Férfiemlő-betegségek: gynecomastia, örökletes kockázat és emlőrák férfiakban
A férfiemlő kórképei ritkák, de a gynecomastia gyakori vizsgálati lelet, míg az emlőrák késői felismerése jelentős morbiditással jár. A review az anatómiai sajátosságok, a diagnosztikus algoritmus és az örökletes kockázat alapján fogalmaz meg gyakorlati szempontokat a férfi betegek ellátásához.
A férfiemlő anatómiai és klinikai sajátosságai
Pubertás előtt a férfi és női emlő fejlődése hasonló, később a tesztoszteron gátolja az ösztrogénhatást, így férfiaknál nem alakulnak ki terminális ductus‑lobulus egységek és Cooper‑szalagok. A felnőtt férfiemlő kis mennyiségű zsírból, stromából és egyszerű ductusokból áll, miközben a pectoralis izomzat kifejezettebb.
Emlőpanasz esetén minden férfinál indokolt a célzott fizikális vizsgálat, különös tekintettel a bimbó‑areola komplexum alatti területre. A leggyakoribb tünet a mellnagyobbodás, tapintható csomó vagy fájdalom, ritkábban bőrelváltozás vagy nippleváladék. Indifferens lelet a mérsékelt lágyrész‑teltség vagy mobilis, jól körülírt csomó bőrtünet nélkül; riasztó jel a kemény, rögzült, szabálytalan képlet, bimbóbehúzódás, bőrelszíneződés, megvastagodás vagy axillaris nyirokcsomó.
Diagnosztikus lépések: mikor és milyen képalkotó szükséges?
Bizonytalan tapintható eltérés esetén 25 éves kor alatt első lépésben emlőultrahang, 25 év felett diagnosztikus mammográfia javasolt. A mammográfia férfiaknál is magas szenzitivitású, gyanús vagy nem egyértelmű lelet esetén célzott ultrahang és axillaris vizsgálat szükséges, malignitásgyanú esetén képalkotó vezérelt core biopsziával.
Alacsony rizikójú klinikai lelet és negatív mammográfia mellett további képalkotó vizsgálat nem indokolt, de 3–6 hónapos kontroll javasolt. Gyanús fizikális lelet és negatív képalkotás esetén a szerzők emlősebészeti konzíliumot tartanak szükségesnek. A kivizsgált férfiemlő‑eltérések nagy része benignus, leggyakrabban gynecomastia, de előfordulhat lipoma, cysta, haematoma, zsírelhalás vagy ritkán desmoid tumor is.
Gynecomastia és nippleváladékozás férfiakban
A gynecomastia a felnőtt férfiak 33–67%-ában mutatható ki fizikálisan; jóindulatú mirigy‑ és ductusproliferáció, amely többnyire tünetmentes, de emlőnagyobbodással, fájdalommal vagy csomóval járhat. A bimbóudvar mögött tapintható, rugalmas, korong alakú szövetszaporulat jellemzi, amely gyakran érzékeny. Pseudogynecomastia esetén ezzel szemben zsírdomináns, kétoldali, diffúz lágyrész‑teltség és emelkedett BMI észlelhető, glandularis többlet nélkül; ilyenkor elegendő a felvilágosítás, további diagnosztika nem szükséges.
Klasszikus, szimmetrikus gynecomastia esetén a diagnózis klinikai, bizonytalan vagy aszimmetrikus, illetve keményebb csomó esetén bilaterális diagnosztikus mammográfia javasolt, jellegzetes „lángnyelvszerű” subareolaris rajzolattal. A kórkép az ösztrogén‑ és tesztoszteronhatás arányának eltolódása miatt alakul ki, ami érintheti a hormonszinteket, a kötőfehérjéket, a receptorokat, illetve társulhat metabolikus vagy gyógyszeres hatásokhoz.
