Hírek, cikkek

Diabetesszel társult atherosclerosisban különösen magas a súlyos ischaemiás  események kockázata. A COMPASS vizsgálat eredményeinek előre definiált elemzése a duális antithrombotikus kezelés előnyeit hasonlította össze diabeteses és nem diabeteses betegeknél.

A direkt oralis antikoagulánsok invazív fogászati beavatkozások alatti alkalmazásával kapcsolatban továbbra is sok az egymásnak ellentmondó ajánlás. Egy új kutatás célja a biztonságosság értékelése volt DOAC-kezelés folytatása esetén.

Idős betegek körében a pulmonális embólia incidenciája magas, ami egyrészt komplex klinikai manifesztációk formájában jelentkezhet, másrészt megnehezíti az antikoaguláns kezelési stratégia felállítását. Jelenleg az idős korú PE-betegek antikoaguláns kezelésére vonatkozó szelekciós kritériumokkal kapcsolatban kevés információ áll rendelkezésre.

A pitvarfibrillációban és akut koszorúér-szindrómában szenvedő betegeknél magas a stroke, az ismétlődő ischaemiás koszorúér-események és a kardiovaszkuláris mortalitás kockázata. Az antithromboticus terápia összetételét a beteg egyéni kockázati profiljához kell igazítani a vérzési kockázat csökkentése és a thrombosisgátló hatás fenntartása érdekében.

A pitvarfibrilláció (PF) a klinikai gyakorlatban nagyon gyakran előforduló arrhytmia, amelynek incidenciája és prevalenciája az életkor előrehaladtával emelkedik. Az életkor a koszorúér-betegségnek (CAD) is kockázati tényezője, és a preventív ellátás evolúciójának eredményeként az első eseményre (akut koszorúér szindróma, ACS vagy perkután koszorúér beavatkozás, PCI) egyre későbbi életkorban kerül sor. PF-ben és CAD-ban szenvedő idős betegeknél ACS vagy PCI esetén javallott lehet a hármas terápia.

A rosszindulatú daganattal asszociált trombózis (RAT) rivaroxabanterápiáját elemző kohorszvizsgálat eredményei a New York-i Memorial Sloan Kettering Cancer Center intézetéből.

Kedvező mellékhatásprofiljuk és egyszerűbb használhatóságuk miatt az új típusú oralis antikoagulánsok szerepet kaphatnak a krónikus coronariaszindróma kezelésében, azonban ebben a klinikai szituációban még viszonylag kevés vizsgálatot végeztek.

Kevés adat ismert az antikoagulálásra szoruló krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekben az új típusú oralis antikoagulánsok hatásosságáról és biztonságosságáról. E hiány pótlására egy amerikai kutatócsoport retrospektív elemzést végzett.

A koszorúér-betegség (CAD) világszerte a morbiditás és mortalitás egyik fő oka. A revaszkularizációs stratégiák és az aszpirint és/vagy P2Y12-receptor antagonistákat alkalmazó vérlemezkegátló terápiák jelentős fejlődése ellenére a betegeknél továbbra is magas a kardiovaszkuláris események kockázata.

A SELECT-D klinikai vizsgálat igazolta, hogy daganatos betegeknél akut VTE kezelésében 6 hónap után dalteparinnal összehasonlítva a rivaroxaban-kezelés során csökkent az ismétlődő vénás thromboembolia gyakorisága, viszont a vérzések gyakoribbak voltak. Az antikoaguláció optimális időtartama továbbra sem ismert.

A vesefunkció fontosságának való életből nyert klinikai adatokon alapuló vizsgálata a strokemegelőzés céljából rivaroxabanterápiában részesülő pitvarfibrilláló betegek körében.

Összefüggés lehet az osteoporosisos törések kockázatának emelkedése és a warfarinkezelés között. A való élet adatai alapján az új típusú antikoagulánsok kedvezőbb alternatívát jelentenek?

Az újabb kutatások a cirrhosisos beteget nem vérzésre hajlamosnak, hanem normális, de labilis koagulációs státuszúnak tekintik, akinek szüksége lehet antikoagulációs kezelésre.

A pitvarfibrillációban szenvedő, de alacsony thromboemboliás kockázatú betegek gyakran részesülnek oralis antikoagulálásban. Egy most megjelent tanulmányban ezt – az irányelvek által nem támogatott – gyakorlatot és klinikai következményeit elemezték.

A rosszindulatú daganatos betegek egyik leggyakoribb haláloka a venás thromboembolisatio. Ennek ellenére keveset tudunk arról, hogy kezelésük során a való életben milyen antikoagulációs gyakorlat érvényesül.

A betegpreferenciák ismerete egyre fontosabbá válik a klinikai és népegészségügyi döntéshozatal során. Egy új kutatás azt értékelte, hogy milyen betegpreferenciák jellemzőek a pitvarfibrillációban szenvedő betegekre a nem K-vitamin antagonista oralis antikoagulánsok különböző tulajdonságait tekintve.

