Hírek, cikkek

Bár a direkt oralis antikoagulánsok (DOAC-ok) hatásossága igazolt a stroke-kockázat csökkentésében pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegeknél, off label alkalmazás során a magasabb vérzési kockázat csökkentése érdekében időnként aluldozírozzák őket. Kutatók a DOAC-ok nem megfelelő aluldozírozásának gyakoriságát és klinikai kimeneteleit értékelték PF-betegeknél.

A NOAC-ok véralvadásgátló hatása nem igényel rendszeres monitorozást. A rendszeres monitorozás hiánya miatt viszont aggályok merültek fel a NOAC-ok rosszabb perzisztenciájával és adherenciájával kapcsolatban. Egy új kutatás ezért azt tűzte ki célul, hogy összességében és hatóanyagonként értékelje a NOAC-kezelésre jellemző perzisztenciát és adherenciát PF-betegeknél egészségügyi adatbázisok felhasználásával öt nyugat-európai országban.

A COSIMO tanulmány elemzése a daganattal összefüggő vénás thromboembolia miatt antikoagulált betegek gyógyszerpreferenciáiról.

Korábban a daganatos betegek thromboprofilaxisára alkalmazott K-vitamin antagonistáknak nemigen volt alternatívája. Az elmúlt két évtizedben az antithromboticus hatóanyagok palettájának bővülésével új lehetőségek nyíltak e nehezen kezelhető betegcsoport gyógyítására.

A rendelkezésre álló tudományos eredmények szerint a rivaroxaban a warfarin biztonságos és hatásos alternatívája lehet a nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban (NVAF) szenvedő túlsúlyos betegek antikoaguláns kezelésében. A polifarmácia hatásával kapcsolatban ugyanakkor kevés adat áll rendelkezésre. Egy új kutatás a rivaroxaban és a warfarin hatásosságát és biztonságosságát hasonlította össze túlsúlyos, polifarmáciát alkalmazó NVAF-betegeknél az Egyesült Államokban.

Egy német kutatócsoport a rivaroxaban hatásosságát és biztonságosságát vizsgálta a napi gyakorlatban – ezúttal a szokásosnál jóval hosszabb követési idővel.

A direkt hatású oralis antikoagulánsokra vonatkozóan eltérőek az irányelvek a daganattal összefüggő thromboembolia (CAT) kezelésében történő alkalmazással kapcsolatosan, szemben az alacsony molekulasúlyú heparinnal.  Egy új kutatás ezért a rivaroxaban hatásosságát és biztonságosságát hasonlította össze LMWH-terápiával CAT kezelésében.

A daganattal összefüggő vénás thromboembolia (VTE) egy gyakori és potenciálisan életveszélyes szövődmény, ami megnehezíti a daganatos betegség kezelését. A daganattal összefüggő trombózis (CAT) kezelésének és prevenciójának sarokkövei az antikoagulánsok, ezen belül a Xa faktor inhibitor direkt oralis antikoagulánsokat (apixaban, edoxaban, rivaroxaban) már hosszú ideje javasolják a VTE kezelésére.

A direkt oralis antikoagulánsok (DOAC-ok) javallottak mélyvénás thrombosis (DVT) kezelésére, de a poszttrombotikus szindróma (PTS) megelőzésében tapasztalt előnyeik bizonytalanok. Kutatók a publikált klinikai vizsgálatok alapján elvégeztek egy szisztematikus áttekintést és metaanalízist azzal a céllal, hogy – K-vitamin antagonistákkal összehasonlítva - értékeljék a DOAC-ok hatásosságát a PTS kockázatának csökkentésében DVT-ben szenvedő betegeknél.

A pitvarfibrilláció (PF) prevalenciája és a vele járó strokekockázat az életkor előrehaladtával emelkedik. Kutatók azt vizsgálták, hogy milyen a NOAC- és a warfarin-kezelés kimenetele 85 év feletti PF-betegeknél.

A cikk a rivaroxaban vénás tromboembólia klinikai kezeléséről szóló legnagyobb prospektív tanulmányok eredményeit foglalja össze.

