Kannabinoidok klinikai alkalmazása: Evidenciák és indikációk krónikus fájdalomban, spasticitásban és epilepsziában
A kritikai áttekintés a kannabisz és a kannabinoidok terápiás helyét vizsgálta krónikus fájdalomban, kemoterápia indukálta hányingerben és hányásban, sclerosis multiplexhez társuló spasticitásban, valamint gyógyszerrezisztens gyermekkori epilepsziákban; kitért több, bizonytalanabb evidenciájú indikációra is.
A kannabisz gyógyászati alkalmazása az utóbbi években ismét a klinikai figyelem középpontjába került, de a rendelkezésre álló adatok alapján indikációnként jelentősen eltér annak bizonyítottsága. A Farmacia Hospitalaria kritikai összefoglalója szerint a kannabinoidok többsége nem tekinthető első vonalbeli kezelésnek: krónikus fájdalomban, kemoterápia indukálta hányingerben és hányásban, illetve spasticitásban jellemzően csak gondosan kiválasztott, refrakter esetekben lehet helyük. A legerősebb klinikai evidencia a tisztított cannabidiol (CBD) kiegészítő alkalmazása mellett szól a Dravet-szindrómában, Lennox–Gastaut-szindrómában és a sclerosis tuberosához társuló gyógyszerrezisztens epilepsziában.
A hatásmechanizmus és a készítmények
A kannabisz, illetve a Cannabis sativa származékai kémiailag összetett termékek. Terápiás szempontból két fitokannabinoid emelkedik ki: a pszichotróp hatásokért elsősorban felelős Δ9-tetrahidrokannabinol (THC), valamint a cannabidiol. A THC a CB₁- és CB₂-kannabinoidreceptorok parciális agonistája. A CB₁-receptorok döntően központi idegrendszeri lokalizációjúak – egyebek mellett a praefrontalis kéregben, a hippocampusban, az amygdalában és a gerincvelő hátsó szarvában –, míg a CB₂-receptorok főként perifériás és immunológiai szerepet töltenek be.
A CBD nem a klasszikus kannabinoidreceptorokon keresztül fejti ki fő hatását. Közvetve mérsékli az anandamid-visszavételt, és részben ellensúlyozhatja a THC pszichotróp hatásait. Epilepsziában az antikonvulzív működés több célponton keresztül érvényesülhet, köztük a TRPV1-, GPR55- és adenozinrendszeren, ioncsatornákon, továbbá a glutamáterg és GABA-erg neurotranszmisszió modulációján át.
Krónikus fájdalomban szerény a várható nyereség
Krónikus fájdalomban a kannabinoidok nem tekinthetők nagy hatáserősségű analgetikumoknak. A szerzők szerint leginkább a fájdalom affektív-érzelmi komponensére, a szenvedés megélésére hatnak, nem pedig közvetlenül a perifériás nociceptív jelátvitelre. Ez összhangban áll a CB₁-receptorok limbikus-frontoparietalis eloszlásával.
A 2026-os Cochrane-áttekintés 21 vizsgálat és 2187 résztvevő adatainak elemzése alapján nem talált egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a THC-ben gazdag, a kiegyensúlyozott THC:CBD-tartalmú vagy a CBD-domináns készítmények fokoznák az 50%-ot elérő fájdalomcsökkenés esélyét krónikus neuropathiás fájdalomban. A kiegyensúlyozott THC:CBD-készítmények kis mértékben növelhették a globális javulást és a legalább 30%-os fájdalomcsillapodást elérők arányát, de e hatások klinikai relevanciája korlátozott volt, az evidencia bizonyossága pedig alacsony vagy nagyon alacsony.
A fájdalomkutatás fontos hiányossága, hogy a vizsgálatok többnyire hagyományos analgetikus végpontokra összpontosítanak. A betegek számára ugyanakkor az alvás, a fizikai működés, a társas izoláció és a fájdalom pszichés terhe is meghatározó. A kannabinoidok e területeken kis vagy igen kis javulást eredményezhetnek. Feltételezhető, hogy a fájdalomkatasztrofizálás mérséklésén és a fájdalom elfogadásának javításán keresztül is érvényesülhet hatásuk.
Krónikus derékfájásban egy 820 beteget bevonó, III. fázisú, placebo-kontrollos vizsgálat standardizált, teljes spektrumú kannabiszkivonattal átlagosan 0,6 pontos többletcsökkenést igazolt a numerikus fájdalomskálán a placebóhoz képest. A neuropathiás komponenssel élő alcsoportban a különbség nagyobb, 1,5 pontos volt. Javultak a neuropathiás tünetek, az alvás, a fizikai funkció, a betegek globális változásértékelése és az életminőség is. A 12 hónapos utánkövetés során nem észleltek függőségre, toleranciára vagy megvonási szindrómára utaló jelet.
Daganatos fájdalomban az eredmények nem következetesek. A nabiximols és más készítmények egyes vizsgálatokban kedvező hatást jeleztek opioidrefrakter esetekben, de az összesített bizonyíték nem elegendő a kannabinoidok standard analgetikumként történő ajánlásához. Inkább kiegészítő kezelésként képzelhető el szerepük, ha az inszomnia, anorexia, szorongás vagy hányinger egyidejűleg fennáll.
