Átfogó körkép a szklerózis multiplexről: a 2024-es diagnosztikai kritériumoktól az AMIGO-3 remielinizációs célpontig

A szklerózis multiplex (SM) a központi idegrendszer krónikus, autoimmun eredetű megbetegedése, amelyet gyulladás, demielinizáció és neurodegeneráció jellemez. Bár a betegség patomechanizmusának megértése az elmúlt évtizedekben jelentősen bővült, az SM továbbra is gyógyíthatatlan kórkép maradt.

Az AIMS Neuroscience hasábjain publikált átfogó szakirodalmi áttekintés (A review of multiple sclerosis: From pathophysiology to latest therapeutic advances) célja, hogy naprakész szintézist nyújtson a diagnosztikai és terápiás paradigmák átalakulásáról. A közlemény különös hangsúlyt fektet a betegség korai felismerését segítő új diagnosztikai irányelvekre, valamint a pusztán tüneti kezelésen túlmutató, a betegség progresszióját alapjaiban befolyásolni kívánó kutatási irányokra.

Patofiziológia és klinikai megjelenés

A betegség kialakulásában genetikai és környezeti tényezők komplex kölcsönhatása játszik szerepet, amely elsősorban nőket és fiatal felnőtteket érint. A klinikai képet a központi idegrendszerben (CNS) szétszórtan elhelyezkedő léziók határozzák meg, ami a neurológiai tünetek széles skáláját eredményezi:

• Látászavarok,
• Szenzorimotoros funkciókiesések,
• Kognitív hanyatlás.

A kórlefolyás tekintetében a tanulmány megerősíti a klasszikus felosztást: a leggyakoribb a relapszáló-remittáló forma (RRMS), amelyet idővel a szekunder progresszív SM (SPMS) követhet, míg a betegek kisebb hányadánál a betegség primer progresszív (PPMS) formában jelentkezik.

Diagnosztikai mérföldkő: a 2024-es McDonald-kritériumok

A diagnózis felállítása továbbra is a klinikai értékelés, az MRI-leletek és a liquoranalízis hármasán alapul. A szerzők kiemelik a McDonald-kritériumok jelentőségét, amely kulcsszerepet játszik a térbeli és időbeli disszemináció igazolásában. A tanulmány egyik legfontosabb eleme, hogy már integrálja és értelmezi a kritériumrendszer 2024-es revízióját, amely pontosabbá és gyorsabbá teheti a diagnózis felállítását, lehetővé téve a terápia korábbi megkezdését.

A jelenlegi terápiás standardok korlátai

A jelenleg elérhető kezelési stratégiák két fő pilléren nyugszanak:

1. Betegségmódosító terápiák (DMT-k): Céljuk a relapszusok számának csökkentése és a hosszú távú rokkantság kialakulásának lassítása.
2. Szteroidkezelés: Elsősorban az akut relapszusok menedzselésére szolgál.

Bár ezen gyógyszerek képesek lassítani a progressziót és javítani az életminőséget, hatásmechanizmusuk elsősorban a gyulladásos folyamatok gátlására korlátozódik. A közlemény rámutat, hogy a jelenleg engedélyezett terápiák többsége a betegség gyulladásos, relapszus-vezérelt fázisában hatékony, azonban korlátozott előnyt kínál a progresszív, neurodegeneratív szakaszokban.

Innovatív terápiás irányok: BTK-gátlók és remielinizáció

A kutatások új hulláma a tüneti kezelésen túlmutatva a betegség alapvető mechanizmusait célozza: az immundiszfunkció korrekcióját, a neuroprotekciót és a sérült mielinhüvely helyreállítását (remielinizáció).

1. Bruton-tirozin-kináz (BTK) gátlók

A tanulmány részletesen tárgyalja a BTK-gátlókban rejlő lehetőségeket. Ezek a kismolekulájú hatóanyagok képesek átjutni a vér-agy gáton, és közvetlenül a központi idegrendszerben kifejteni hatásukat, ami áttörést jelenthet a progresszív formák kezelésében. A BTK-gátló programok jelenleg is zajló klinikai vizsgálatai a sclerosis multiplex kezelésének új korszakát vetítik előre.

2. Az AMIGO-3 célpont

A remielinizációs törekvések egyik legígéretesebb, a cikkben kiemelt új célpontja az AMIGO-3 (Amphoterin-induced gene and open reading frame 3). A remielinizáció gátlásában szerepet játszó molekulák blokkolása elméletileg lehetővé tenné a szervezet számára a sérült idegrostok újbóli szigetelését, ezzel visszafordítva a funkcióvesztést.

Kihívások és tanulságok: az anti-LINGO-1 kudarca

A szerzők objektíven elemzik a kudarcokat is, amelyek fontos tanulságokkal szolgálnak a jövőbeli fejlesztésekhez. Példaként említik az opicinumab (anti-LINGO-1 antitest) esetét, amely a klinikai vizsgálatok során nem váltotta be a neuroprotekcióhoz és remielinizációhoz fűzött reményeket. Hasonlóképpen, a mezenchimális őssejt-terápiák bár ígéretesek, státuszuk egyelőre még mindig "prelimináris", azaz további kiterjedt vizsgálatokat igényelnek a rutin klinikai alkalmazhatóság előtt.

Sebészeti intervenciók és személyre szabott ellátás

Bár ritkán esik róla szó, a tanulmány kitér a sebészeti beavatkozások szerepére is. Ezek nem a betegség gyógyítását, hanem a súlyos, gyógyszeresen nem uralható tünetek enyhítését szolgálják:

• Súlyos spaszticitás kezelése,
• Hólyagdiszfunkciók sebészi megoldása.

Ez is alátámasztja a szerzők végkövetkeztetését, miszerint az SM kezelése egyre inkább a személyre szabott menedzsment irányába mozdul el, ahol a gyógyszeres terápia, a rehabilitáció és szükség esetén a sebészeti beavatkozások kombinációja biztosítja a beteg számára elérhető legjobb életminőséget.

Összegzés

Az AIMS Neuroscience áttekintése világosan kijelöli a szklerózis multiplex kutatásának jelenlegi frontvonalait. Míg a 2024-es McDonald-kritériumok a diagnosztikát finomítják, addig a terápiás kutatások fókusza egyértelműen eltolódott a puszta gyulladáscsökkentéstől a neuroprotekció és a remielinizáció (AMIGO-3, BTK-gátlók) irányába. Az út azonban nem mentes a kihívásoktól, amint azt az opicinumab példája is mutatja; a cél továbbra is a progresszió teljes megállítása és a már kialakult károsodások visszafordítása.

Arachchige ASPM, El Choueiri J, Pellicanò F, Laurelli F, Alves GAM, Stomeo N. A review of multiple sclerosis: From pathophysiology to latest therapeutic advances. AIMS Neuroscience. 2025; 12(4): 514-538. doi: 10.3934/Neuroscience.2025026