A vénás thromboembolia (VTE) esetek mintegy 20%-a daganatos betegeknél alakul ki. Az érvényben lévő irányelvek VTE kezelésére alacsony molekulasúlyú heparin (LMW) alkalmazását javasolják preferált antikoagulánsként.

Már a 2000-es évek elején felmerült, hogy a warfarin növelheti az osteoporosissal összefüggő csonttörések kockázatát. Pitvarfibrilláló, nem K-vitamin antagonista orális antikoagulánsokat (NOAC-okat) szedő betegek warfarinhoz viszonyított törési kockázatát értékelték egy szisztematikus áttekintés és metaanalízis során.

A vérzés az antithromboticus kezelés elkerülhetetlen kockázata. Nem mindegy azonban, milyen arányban fenyegeti a kezelt beteget. Szemlénkben rivaroxabankezelés során a való életben szerzett tapasztalatokról számolunk be.

A tapasztalatok szerint a warfarin farmakológiai hatása nem független a testtömegindextől. Egy retrospektív elemzés a warfarin és a rivaroxaban hatásosságát és biztonságosságát vizsgálta túlsúlyos betegeknél.

Összehasonlító elemzés négy randomizált, kontrollált klinikai vizsgálat alapján.

A daganattal összefüggő thrombosis (CAT) szignifikáns mértékű morbiditással és mortalitással jár. A standard kezelés továbbra is az alacsony molekulasúlyú heparinnal (LMWH) történik, de az új, szisztematikus vizsgálatok alátámasztják a rivaroxaban hatásosságát és biztonságosságát CAT kezelésében. Nincs elegendő adat a valós életben történő alkalmazással kapcsolatban.

A diabétesz 49%-kal növeli a pitvarfibrilláció kialakulásának kockázatát. Nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél ötszörös a stroke kockázata, valamint nagyobb a vaszkuláris okok miatti halálozás gyakorisága. Jelen áttekintésben a kutatók azt vizsgálták, hogy milyen a rivaroxaban hatásossága és biztonságossága warfarinnal összehasonlítva nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban (NVAF) és 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegeknél.

A vénás thromboembolia 3-6 hónapon túli meghosszabbított kezelését általában a VTE ismétlődésének (a kezelés abbahagyása esetén) és a vérzés kockázatának (a kezelés folytatása esetén) mérlegelése alapján határozzák meg. Az ismétlődés kockázata az indexesemény jellege alapján állapítható meg.

Elhízott, vaszkuláris betegségben szenvedő betegeknél az új típusú oralis antikoagulánsok alkalmazásával kapcsolatban eddig meglehetősen kevés az irodalmi adat. A COMPASS vizsgálat post-hoc elemzése ezt a hiányt csökkenti, figyelemre méltó eredményekkel.

A stroke akut ellátása során az intravenás thrombolysis szempontjából problémát jelenthet, ha a beteg előzetesen antikoaguláns-kezelés alatt állt. Különösen a DOAC terápia alatt állóknál sok a bizonytalanság, ami jelentős akadályt képez az akut rekanalizációs terápiák vonatkozásában. Egy svájci kutatócsoport e megfontolás megalapozottságát kérdőjelezi meg.

A direkt oralis antikoagulánsok (DOAC) felezési ideje hasonló, de adagolási rendjük lehet napi egyszeri (QD) vagy napi kétszeri (BID). Sok kezelőorvos szerint a napi egyszeri adagolás javítja a compliance-t, mások szerint a napi kétszeri adagolás stabilabb plazmaszintet eredményez, különösen kihagyott adag esetén. A regisztrált indikációkra vonatkozó metaanalízis nem igazolt hatásossági vagy biztonságossági különbséget a kétféle adagolási rend között.

Számos randomizált klinikai vizsgálat és kutatás egybehangzóan igazolta, hogy a nem K-vitamin antagonista oralis antikoagulánsok (NOAC-ok) előnyösebbek a pitvarfibrillációban szenvedő betegek többségénél thromboemboliás stroke prevencióban, mint a K-vitamin antagonisták.

