Teljes túlélés elemzése első vonalbeli vs. második vonalbeli CDK4/6 inhibitor alkalmazásával előrehaladott emlőrákban
A SONIA, III. fázisú, randomizált vizsgálat előre tervezett, frissített elemzése szerint a CDK4/6-inhibitor első vonalban történő alkalmazása nem növelte az össztúlélést a CDK4/6-gátló második vonalra halasztásához képest HR-pozitív, ERBB2-negatív előrehaladott emlőrákban. Ugyanakkor az első vonalas stratégia több súlyos (grade ≥3) mellékhatással járt, miközben egy utólagos alcsoportelemzés premenopauzás betegekben potenciális OS-előnyt jelzett.
Vizsgálati felépítés és terápiás stratégiák
A SONIA egy hollandiai, multicentrikus, III. fázisú randomizált klinikai vizsgálat volt, amelybe korábban előrehaladott betegség miatt nem kezelt, HR-pozitív, ERBB2-negatív előrehaladott emlőrákos betegeket vontak be. A betegeket 1:1 arányban randomizálták arra, hogy a CDK4/6-gátlót az első vonalbeli endokrin terápiához adják, vagy pedig csak a második vonalbeli endokrin kezelés részeként kapják meg.
Az összehasonlítás két, egymást követő kezelési lépésből álló stratégiát vizsgált: (1) aromatázgátló + CDK4/6-inhibitor első vonalban, majd fulvestrant második vonalban; illetve (2) aromatázgátló első vonalban, majd fulvestrant + CDK4/6-inhibitor második vonalban. A betegek bevonása 2017. november 23. és 2021. szeptember 1. között történt, az elemzés adatbáziszárása 2024. szeptember 1. volt.
Elsődleges és kulcsfontosságú végpontok
A vizsgálat elsődleges végpontja a két kezelési vonalon átívelő progressziómentes túlélés (PFS „2 vonal után”) volt, míg az össztúlélés (OS) kulcsfontosságú másodlagos végpontként szerepelt. Az OS-t előre rögzített módon akkor elemezték, amikor minden beteg legalább 3 év követési idővel rendelkezett.
Túlélési eredmények: OS-paritás a két stratégia között
Összesen 1050 beteget randomizáltak (524 az első vonalas CDK4/6i-csoportba, 526 a második vonalas CDK4/6i-csoportba), a medián életkor 64 év volt. A medián követési idő 58,5 hónapnak adódott, és az elemzés időpontjáig 606 haláleset (57,7%) történt.
Az össztúlélés mediánja gyakorlatilag azonos volt: 47,9 hónap az első vonalas CDK4/6i-stratégiával szemben 48,1 hónappal a második vonalas CDK4/6i-stratégiában (HR 0,91; 95% CI 0,77–1,07; P = 0,24). A közölt adatok alapján tehát a CDK4/6-inhibitor korai beépítése nem eredményezett statisztikailag igazolható OS-nyereséget a halasztott alkalmazáshoz viszonyítva.
Alcsoportjelzés premenopauzában, de utólagos elemzésből
A szerzők post hoc alcsoportelemzésben premenopauzás betegek körében OS-előnyre utaló jelzést találtak az első vonalas CDK4/6i-használat mellett (HR 0,53; 95% CI 0,32–0,87). Ezzel szemben posztmenopauzás betegekben nem mutatkozott előny (HR 1,00; 95% CI 0,84–1,19), és a menopauzastátusz szerinti interakció P-értéke 0,01 volt. Mivel ez az eredmény utólagos (nem előre specifikált) alcsoport-analízisből származik, a közlés egyértelműen jelzésértékű megfigyelésként értelmezhető.
További kezelések és toxicitás: több grade ≥3 esemény első vonalban
A második vonalbeli kezelés leállítását követően a betegek jelentős része mindkét karon kapott további daganatellenes terápiát: 257/303 (84,8%) az első vonalas csoportban, illetve 303/360 (84,2%) a második vonalas csoportban, a mintázatok hasonlónak bizonyultak. Ez arra utal, hogy a későbbi terápiás lépések igénybevétele a két stratégia között összevethető volt az elemzett populációban.
A biztonságosság terén viszont számottevő különbség látszott: az első vonalas CDK4/6i-stratégia több grade 3 vagy annál súlyosabb mellékhatással járt (3400 esemény), mint a második vonalas CDK4/6i-stratégia (2242 esemény). A szerzők összegzése szerint az első vonalas CDK4/6-inhibitor használata nem javította az OS-t, ugyanakkor fokozta a kezeléshez társuló toxikus hatásokat.
Wortelboer N, van Ommen-Nijhof A, Konings IR, et al. Overall Survival With First-Line vs
