Efgartigimod hatása generalizált myastheniában akut rosszabbodás idején – multicentrikus, valós életbeli adatok

Vizsgálati háttér és célkitűzés

A szerzők abból indultak ki, hogy a gMG akut exacerbatioja/romlása és a fenyegető krízis („impending myasthenic crisis”) egy kontinuum részei, amelyben a korai, gyors hatású immunterápia klinikailag döntő lehet. A vizsgálat célja az efgartigimod hatásosságának és biztonságosságának értékelése volt akut exacerbatio/rosszabbodás kapcsán, valós életbeli környezetben, kifejezetten szeropozitív gMG-betegeken.​

Módszertan: beteganyag, kezelés, végpontok

A retrospektív, multicentrikus adatgyűjtés 2024 januárja és 2025 februárja között zajlott 9 kínai centrumban, összesen 61 szeropozitív gMG-beteg bevonásával. A beválasztás feltétele volt a gMG (MGFA II–V) és az exacerbatio definíciója (legalább 3 pontos emelkedés MG-ADL-ben és legalább 3 pontos emelkedés QMG-ben a pre-exacerbatiós állapothoz képest), továbbá legalább egy efgartigimod-ciklus és 4 hetes utánkövetés.​

A betegek heti 10 mg/ttkg dózisú intravénás efgartigimodot kaptak 4 héten át (W0–W3), alap immunszuppresszív kezelésük kiegészítéseként, majd további 4 hetes utánkövetés történt (W4–W7). A hatásosságot heti rendszerességgel MG-ADL, QMG és MGFA-PIS alapján értékelték; a klinikailag jelentős javulás (CMI) definíciója a kiinduláshoz képest legalább 2 pontos MG-ADL csökkenés volt, az MSE pedig MG-ADL≤1. A fenyegető krízis „red flag” jeleit külön kategóriaként rögzítették (például antiinfektív kezelést igénylő infekció, dysphagia, dysarthria, gyenge köhögés/expectoration, légzési nehezítettség stb.).​

Kiindulási jellemzők és kiváltó okok

A medián életkor 56 év (39–68), a nők aránya 55,7% volt, a medián betegség-tartam 8 hónap. Az ellenanyagprofil alapján 72,1% kizárólag AChR-pozitív, 24,6% AChR mellett Titin/RyR kettős pozitivitást mutatott; thymoma 36,1%-ban igazolódott. A tünetrosszabbodást/exacerbatiót leggyakrabban infekció (36,1%) előzte meg, ezt követte a MG-gyógyszer csökkentése vagy elhagyása (9,8%) és műtét (3,3%), ugyanakkor az esetek jelentős részében a kiváltó ok tisztázatlan maradt (29,5%).​

A beteganyag 77,1%-a akut exacerbatio, 22,9%-a „worsening” kategóriába került. A kiindulási MG-ADL átlagosan 8,57±3,59, a QMG 16,67±5,37 volt; a pre-exacerbatiós állapothoz képest az MG-ADL átlagosan 6,05 ponttal, a QMG 7,95 ponttal emelkedett, ami több izomcsoport érintettségének romlását tükrözte.​

Hatásosság: gyors javulás, a 4. héten tetőző hatás

A vizsgálat központi üzenete a rendkívül gyors klinikai válasz: már az első kontrollon (W1), egyetlen dózist követően a betegek 81,9%-a elérte a CMI-t, és 9,8% már ekkor MSE-be került. A 4. hétre (W4) – egy teljes kezelési ciklus végére – 98,1% volt a CMI aránya, és 58,5% érte el az MSE-t; mindössze 1 beteg maradt változatlan állapotban. A 7. hétre (W7) a CMI 91,9%-ban fennmaradt, és a betegek 59,5%-a teljesítette az MSE kritériumát; egy esetben tünetfluktuációt rögzítettek.​

A pontszámok szintjén a változás ugyancsak korán jelentkezett: MG-ADL 8,57±3,58-ról 4,87±3,73-ra, QMG 16,62±5,26-ról 11,59±5,24-re csökkent W1-re (mindkettő p<0,001). A legalacsonyabb átlagértékek W4-nél látszottak (MG-ADL 1,61±2,04; QMG 7,16±3,75), majd W5 után némi visszarendeződés következett, de W7-ben is szignifikánsan jobb értékek maradtak a kiinduláshoz képest (MG-ADL 2,05±2,47; QMG 7,19±3,86; p<0,001). A relatív csökkenés W4-nél volt a legkifejezettebb (MG-ADL -80,86±23,57%; QMG -55,81±21,99%), és W7-ben is számottevően megmaradt (MG-ADL -70,78±31,64%; QMG -47,76±27,85%).​

A szerzők izomcsoport-elemzése szerint a legnagyobb javulás a légző- és bulbaris komponensekben mutatkozott, ezt követte az ocularis és végtag/törzs érintettség.​

„Red flag” betegek: hasonló válasz, magasabb induló terhelés

A fenyegető krízisre utaló red flag jeleket mutató betegek baseline állapota súlyosabb volt (például magasabb MG-ADL: 10,36±3,49 vs 6,00±1,58; p<0,001), és náluk gyakoribb volt a thymoma is. Ennek ellenére a terápiás válasz dinamikája hasonlóan gyors volt: a red flag csoportban is W1-től javulás indult, W4-nél tetőzött (kiindulás –W4: QMG -11,55; MG-ADL -8,53; mindkettő p<0,001), és a válasz mértéke összességében nem különbözött szignifikánsan a red flag nélküli csoportétól. A szerzők ugyanakkor kiemelik: a magasabb kiindulási pontszám miatt a red flag betegek W4-nél is magasabb abszolút MG-ADL értékeket mutattak, ami szerintük további ciklusok szükségességét vetheti fel az MSE cél eléréséhez ebben az alcsoportban.​

Biztonságosság és biomarkerek

A kezelési és utánkövetési időszakban a szerzők nem észleltek allergiás reakciót, infekciót, infúziós reakciót vagy egyéb, kezeléshez köthető nemkívánatos eseményt; a terápiát a betegek jól tolerálták. Laboratóriumi oldalról az IgG-szint a kiindulási 19,39±27,84 g/l-ről W4-re 7,25±10,34 g/l-re csökkent, majd W7-re 17,74±29,83 g/l-re emelkedett vissza, miközben IgM-ben, IgA-ban, lipidparaméterekben, albuminban és fehérvérsejtszámban nem írtak le szignifikáns változást. Az infekcióval társult akut exacerbatio eseteiben is hasonló biztonságossági profilt közöltek, a leukocytaszám és IgG-változások tekintetében sem találtak szignifikáns eltérést az infekció nélküli csoporthoz viszonyítva.​

Korlátok, értelmezési keret

A szerzők több limitációt rögzítettek: retrospektív kialakítás (szelekciós torzítás lehetősége), multicentrikus heterogenitás, a kezelés megkezdéséig eltelt medián 20 napos késedelem potenciális zavaró hatása, az egyetlen ciklusra és rövid távú utánkövetésre korlátozódó megfigyelés, az AChR-titer változásának nem követése, valamint két beteg gyenge válaszának magyarázatlansága. Ezek alapján prospektív, randomizált, standardizált adatgyűjtésű vizsgálatokat sürgetnek, szélesebb kor- és antitest-spektrum bevonásával.​

Lin J, Chang T, Xiao L, et al. Rapid efficacy of efgartigimod for generalized myasthenia gravis patients in acute exacerbations/worsening: multicenter real‑world retrospective study. Journal of Neurology (2026) 273:146. https://doi.org/10.1007/s00415-026-13695-3