A túlsúly vagy elhízás számos gyógyszer esetében megköveteli az adagolás módosítását. Szemlénkben áttekintjük a rivaroxabankezeléssel szerzett tapasztalatokat obes betegeknél.

Az antikoagulánskezelés alatt álló betegeknél végzett elektív endoszkópos beavatkozások biztonságosságával eddig kevés klinikai vizsgálat foglalkozott. Egy spanyol munkacsoport multicentrikus, prospektív, megfigyeléses vizsgálatának eredményei hozzájárulnak a téma jobb megismeréséhez.

Egy nemzetközi kutatás értékelte, hogy milyen összefüggés van az oralis antikoaguláns kezelés megszakítása és az ischaemiás stroke kockázatának mértéke között pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél.

Becslések szerint a pitvarfibrilláció (PF) prevalenciája a felnőtt populációban jelenleg 2-4%, de 2050-re a PF gyakorisága a népesség öregedése, a kardiovaszkuláris események jobb túlélése és az akut kardiológiai események utáni fokozottabb surveillance eredményeként várhatóan 2,5-szeresére fog emelkedni.

A perifériás artériás érbetegségben (PAD) szenvedő betegeknél gyakori a nagy kiterjedésű atherosclerosis és magas a major kardiovaszkuláris események (MACE) kockázata, csakúgy, mint a major végtagi események (MALE) kockázata.

Acut coronariaszindrómában a hagyományos kettős thrombocytagátló kezelés befejeztével is számottevő marad az ischaemiás kockázat. A kiterjedt kutatások eredményei alapján az Európai Kardiológiai Társaság idén is frissítette az acut coronariaszindrómára vonatkozó irányelvét.

PCI után a pitvarfibrillációban szenvedő betegek antithrombotikus kezelésére az új típusú oralis antikoagulánst tartalmazó duális terápia kisebb vérzési kockázattal, kevesebb intracranialis vérzéssel jár, mint a tripla antithrombotikus kezelés.

A daganatos betegekre háruló betegségterhek nem elhanyagolható hányada a kezelésükkel függ össze. Egy diszkrét választáson alapuló kutatás fontos adalékokkal járult hozzá a daganatos betegek antikoagulánsokkal kapcsolatos preferenciáira vonatkozó ismereteinkhez.

Mivel a korábbi való életbeli vizsgálatok nem számoltak be a rivaroxaban-kezelés nemtől függő hatásairól, ezért a XANTUS vizsgálat egyik alcsoport-elemzése a nemeknek a vizsgálat kimeneteleire gyakorolt hatását értékelte.

Kínai kutatók egy olyan innovatív kezdeményezésről számoltak be, amely a pandémia idején nehezített betegkövetés és kontroll problémájára próbál megoldást kínálni.

A direkt oralis antikoagulánsok (DOAC-ok) számos indikációban, többek között PF-ban stroke prevencióra nemrég kerültek be a klinikai gyakorlatba. Igazolták, hogy stroke-prevencióban a DOAC-ok legalább olyan hatásosak, mint a K-vitamin antagonisták, alacsonyabb vérzéskockázattal járnak, és nem szükséges a véralvadási paraméterek monitorozása.

Egy új kutatás a csonttörés kockázatát hasonlította össze direkt oralis antikoagulánsokkal (DOAC) és K-vitamin antagonistákkal (KVA) kezelt, nem valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél.

Az eddigi klinikai vizsgálatok közül a COMPASS volt az egyetlen, amelyben a kombinált antithromboticus kezelés szignifikánsan javította a mortalitást. Vajon ennek oka a nagyobb statisztikai erő vagy a többi kezelési rezsimhez képest kedvezőbb hatásossági-biztonságossági profil a krónikus szimptómás athersclerosisban szenvedő betegek esetében?

Összefoglaljuk a NICE 2020-ban kiadott irányelvének legfontosabb újdonságait.