Hányingerben és spasticitásban csak válogatott esetekben
A kemoterápia indukálta hányinger és hányás kezelésében a korszerű kombinációk – 5-HT₃-receptor-antagonisták, NK₁-receptor-antagonisták, kortikoszteroidok és olanzapin – jelentősen javították a tünetkontrollt. A kannabinoidok helye ezért elsősorban a standard kezelés ellenére fennálló refrakter esetekben merül fel.
A régebbi vizsgálatok alapján a dronabinol és a nabilon placebónál hatékonyabb lehet, a hagyományos antiemetikumokkal összevetve azonban hasonló eredményt ad, tolerálhatósága pedig kedvezőtlenebb. A bizonyítékok jelentős része ráadásul az NK₁-antagonisták és az olanzapin rutinszerű alkalmazása előtti időszakból származik, ezért a mai gyakorlatra csak korlátozottan vihető át.
Egy II/III. fázisú vizsgálatban refrakter kemoterápia indukálta hányinger és hányás esetén a standard antiemetikus kezeléshez adott orális THC 2,5 mg + CBD 2,5 mg kombináció a teljes válasz arányát 8%-ról 24%-ra emelte a 0–120 órás időszakban. A teljes válasz definíciója hányásmentesség és mentőkezelés-igény hiánya volt. A kezelés javította a hányinger kontrollját, mérsékelte a mentőgyógyszer szükségességét és a hányásos epizódokat, ugyanakkor szedáció, szédülés és átmeneti szorongás is előfordult.
Sclerosis multiplexhez társuló spasticitásban a THC:CBD-t kombináló oromucosalis nabiximols valószínűleg csökkenti a betegek által érzékelt spasticitást. Egy 25 randomizált vizsgálatot és 3763 résztvevőt értékelő elemzés a hatást közepes bizonyosságú evidenciával támasztotta alá. A neuropathiás fájdalomra és az életminőségre gyakorolt hatás ugyanakkor nem volt következetes.
A terápiás eredményeket a kezelés megszakításának magas aránya is árnyalja: egy szisztematikus áttekintésben a betegek közel 40%-a hagyta abba a THC:CBD-spray alkalmazását hatástalanság vagy mellékhatások miatt. A központi idegrendszeri és pszichiátriai nemkívánatos hatások, a gastrointestinalis panaszok, az álmosság, valamint a hosszú távú alkalmazás során kialakuló tolerancia korlátozhatják a kezelést.
A CBD evidenciája epilepsziában a legerősebb
A tisztított CBD bizonyítottan fontos kiegészítő kezelési lehetőség a gyógyszerrezisztens gyermekkori epilepsziák három súlyos szindrómájában: Dravet-szindrómában, Lennox–Gastaut-szindrómában és a sclerosis tuberosához kapcsolódó epilepsziában. Randomizált klinikai vizsgálatokban a CBD szignifikánsan csökkentette a konvulzív rohamok számát Dravet-szindrómában, illetve az eséses rohamok gyakoriságát Lennox–Gastaut-szindrómában. A válaszadók – vagyis a kiindulási rohamgyakoriság legalább 50%-os csökkenését elérők – aránya is meghaladta a placebo mellett észlelt értéket.
Sclerosis tuberosában a CBD a fokális és generalizált rohamok tartós csökkenését mutatta, akár jelentős előzetes gyógyszerterhelés mellett is. A mellékhatások gyakoriak és dózisfüggők lehetnek; leginkább álmosság, hasmenés, étvágycsökkenés és fáradtság fordul elő. A transzaminázszintek emelkedése, különösen valproát egyidejű alkalmazásakor, májfunkció-ellenőrzést tesz szükségessé a kezelés indításakor és dózisemelés során. A clobazammal fennálló farmakokinetikai kölcsönhatás növelheti az N-dezmetilclobazam-koncentrációt és fokozhatja a szedációt, ezért dóziskorrekció válhat indokolttá.
A BECOME megfigyeléses kérdőíves program a CBD-kezelésnek a rohamokon túli, gondozók által észlelt hatásait értékelte Lennox–Gastaut- és Dravet-szindrómában. A gondozók 87%-a számolt be a rohamgyakoriság, 81%-a a rohamok súlyosságának javulásáról. Az esetek 84%-ában javulást észleltek az éberség, a kogníció és a végrehajtó funkciók terén; kedvező változást jeleztek a társas interakcióban, a kommunikációban és az alvásminőségben is. A gondozók 94%-a tervezte a CBD-kezelés folytatását, beleértve azokat az eseteket is, amelyekben a rohamkontroll nem javult.
A fibromyalgia és más nociplasticus fájdalomszindrómák, az anorexia-cachexia, a glaucoma, az endometriosis, a szorongás és a poszttraumás stressz-zavar esetében az evidenciák gyengék, heterogének vagy klinikailag nem kellően meggyőzőek. A szerzők véleménye alapján e területeken a kannabinoidok rutinszerű használata nem támasztható alá.
Forrás: López Briz E, Majem Tarruella M, Pitarch Castellano I, de Santiago Moraga J, Smeyers Durá P. Papel actual del cannabis en terapéutica: una visión crítica. Farmacia Hospitalaria. 2026. doi:10.1016/j.farma.2026.08.002.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