A warfarinról igazolták, hogy befolyásolja a csontsűrűséget és osteoporosist okozhat. A NOAC-ok és az osteoporosis közötti kapcsolatot vizsgáló kutatások ugyanakkor korlátozottak, ezért kutatók összehasonlították az osteoporosis kockázatát pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél, akik NOAC- vagy warfarin-kezelést kaptak.

A daganatos betegséggel összefüggő VTE komoly kihívást jelent a klinikai gyakorlatban, és ebben a betegcsoportban csak néhány kutatást végeztek a terápiás megközelítések értékelésére.

Warfarin által indukált bőrnecrosisban gyakran alkalmaznak heparint, viszont ennek a betegségnek a kezelésére jelenleg nem áll rendelkezésre elfogadott terápia. Egy esettanulmány egy warfarin által indukált bőrnecrosis súlyos esetét írja le, amelyet követően a beteg kezelését sikeresen folytatták rivaroxabannal.

Pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél gyakori jelenség a polipragmázia, ami az antitrombotikus terápia biztonságosságát és hatásosságát befolyásoló gyógyszer-kölcsönhatások kockázata miatt komoly kihívást jelent.

Egy retrospektív kohorszvizsgálatban arra keresték a választ, hogy milyen hosszabb távú hatással van a perzisztenciára, ha a pitvarfibrillációs panaszokkal sürgősségi ellátást felkereső betegeknek oralis antikoaguláns kezelés megkezdését javasolják.

Pitvarfibrillációban a stroke kockázatában számos fontos eltérést tapasztalhatunk a nemek között. Az ismert jelenség hátterében meghúzódó mechanizmusokat és terápiás különbségeket foglalja össze egy szisztematikus áttekintés.

Az itt tárgyalt szisztematikus irodalmi áttekintés és metaanalízis a pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott csökkentett dózisú direkt orális antikoaguláns- (DOAC), illetve warfarinterápia hatásosságát és biztonságosságát hasonlítja össze.

A kutatás célja a direkt orális antikoaguláns (DOAC) szerekre vonatkozó ajánlott kezdő napi dózis megfelelőségének felülvizsgálata a pitvarfibrilláló betegek körében.

Idősebb betegek esetén a nem K-vitamin antagonisták alkalmazását továbbra is aggodalmak kísérik. Ezek eloszlatásához adhat támpontot a nettó klinikai haszon elemzése a való élet adatai alapján.

A 2005 és 2016 között Németországban végzett vizsgálatban a szájon át szedhető véralvadásgátló szerek felírásának időbeli alakulását és a gasztrointesztinális vérzések időbeli alakulását vetették össze.

A HoT-PE elnevezésű fázis IV. vizsgálatban az alacsony kockázatú akut tüdőembólia járóbeteg formában, rivaroxabannal történő kezelésének hatásosságát és biztonságosságát vizsgálták.

Perifériás érbetegségben a súlyos szövődmények megelőzése intenzív prevenciós stratégiát igényel, ami azonban növelheti a vérzésveszélyt. Az előnyök és kockázatok között húzódó keskeny utat a COMPASS vizsgálat eredményei mutatják meg.

A nem billentyűeredetű pitvarfibrilláció mellett koronáriabetegséggel (CAD), illetve perifériás érbetegséggel (PAD) diagnosztizált betegeknél a rutin klinikai gyakorlatban alkalmazott rivaroxaban, illetve warfarin hatásosságára és biztonságosságára vonatkozóan kevés összehasonlító tanulmány készült. Ez a vizsgálat ezt az elmaradást célzott pótolni.

A romló vesefunkciót gyakran látjuk komorbiditásként pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél. Nem mindegy, hogyan alakul a veseelégtelenség progressziója az általában élethossziglan adott antikoaguláns mellett.

Az olyan szív- és érrendszeri betegséggel diagnosztizált betegeknél, akiknél a közelmúltban akut esemény nem történt, gyakran stabil koronáriabetegséget (CAD) állapítanak meg. A stabil CAD fogalma azonban több dolog miatt is félrevezető, helyette inkább a krónikus CAD fogalmának használata javasolt. A téma rövid összefoglalója következik.

Az izolált distalis mélyvénás thrombosisban végzendő antikoagulálással kapcsolatban a rendelkezésre álló adat kevés és nem túl meggyőző. E hiány pótlására végeztek egy elemzést a XALIA vizsgálat adatain.

Stabil coronariabetegségben az aszpirin mellett adott kis dózisú rivaroxaban prevenciós előnyét a COMPASS vizsgálat bizonyította. A szigorú betegbevonási kritériumok azonban korlátozhatják az eredmények gyakorlati érvényességét. A kételyek tisztázására érdemes az eredményeket a valós gyakorlattal összevetni.

Pitvarfibrillációban az elektromos kardioverzió előtti antikoagulálás időtartama az ajánlások szerint legalább három hét. A túl nagy késlekedés azonban számos kockázattal jár. Az új típusú oralis antikoagulánsok a várakozási idő rövidítésére kínálnak lehetőséget.

