Tüneti és betegségmódosító terápiák Alzheimer-kórban: Hatékonyság és biztonságosság egy új hálózati metaanalízis tükrében

Az Alzheimer-kór (AD) menedzselése évtizedekig a tüneti terápiákra – elsősorban az acetilkolin-észteráz gátlókra (AChEI) és az NMDA-receptor antagonistákra – korlátozódott. Az elmúlt években azonban a figyelem a betegségmódosító terápiák (DMT-k) felé fordult, amelyek célja nem csupán a panaszok átmeneti mérséklése, hanem a patológiai folyamatok, például az amiloid-béta (Aβ) lerakódások lassítása vagy megállítása. Bár az új szerek, mint az aducanumab vagy a lecanemab, ígéretes eredményeket mutattak a klinikai vizsgálatokban, az orvostársadalom számára eddig hiányzott egy olyan átfogó elemzés, amely egységes keretrendszerben helyezné el ezeket az innovatív készítményeket a már bevált gyógyszerekkel szemben. Ezt a hiányt pótolja a Frontiers in Neuroscience hasábjain 2025 novemberében megjelent szisztematikus áttekintés és hálózati metaanalízis (NMA).

A vizsgálat módszertana

A kutatócsoport 23 randomizált kontrollált vizsgálat (RCT) adatait dolgozta fel, amelyek összesen 16 010 beteg bevonásával készültek. A metaanalízis tíz különböző intervenciót vizsgált: a hagyományos tüneti szereket (donepezil, rivastigmin tapasz és kapszula, galantamin, memantin), valamint az új generációs DMT-ket (aducanumab, lecanemab, donanemab és a bél-agy tengelyt célzó GV-971).​

A vizsgálat különlegessége a hálózati metaanalízis módszertana, amely lehetővé tette nemcsak a közvetlen (fej-fej melletti), hanem a közvetett összehasonlításokat is, rangsorolva a kezeléseket a SUCRA (Surface Under the Cumulative Ranking Curve) értékek alapján. A végpontok között a kognitív funkciók (MMSE, ADAS-cog, CDR-SB), a mindennapi élettevékenységek (ADCS-ADL), a neuropszichiátriai tünetek (NPI) és a biztonságossági profil szerepeltek.

Kognitív funkciók: Az új generációs szerek dominanciája?

A kognitív hanyatlás lassítása terén az eredmények markáns különbségeket mutattak. A CDR-SB (Clinical Dementia Rating-Sum of Boxes) skálán mért változások tekintetében az aducanumab érte el a legmagasabb rangsorolást (SUCRA: 91,5%), szignifikánsan felülmúlva a placebót. Ezt követte a lecanemab (53,8%), míg meglepő módon a donanemab ebben az elemzésben kevésbé bizonyult hatékonynak (12,3%).​

Hasonló tendenciát figyeltek meg az MMSE (Mini-Mental State Examination) pontszámok esetében is. Az aducanumab itt is kiemelkedően teljesített (SUCRA: 98,2%), szignifikáns javulást mutatva mind a placebóhoz, mind a donanemabhoz képest. Az ADAS-cog (Alzheimer’s Disease Assessment Scale-Cognitive Subscale) eredményei szintén az aducanumab fölényét igazolták (MD -5,97; 95% CI -10,33, -1,61), amely a rangsor élén végzett, mint a kognitív romlás mérséklésének legígéretesebb eszköze enyhe kognitív zavar (MCI) és enyhe AD esetén.

Fontos azonban megjegyezni, hogy bár a statisztikai elemzések az új biológiai terápiák előnyét mutatják a kognitív tesztekben, a kutatók felhívják a figyelmet a „újdonság előnyére” (newness advantage). Az új kísérleti gyógyszerek gyakran mutatnak jobb eredményeket a korai fázisú vizsgálatokban, részben a publikációs torzítások vagy a szelektív adatközlés miatt, amit a klinikai gyakorlatba való átültetés során kritikával kell kezelni.

