Egy új hatóanyag javította a hasnyálmirigyrákos betegek túlélését

A hasnyálmirigyrák az egyik leghalálosabb és legnehezebben kezelhető daganattípus, a legtöbb beteg a diagnózis felállítása után kevesebb mint egy évvel él. Egy új, a Northwestern Egyetemen kifejlesztett gyógyszer hamarosan segíthet meghosszabbítani a betegek életét.

A szerzők szerint a tanulmány egyike azon kevés sikeres randomizált vizsgálatnak az elmúlt évtizedben, amelyek olyan túlélési előnyt mutattak ki, amely a hasnyálmirigyrákos betegek széles populációjára alkalmazható.

„A hasnyálmirigyrák továbbra is az egyik legnagyobb kihívást jelentő szolid tumor, de ezek az eredmények óvatos optimizmusra adnak okot a betegek számára” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Dr. Devalingam Mahalingam, a Northwestern University Feinberg Orvostudományi Karának hematológiai és onkológiai tanszékének orvosprofesszora.

A randomizált, II. fázisú klinikai vizsgálatban azoknál a betegeknél, akik elraglusibot kaptak a standard kemoterápia mellett, kétszer nagyobb volt az esélye annak, hogy egy év kezelés után életben voltak, mint azoknál, akik csak kemoterápiát kaptak. A gyógyszer a halálozás kockázatát is 38%-kal csökkentette.

„Bár ezeket az eredményeket III. fázisú vizsgálatokban még meg kell erősíteni, a túlélési előnyök megfigyelése egy ilyen nehezen kezelhető daganat esetében biztató.”

„Tekintettel a gyógyszer újszerű mechanizmusára, ezek az eredmények felvetik annak a lehetőségét, hogy szélesebb körben alkalmazható más daganattípusok esetén is” – tette hozzá Mahalingam, aki egyben a Northwestern Egyetem Robert H. Lurie központjának klinikai kutatási igazgatóhelyettese is.

A vizsgálat elrendezése

A 2. fázisú vizsgálatba 233 áttétes hasnyálmirigyrákban szenvedő beteget vontak be Észak-Amerika és Európa hat országának 60 vizsgálóhelyén. A betegeket standard kemoterápiás kezelésre vagy ugyanazon kemoterápiás kezelés és elraglusib kombinációjára randomizálták

Az elraglusibot kapó betegek átlagosan 10,1 hónapig éltek, szemben a csak kemoterápiában részesülők 7,2 hónapjával. Bár ez a három hónapos különbség szerénynek tűnhet, részben annak köszönhető, hogy a vizsgálatban olyan betegek is részt vettek, akiknek a daganata túl gyorsan progrediált ahhoz, hogy a kezelésből profitálhasson.

Azoknál a betegeknél, akiknél előnyös volt a gyógyszer, a hatás kifejezett volt. Az elraglusibot kapó betegek közül kétszer annyi volt életben egy év elteltével (44% vs. 22%), és a gyógyszeres csoportban a betegek körülbelül 13%-a volt életben két év elteltével, míg a kemoterápiás csoportban egy sem.

A mellékhatások általában összhangban voltak a kemoterápiával, de valamivel gyakoribbak voltak az elraglusib csoportban. A leggyakoribb mellékhatások közé tartozott az alacsony fehérvérsejtszám, a fáradtság és az átmeneti látászavarok, amelyek reverzibilisek voltak. Összességében a gyógyszer biztonságossági profilját kezelhetőnek tekintették, mondták a tanulmány szerzői.

Az elraglusib hatásmechanizmusa

Az elraglusibot közel 15 évvel ezelőtt fejlesztették ki a Northwestern Egyetem laboratóriumaiban. A GSK-3 béta néven ismert fehérjét célozza meg, amely szerepet játszik a tumornövekedésben és az immunrendszer gátlásában.

A hasnyálmirigydaganatokat részben a mikrokörnyezetük miatt nehéz kezelni, amely nagyon hatékony az immunválasz elnyomásában. A vizsgálatban az elraglusibot kapó betegeknél a daganatokban megnőtt a tumor ellen küzdő sejtek száma, ami korai bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a gyógyszer segíthet az immunrendszer újbóli aktiválásában.

Ezen kívül bizonyos, a vizsgálat kezdetén a vérben mért immunológiai markerek összefüggést mutattak a vizsgálati gyógyszert kapó betegek hosszabb túlélésével. Bár ezek az eredmények előzetesek, arra utalnak, hogy az elraglusib különösen hatékony lehet bizonyos betegeknél, akiknek az immunrendszere már felkészült a válaszadásra.

Mahalingam és kollégái egy nagyobb, III. fázisú vizsgálatot terveznek, amint a finanszírozás és a partnerség lehetővé teszi. A gyógyszert más új terápiákkal kombinálva is szeretnék tanulmányozni annak megállapítására, hogy szélesebb körű klinikai előnyök érhetők-e el.