A pitvarfibrilláció világszerte a leggyakoribb szívritmuszavar, és szorosan összefügg a morbiditás és a mortalitás nagyobb gyakoriságával. Számos klinikai vizsgálat az idősödő népességnek tulajdonítja a pitvarfibrilláció (PF) prevalenciájának emelkedését, míg más tanulmányok alátámasztották, hogy a PF magas incidenciájának hátterében kardiovaszkuláris kockázati tényezők sora áll, mint például nem kardiovaszkuláris társbetegségek és helytelen életmód.

Az Európai Kardiológiai Társaság irányelve krónikus coronaria szindrómában, illetve akut coronariaszindróma után másodlagos megelőzésre az alacsony dózisú rivaroxaban és aszpirin kombinálását javasolja. Szemlénk e döntés tudományos hátterét tekinti át.

A perifériás artériás betegségben (PAD) szenvedő betegeknél nem csak a klasszikus kardiovaszkuláris kimenetelek (MACE: major nemkívánatos kardiovaszkuláris események) kockázata magas, hanem a vaszkuláris nem kívánt végtagi eseményeké (MALE: major nem kívánt végtagi események) is, ezért ezeknél a betegeknél átfogó megközelítésre van szükség mindkét szövődmény kockázatának csökkentése érdekében.

A tüdőembolia fiatal és középkorú felnőtteknél egyre gyakrabban felállított diagnózis. Egy közleményben a betegség klinikai jellemzőivel és megfelelő antikoaguláns kezelésével kapcsolatos legfontosabb ismereteket foglalták össze, kiemelve a rivaroxaban által kínált terápiás lehetőségeket.

A CHA2DS2‐VASc pontszámot validálták pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegeknél a stroke-kockázat előre jelzésére. Az alacsony kockázatú PF-betegeknél (CHA2DS2-VASc pontszám férfiaknál 0, nőknél 1) nem javasolt az antithromboticus kezelés. Egy új kutatás olyan, kezdetben alacsony kockázatú PF-betegeket vizsgált, akiknél társbetegségek alakultak ki az oralis antikoaguláns terápia során.

Egy szisztematikus áttekintésben perifériás érbetegekben revascularisatio után alkalmazott antithrombotikus stratégiák klinikai hatásosságát és biztonságosságát hasonlították össze randomizált kontrollált vizsgálatok alapján.

Mi a helyes stratégia műtét előtt és után az antikoaguláns kezelés alatt álló betegek thromboemboliás profilaxisára? Tapasztalatok a való életből.

Pitvarfibrilláció talaján kialakult stroke-ban az ischemiás epizód ismétlődéséhez és az intracranialis vérzések kialakulásához eltérő kockázati tényezők tartoznak.

Randomizált, kontrollált vizsgálatok igazolták, hogy a direkt oralis antikoagulánsok a K-vitamin antagonisták biztonságos és hatásos alternatívái a vénás thromboembólia kezelésében, ugyanakkor a DOAC-ok valós hatásosságáról és biztonságosságáról kevés posztmarketing adat áll rendelkezésre.

A hosszú távú együttműködés szempontjából fontos tényező a betegek elégedettsége a terápiával. Egy ausztrál munkacsoport a régóta warfarint szedő, direkt antikoagulánsra váltó betegek elégettségét és az azt meghatározó tényezőket kutatta.

Korábbi alcsoportelemzések szerint a rivaroxaban és aszpirin kombinációja csökkenti a súlyos végtagischaemia kockázatát. A VOYAGER PAD vizsgálatban már célzottan ezt a betegcsoportot kezelték duális antithrombotikus terápiával.

A korábbi tapasztalatok szerint az egyszerűbb fogászati beavatkozásoknál nincs szükség az antikoagulálás felfüggesztésére. A jelentősebb, háromnál több implantátum egyszerre történő beültetésével járó beavatkozásokkal kapcsolatban eddig nem jelent meg szakirodalmi adat.

Az intracranialis vérzés a szisztémás antikoaguláció egyik legaggasztóbb potenciális szövődménye, melynek kezelésére előnyös biztonságossági profiljuk és előre jelezhető kinetikájuk miatt gyakran alkalmaznak Xa faktor inhibitorokat.