A COVID-19-cel összefüggő neurológiai szövődmények más vírusfertőzésekkel összehasonlítva: szisztematikus áttekintés
A SARS-CoV-2-fertőzéshez társuló idegrendszeri érintettség az áttekintett bizonyítékok szerint nemcsak gyakori, hanem kórformákban és súlyosságban is tágabb képet mutat, mint az influenzához vagy a dengue-vírushoz kötött neurológiai szövődmények. A szerzők következtetése szerint a COVID-19 kiemelkedik a cerebrovascularis események, az encephalopathia/encephalitis, a rohamok, a perifériás neuropátiák és a felépülés után is fennmaradó eltérések gyakoriságával, ami korai neurológiai értékelést és strukturált utánkövetést tehet indokolttá.
Miért készült az áttekintés
A COVID-19 járvány során egyre több közlés jelezte, hogy a SARS-CoV-2 nem korlátozódik a légzőrendszerre, és a neurológiai tünetek akár a betegek több mint harmadában is megjelenhetnek, olykor a respiratorikus panaszoknál is feltűnőbben. Mivel influenza és dengue esetén régóta ismertek encephalopathiával, rohamokkal vagy immunmediált neuropátiákkal járó kórképek, a szerzők célja az volt, hogy a SARS-CoV-2 helyét ezekhez viszonyítva, egységes szempontrendszer szerint foglalják össze. A „neurológiai szövődmény” definíciójába minden olyan központi vagy perifériás idegrendszeri állapotot bevontak, amely akut vírusfertőzéshez vagy annak utóhatásaihoz társult.
Módszertan: PRISMA, PROSPERO, narratív szintézis
A szisztematikus áttekintés PRISMA-ajánlások szerint készült, a protokollt előzetesen a PROSPERO adatbázisban regisztrálták (CRD420251064831). A keresés a PubMed/MEDLINE, Scopus és Web of Science adatbázisokra terjedt ki 2000. január 1. és 2025. február 28. között; kulcsszavak között szerepelt többek között a „COVID-19”, „SARS-CoV-2”, „influenza”, „dengue”, „neurological complications”, „anosmia”, „stroke”, „GBS”, „encephalopathy/encephalitis”. Nyelvi megkötést nem alkalmaztak, állatkísérleteket, véleménycikkeket és szerkesztőségi közleményeket kizártak; a hivatkozáslisták áttekintésével további tételeket is kerestek.
Az adatkinyerés standardizált, pilotolt Excel-űrlappal történt: egy értékelő gyűjtötte ki az adatokat, amelyeket egy második értékelő függetlenül ellenőrzött. Rögzítették a tanulmány- és populációjellemzőket, az expozíciót/komparátort (SARS-CoV-2, influenza, dengue, illetve posztinfekciós GBS-hez társult fertőzések), a neurológiai kimenetek típusát és gyakoriságát, a diagnosztikát (például képalkotás, liquorvizsgálat, idegvezetés), valamint a statisztikai mutatókat (OR/HR, konfidenciaintervallumok, p-értékek), amennyiben rendelkezésre álltak. Hiányzó vagy nem egyértelmű információ esetén a szerzők e-mailben megkeresték a levelező szerzőket, két hetes válaszadási időtartammal.
A három adatbázis-keresés 5234 rekordot adott; 321 duplikátum eltávolítása után 4913 tétel maradt szűrésre, végül 24 tanulmány felelt meg a beválasztási kritériumoknak. Metaanalízist a jelentős klinikai és módszertani heterogenitás miatt nem végeztek, a szerzők narratív szintézist alkalmaztak, vírusonként és neurológiai kimenetenként csoportosítva az eredményeket. Etikai engedélyre nem volt szükség, mivel publikált irodalom összegzéséről volt szó; a vizsgálatot a Helsinki Nyilatkozatra hivatkozva végezték.
A bizonyítékok minősége: többnyire közepes torzítási kockázat
Az összkép a bevont vizsgálatokban közepes torzítási kockázatot jelzett. A 11 esetsorozat/esetismertetés a JBI-ellenőrzőlistán 62,5–75,0% közötti pontszámot ért el (medián: 75,0%), jellemző korlátokkal (hiányos követés, nem kellően tisztázott esetdefiníciók, statisztikai elemzések hiánya). A hat megfigyeléses vizsgálat a Newcastle–Ottawa-skálán 55,6–77,8% közötti tartományban teljesített (medián: 66,7%), ahol a szelekciós torzítás, a konfúziókontroll hiányosságai és a kimenetek nem teljes rögzítése volt a fő kockázati tényező. A három randomizált/klinikai vizsgálat alacsony torzítási kockázatú volt (a RoB 2 minden doménje alacsony kockázatú), míg a populációalapú surveillance és az önkontrollos esetsorozatok alacsony–közepes kockázatot mutattak, elsősorban az általánosíthatóság korlátai miatt.