A HAS-BLED-pontrendszert pitvarfibrillációban szenvedők rizikójának becslésére dolgozták ki. Német kutatók kidolgoztak egy új pontrendszert a venás thromboemboliás epizódon átesett betegek vérzési kockázatának mérlegelésére.

A daganatos betegek thromboprofilaxisa általában komoly kihívás. A kockázatok az átlagosnál magasabbak, a kutatási adatok gyérebbek. Mire támaszkodhatunk?

Az itt tárgyalt szisztematikus irodalomelemzés és metaanalízis eredményei szerint a perkután koronária intervención (PCI) átesett betegekben a hármas véralvadásgátló terápiával (TATT) összehasonlítva a kettős véralvadásgátló terápia (DATT) a vérzés kockázatát hatékonyabban csökkenti, miközben a nemkívánatos szív- és érrendszeri események kockázatát nem emeli.

Hogyan változtak az antikoagulánsokkal kapcsolatos választásban szerepet játszó tényezők az elmúlt néhány évben a világ klinikai gyakorlatában? A GARFIELD-AF regiszter elemzése.

A megfelelő antikoagulálás fenntartása a cardioversióra kerülő betegeknél is kritikus fontosságú. A rendelkezésre álló adatok alapján a cardioversióra kiválasztott betegek számára a rivaroxaban kedvezőbb megoldást kínál az antikoagulálásra, mint a K-vitamin antagonista warfarin.

Az ún. RIVER egy prospektív, multicentrikus, nemzetközi regiszter, amelyben az olyan, nem billentyűeredetű pitvarfibrillációval újonnan diagnosztizált, emellett legalább egy stroke-kockázati tényezővel terhelt betegek adatait rögzítik, akiknél a tromboembóliás stroke megelőzését célzó kezdeti terápia rivaroxaban volt.

A vizsgálat célja a szájon át szedhető véralvadásgátló (OAC) szerek használatának feltérképezése volt a franciaországi pitvarfibrillációval diagnosztizált betegek körében.

Korábbi kutatások alapján felmerült a gyanú, hogy a K-vitamin-antagonisták növelhetik az atherosclerotikus plakk-képződés és az érelmeszesedés veszélyét, ami a krónikus vesebetegség gyorsabb progresszióját okozhatja. A renovascularis calcificatio elméletét egy nagy létszámú adatelemzéssel tették próbára.

A pitvarfibrilláló betegek stroke-megelőzésére alkalmazott nem K-vitamin antagonista típusú orális véralvadásgátló szereket (NOAC) értékelő fontosabb randomizált klinikai vizsgálatokból a 10 g/dl-nél alacsonyabb hemoglobinszinttel (Hb) élő betegeket jellemzően kizárják. Az itt részletezett vizsgálat ebben a betegcsoportban méri fel a NOAC-ok biztonságosságát és hatékonyságát.

A túlsúlyos vagy kórosan elhízott betegekben nagyobb kockázattal alakul ki pitvarfibrilláció, és súlyosabb is lehet, mint a normális testsúlyú betegekben. Ráadásul a túlsúly befolyásolhatja az antikoagulánsok farmakokinetikáját, azaz a várttól eltérően alakulhat a hatóanyagok megoszlása, féléletideje és kiürülése.

A 80 év feletti, pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél a stroke és a vérzés kockázata különösen magas. Ebben a korcsoportban azonban viszonylag kevés adat ismert a nem K-vitamin antagonista oralis antikoagulánsok hatásosságát és biztonságosságát illetően.

A rivaroxabankezelés és a standard antikoaguláció hatásosságát és biztonságosságát kutató XALIA vizsgálatból számos földrajzi régió kimaradt. Ezeken a területeken végezték el a XALIA-LEA vizsgálatot, amelynek eredményeit nemrég publikálták.

Akut koronária szindrómát (ACS) követően a súlyos vérzés kockázatát mind a vérlemezke-aggregáció-gátlás (DAPT), mind a kettős véralvadásgátló terápia (DATT) növeli, ezért a témával kapcsolatos jelenlegi ismeretek összegzése a kezelőorvosok helyes döntéshozatalát segíti, hiszen az iszkémia és a vérzés közötti megfelelő egyensúly elérése kiemelt fontosságú.

Az elmúlt évtizedek klinikai vizsgálatai rávilágítottak, hogy a véralvadásgátló és a vérlemezke-aggregáció-gátló kezelések együttes alkalmazása hatékonyan csökkenti a trombózis kockázatát, de egyúttal a vérzés kockázatát is növeli. Jelen összefoglaló az idevágó vizsgálatok eredményeit foglalja össze.

Számos szempontból előnyös, ha a VTE-n átesett betegek hospitalizációjának ideje csökkenthető. Egy nemrég publikált vizsgálatban azt elemezték, hogyan befolyásolja a rivaroxaban az ellátórendszerre háruló terheket.

A Svédországban végzett, populáció alapú keresztmetszeti vizsgálatban a kedvezőtlen társadalmi, illetve hátrányos szociális helyzetű állampolgárok új típusú orális véralvadásgátlókhoz (NOAC-okhoz) való hozzáférését vizsgálták.