-érrendszeri betegségben szenvedőknél akut koronária szindrómát, szívelégtelenséget, ritmuszavart és ischaemiás stroke-ot provokálhat. A rendelkezésre álló epidemiológiai, randomizált vizsgálati és metaanalízis-adatok alapján az influenza elleni védőoltás a kardiovaszkuláris prevenció érdemi eszköze lehet.
A fertőzés akut kardiovaszkuláris terhe
A szezonális influenzajárványok időszakában következetesen emelkedik a kórházi felvételek és a halálozások száma. A súlyos lefolyás és a szövődmények elsősorban a 60 év feletti, törékenység szindrómában (frailty) érintett betegek, valamint a már fennálló kardiovaszkuláris betegségben vagy magas kardiovaszkuláris kockázat mellett élők körében gyakoribbak. Az influenza következtében fellépő többlet-rizikó nem kizárólag pneumoniához és légzési elégtelenséghez kötődik: jelentős arányban súlyos cardialis eseményekhez társul.
Laboratóriumilag igazolt influenza után az első héten a myocardialis infarktus incidenciája hatszorosára emelkedett egy 2018-ban közölt vizsgálatban. Nyolc influenzaszezon adatait feldolgozó, kórházi ellátásra szoruló mintegy 80 000 beteg vizsgálatában a páciensek 12%-ánál akut koronária szindróma vagy akut szívelégtelenség alakult ki.
Az influenza kapcsán jelentkező kardiovaszkuláris szövődmények köre széles. A leggyakoribbak az akut koronária szindrómák – ST-elevációval járó és nem ST-elevációs myocardialis infarktus, instabil angina –, de előfordulhat 2-es típusú myocardialis infarktus, szívelégtelenség de novo megjelenése vagy rosszabbodása, pitvarfibrilláció és kamrai ectopiás ritmuszavar. A fertőzéshez myocarditis, pericarditis, hirtelen szívhalál, ischaemiás stroke, tüdőembólia, Takotsubo-szindróma, MINOCA és INOCA is társulhat.
Gyulladás, thrombosis, metabolikus egyensúlyvesztés
Az influenza kardiovaszkuláris következményei több, egymással összefüggő mechanizmusból erednek. A légúti vírusfertőzés által kiváltott szisztémás gyulladás elősegítheti az atheroscleroticus plakk destabilizációját és rupturáját, ezzel akut koronária szindrómát provokálhat. Az alveolaris hámsejtek szintjén induló immunválasz citokinek, köztük tumornekrózis-faktor és interferon-gamma termelődésével jár.
A celluláris gyulladás során macrophagok halmozódnak fel az atheroscleroticus plakkokban. Enzimatikus folyamatokon, így metalloproteinázok aktivitásán keresztül hozzájárulhatnak a rostos sapka eróziójához. Ezzel párhuzamosan az akut fertőzés fokozza a myocardium metabolikus igényét és oxigénfogyasztását, aktiválja a sympathoadrenerg rendszert, növeli a szívfrekvenciát, valamint a nagy- és kis-koronáriaerek simaizomsejtjeinek constrictióját.
Ez a kedvezőtlen anyagcsere-eltérés coronariathrombosis hiányában is súlyos myocardiumkárosodáshoz vezethet, és a 2-es típusú infarktus egyik klinikai alapját képezi. A légúti vírusfertőzések során megfigyelhető prothromboticus állapot thrombocyta-akkumulációt idézhet elő az érkárosodás helyén, így coronariathrombosishoz, 1-es típusú myocardialis infarktushoz vagy ischaemiás stroke-hoz járulhat hozzá. Állatkísérletes adatok alapján az influenzavírus közvetlen myocardialis hatása is felmerült, amely myocarditist, pericarditist, fokális necrosist, fibroticus hegesedést és balkamra-diszfunkciót eredményezhet.
Oltás és coronariabetegség
A védőoltás kardiovaszkuláris előnyeit randomizált klinikai vizsgálatok és összegző elemzések is alátámasztják, bár a korai vizsgálatok eredményei nem voltak egységesek. A FLUVACS vizsgálatban myocardialis infarktus miatt percutan coronariaintervención átesett betegeknél a trivalens influenzaoltás mellett a hat hónapos halálozás 2%, míg az oltatlan kontrollcsoportban 8% volt. A halál, nem halálos infarktus vagy visszatérő angina alkotta másodlagos végpont aránya ugyancsak alacsonyabbnak bizonyult az oltott csoportban. Az előny főként a legalább 65 éves, diabeteses, illetve magas TIMI-pontszámú betegek körében mutatkozott.