Serdülőknél a gynecomastia többnyire átmeneti, spontán regrediál, idősebb férfiaknál a mérsékelt, kétoldali, fájdalmatlan forma gyakran fiziológiás. Újonnan megjelenő, aszimmetrikus, növekvő vagy fájdalmas esetekben részletes anamnézis, célzott fizikális vizsgálat és szükség szerint hormon‑, máj‑, vese‑ és pajzsmirigy‑labor, valamint hereultrahang javasolt. A legtöbb eset 1–2 éven belül stabilizálódik, így elegendő a 6 hónapos kontroll és a háttérokok (gyógyszerek, alkohol, metabolikus eltérések) kezelése. Tartós, zavaró panasz esetén off‑label tamoxifen‑kezelés (10–20 mg/nap, 3 hónapig) vagy liposuctio, illetve subcutan mastectomia jöhet szóba emlőspecialista bevonásával.
Férfiaknál a nippleváladékozás ritka, de minden esetben klinikailag jelentős, mivel szerosanguinos váladék esetén az emlőrák előfordulása 50–75% körüli, jóval meghaladva a nőkre vonatkozó adatokat. A diagnosztikus lépések mindig fizikális vizsgálattal indulnak, majd diagnosztikus mammográfiával és ultrahanggal folytatódnak; a citológia magas fals negatív aránya miatt a core biopszia tekinthető megbízható módszernek.
Férfi emlőrák és öröklött kockázat
A férfi emlőrák az összes emlőrák kevesebb mint 1%-át adja, az Egyesült Államokban hozzávetőleg 1:726 az élettartam alatti kockázat, és az incidenciája az elmúlt évtizedekben emelkedett. A betegség gyakran előrehaladottabb stádiumban kerül felismerésre, a medián diagnosztikus életkor 67 év, és gyakoribb a nyirokcsomó‑érintettség, mint nőknél. Egy nagy kohorszban az esetek 85%-a invazív ductalis carcinoma volt, tripla‑negatív altípus csak 0,3%-ban fordult elő, és az ötéves túlélés 82,8%, szemben a nők 88,5%-ával.
A legfontosabb rizikótényezők az életkor, a családi anamnézis, a genetikai eltérések, az elhízás és a májcirrhosis; gynecomastia önmagában nem növeli az emlőrákkockázatot. A tünetek között dominál a fájdalmatlan retroareolaris csomó, a bimbóváladékozás vagy -behúzódás és a bőrfekély, ezek esetén mammográfia, ultrahang és core biopszia szükséges. A kezelés elsősorban mastectomián alapul, az adjuváns terápia a stádium és a receptorstátusz szerint történik, és mivel a daganatok túlnyomórészt ösztrogénreceptor‑pozitívak, az első választandó endokrin terápia tamoxifen.
A herediter háttérben kiemelt szerepe van a BRCA2 és BRCA1 patogén germinális variánsainak, kisebb mértékben a PALB2 és CHEK2 eltéréseknek. A BRCA2-mutáció a férfi emlőrák kb. 10%-áért, a BRCA1 kb. 2%-áért felelős, és hordozóik élettartam alatti kockázata megközelíti a 7%, illetve 1%‑ot, szemben az általános populáció 0,1–0,15%-os kockázatával. Elsőfokú emlőrákos rokon jelenléte a relatív kockázat kb. kétszeresére emeli, azonosítható génhiba nélkül is.
Genetikai vizsgálat javasolt minden férfiemlő‑rákos betegnek, továbbá olyan tünetmentes férfiaknak, akiknek első‑ vagy másodfokú férfi rokona emlőrákos volt. A nagy kockázatú férfiak gondozása éves klinikai emlővizsgálatot, az emlőtudatosság oktatását és egyénre szabott mammográfiás surveillancet foglal magában. BRCA1/2‑hordozóknál 35 éves kortól ajánlott az önvizsgálat és az éves fizikális vizsgálat, 50 éves kortól – vagy a családi legkorábbi férfi emlőrákeset előtt 10 évvel – az éves mammográfiás szűrés megfontolandó, különös hangsúllyal a BRCA2‑mutációhordozókra.
Khatri L, Fraker J, Pruthi S. Male breast health and breast cancer risk. Maturitas. 2026;206:108850.