Neurológiai szövődmények vírusonként
SARS-CoV-2 (COVID-19): a legnagyobb teher, akut és elhúzódó eltérésekkel
A bevont anyagban 18 tanulmány számolt be SARS-CoV-2-höz társuló neurológiai szövődményekről: akut fertőzésben (n=10), posztinfekciósan (n=5) és vakcinációt követően (n=3). Kórházi kohorszokban az incidenciát 1,96%-ként adták meg, ugyanakkor neurológiai tünetekkel kiemelt alcsoportokban egyes manifesztációk aránya 27–58,8% volt; regiszter/ambuláns adatokban bármilyen neurológiai szövődmény prevalenciája 33–43%-ként szerepelt.
A CNS-manifesztációk közül a stroke különösen hangsúlyos: egy multicentrikus spanyol regiszterben a neurológiai prezentációval jelentkezőknél 27% volt a stroke aránya, míg egy kórházi kohorsz neurológiai alcsoportjában 58,8%, és ebben az alcsoportban 50% mortalitást közöltek. Gyakori volt az encephalopathia/encephalitis (15,4–66,7%) és a roham (11,6–16,7%), továbbá autopsziás vizsgálatokban a fehérállomány-károsodás és vascularis patológiák magas aránya (80–100%) is megjelent. A postmortem közlések egyik lényegi megállapítása, hogy egyes anyagokban nem találtak vírus-RNS-t az agyszövetben, és a károsodást inkább szisztémás gyulladás/hypoxia és másodlagos vascularis-inflammatorikus mechanizmusok felől értelmezték.
A PNS- és szenzoros érintettségben az anosmia/olfactorius diszfunkció (17,6–100% az érintett alcsoportokban) emelkedik ki, és poszt-COVID szaglászavarok terápiáját vizsgáló klinikai tanulmányok is megerősítették a jelenség klinikai jelentőségét. Több közlés perifériás neuropátiára és demyelinisatiós jellegű eltérésekre utalt; egy komparatív vizsgálatban az idegvezetési paraméterek kóros eltérései hónapokkal a felépülés után is fennálltak. A GBS előfordult fertőzéshez társultan (5,6–11,5%), és ritkán vakcinációt követően is; emellett CIDP-t is leírtak vakcináció utáni esetsorban. A vakcinációhoz kötött neurológiai események az áttekintés megfogalmazása szerint ritkák voltak, és facialis paresist <0,1%-ban jeleztek populációszintű adatkapcsolás alapján. A perzisztáló tüneteket a spanyol regiszterben 33%-ban írták le.
Influenza A/B: szűkebb klinikai spektrum
Influenza esetén négy tanulmány szerepelt, súlyos esetekben 1,2–1,5/1000 incidenciával; 8032 influenzás esetből 93 (1,2%) mutatott neurológiai manifesztációt. A CNS-kimenetek domináltak: encephalopathia/encephalitis (37,7–85,7%), görcsrohamok (57,1%), meningitis (3,9–11,1%), cerebellaris ataxia (14,3%). PNS-oldalon GBS (1,3–11,1%) és myelitis (11,1%) szerepelt, és egyes kohorszokban mortalitást vagy maradványtünetet nem közöltek.
Dengue-vírus: több mechanizmus, többnyire kedvező kimenetel
Dengue esetén három tanulmányt vontak be, 6–12%-os neurológiai érintettségi prevalenciával. A CNS-manifesztációk között encephalopathia/encephalitis (15,4–40,4%) szerepelt, emellett perifériás és spinalis kórképek széles tartományban (GBS 11,5–57,1%, myelitis 3,8–83,3%, brachialis neuritis 38,5%, myositis 7,7%). A szerzők a dengue neurológiai károsodását direkt neurotropizmushoz (liquorban kimutatott vírus-RNS), immunmediált folyamatokhoz és metabolikus/szisztémás hatásokhoz is kapcsolták; a bevont közlések alapján a mortalitás alacsony volt (<5%), és a betegek többsége támogató kezelés mellett felépült.
Klinikai üzenet: korai felismerés és szervezett követés
Az áttekintés üzenete szerint a COVID-19 neurológiai terhe influenza és dengue mellett is elkülönül: a spektrum szélesebb, a súlyos kimenetek (különösen cerebrovascularis események, encephalopathia) hangsúlyosabbak, és a felépülés után is fennmaradó eltérések klinikai jelentősége nagyobb. A szerzők ezért korai neurológiai értékelést, a gyógyulást követő strukturált utánkövetést és egységesebb kutatásmódszertani megközelítéseket (definíciók, diagnosztikai protokollok, kimenetjelentés) tartanak szükségesnek a vírusfertőzések közötti összehasonlíthatóság javításához.
Bakare IS, Olaiya VO, Badero OJ, et al. Neurological Complications Associated With COVID-19 Compared to Other Viral Infections: A Systematic Review of Current Evidence. Cureus. 2026;18(1):e101817. doi:10.7759/cureus.101817.