Az IAMI kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálat 2532, myocardialis infarktuson átesett vagy magas kockázatú krónikus coronariabetegségben szenvedő beteg részvételével zajlott. A trivalens, majd a következő szezonokban quadrivalens inaktivált vakcinát az infarktust követő 72 órán belül alkalmazták. Tizenkét hónap alatt az összhalálozásból, myocardialis infarktusból és stentthrombosisból álló elsődleges összetett végpont 28%-kal ritkább volt az oltott csoportban; az eredményt főként az összhalálozás 41%-os csökkenése hajtotta. A vizsgálatot a COVID–19-pandémia miatt a tervezettnél korábban leállították, és a nők alulreprezentáltak voltak.
Egy 4211 beteg adatait összegző metaanalízis az influenzaoltással összefüggésben a major kardiovaszkuláris események 37%-os kockázatcsökkenését jelezte. Egy további, 16 tanulmányt és 237 058 beteget magában foglaló szisztematikus áttekintés szerint az oltás az összhalálozás 25%-os, a kardiovaszkuláris halálozás 18%-os, a major kardiovaszkuláris események 13%-os csökkenésével társult.
Kiemelt betegcsoportok
Szívelégtelenségben az evidencia kevésbé egységes. Observatiós vizsgálatok metaanalízisében a vakcináció 17%-os, statisztikailag szignifikáns összhalálozás-csökkenéssel társult, de a kardiovaszkuláris halálozásra és az összes kórházi felvételre gyakorolt hatás nem érte el a statisztikai szignifikanciát. A 10 országban végzett IVVE randomizált vizsgálatban a kardiovaszkuláris halálból, nem fatális infarktusból és nem fatális stroke-ból álló végpont ritkább volt ugyan az oltott csoportban, de a különbség nem bizonyult szignifikánsnak.
Idősebbeknél az oltás hatására a kardiovaszkuláris okú hospitalizáció kockázata számottevően mérséklődhet. Diabéteszben a védőoltás alkalmazása az össz- és kardiovaszkuláris halálozás csökkenésével társult, miközben e betegcsoportban az átoltottság továbbra sem kielégítő: a közlemény szerint a diabéteszes betegek több mint egyharmada nem kap influenza elleni vakcinát.
Megfelelő vakcinaválasztás
Az immunosenescentia, a csökkent immunválasz és a társbetegségek miatt az idősebb, illetve nagy kockázatú betegekben a vakcinatípus megválasztása is jelentőséggel bír. Az adjuvált, a nagy dózisú és a rekombináns influenzaoltások időskorban hatékonyabbnak bizonyultak a standard vakcináknál. Az adjuvált és a nagy dózisú vakcinák összehasonlító vizsgálatban hasonló védelmet nyújtottak a laboratóriumilag igazolt influenza ellen 65 éves vagy idősebbekben.
A sejttenyészeten alapuló vakcinákat az embrionált tojásban történő gyártás során kialakuló adaptációs eltérések kiküszöbölésére fejlesztették ki. A közleményben ismertetett háromszezonos vizsgálat szerint ezek a készítmények a 4–64 éves korcsoportban minden vizsgált szezonban hatékonyabbnak mutatkoztak a standard, tojásalapú vakcináknál a laboratóriumilag igazolt influenza megelőzésében.
Az akut koronária szindróma miatti kórházi ellátás idején beadott influenzaoltás stratégiája a VIP-ACS vizsgálatban nem bizonyult kedvezőtlenebbnek, mint a hazabocsátást követő 30. napon adott standard dózisú vakcináció. Az Európai Kardiológiai Társaság ezért akut koronária szindróma esetén IA evidenciaszinttel támogatja a kórházi tartózkodás alatti influenzaoltást; szívelégtelenségben II. osztályú ajánlás szerepel.
Forrás: Volpe M, Battistoni A, Gabutti G, Bonanni P, Nati G, Siliquini R. Cardiovascular disease related to influenza infection and the protective role of influenza vaccination. International Journal of Cardiology. 2026;448:134178. doi:10.1016/j.ijcard.2026.134178.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