Funkcionális státusz és neuropszichiátriai tünetek

A mindennapi élettevékenységek megőrzése (ADCS-ADL) kulcsfontosságú a betegek életminősége szempontjából. Ebben a dimenzióban az aducanumab mellett a rivastigmin tapasz (SUCRA: 73,0%) és kapszula (63,5%) is előkelő helyen végzett, jelezve, hogy a kolinészteráz-gátlók továbbra is releváns szereplői a terápiás palettának a funkcionális önállóság támogatásában.​

A vizsgálat egyik legfontosabb klinikai üzenete a neuropszichiátriai tünetek (agitáció, agresszió, pszichózis) kezelésére vonatkozik. Az NPI (Neuropsychiatric Inventory) skálán mért eredmények alapján a memantin bizonyult a leghatékonyabbnak (SUCRA: 80,8%), messze megelőzve az összes többi vizsgált hatóanyagot, beleértve az új DMT-ket is. Ez megerősíti a memantin helyét a súlyosabb viselkedési tünetekkel küzdő betegek terápiájában, ahol a glutaminerg rendszer modulációja kézzelfogható előnyt biztosít.

Biztonságosság: Az amiloid-terápiák ára

A hatékonysági előnyök mérlegelésekor nem hagyható figyelmen kívül a biztonságossági profil, különösen az amiloid-ellenes monoklonális antitestek esetében. A vizsgálat részletesen elemezte az ún. amiloid-összefüggő képalkotó eltéréseket (ARIA), amelyek az erek falában lévő amiloid plakkok eltávolítása során fellépő vaszkuláris instabilitás következményei.

• ARIA-E (ödéma/effúzió): Az aducanumab nagy dózisú csoportjában (EMERGE vizsgálat) a betegek 35,2%-ánál fordult elő, akiknek negyede tünetes volt (fejfájás, szédülés). A lecanemab esetében az ARIA-E incidenciája 12,6% volt.
• ARIA-H (mikrohemorrhágiák): A donanemab kezelés során a mikrohemorrhágiák aránya elérte a 26,8%-ot.​

Az adatok rávilágítanak, hogy az ApoE4 genotípus hordozása jelentős kockázati tényezőt jelent mind az ARIA-E, mind az ARIA-H kialakulására. Ezzel szemben a hagyományos tüneti szerek mellékhatásprofilja (főként gasztrointesztinális panaszok) jóval kedvezőbb és kiszámíthatóbb hosszú távú alkalmazás mellett.

Klinikai következtetések

A Frontiers in Neuroscience-ben megjelent tanulmány konklúziója szerint a klinikusoknak differenciált megközelítést kell alkalmazniuk. Az enyhe kognitív zavarral vagy korai stádiumú Alzheimer-kórral diagnosztizált betegeknél az aducanumab mutatja a legnagyobb potenciált a kognitív és funkcionális romlás lassítására, míg a lecanemab mérsékelt előnyökkel jár. Ugyanakkor a donanemab ebben az összehasonlításban kevésbé tűnt hatékonynak.

A neuropszichiátriai tünetek dominanciája esetén a memantin továbbra is az elsődleges választandó szer. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a DMT-k alkalmazását szigorú betegszelekciónak (biomarker státusz, betegség stádiuma) és gondos monitorozásnak (MRI kontroll az ARIA szűrésére) kell kísérnie. A jövő terápiás stratégiája valószínűleg a precíziós medicina irányába mozdul el, ahol a genetikai háttér és a patológiai terhelés (amiloid vs. tau) alapján választanak személyre szabott, akár kombinált kezelést.

Liu S, Zhao M, Liu Y, Yang X, Yan H, Xu H, Wu Y and Xu Y (2025) Comparative efficacy and safety of symptomatic therapy and disease-modifying therapy for Alzheimer’s disease: a systematic review and network meta-analysis. Front. Neurosci. 19:1656906. doi: 10.3389/fnins.2025.1656906