Multimorbiditás, fizikai funkció és eséskockázat középkorú felnőtteknél: a Busselton Healthy Ageing Study eredményei
A Busselton Healthy Ageing Study hosszú távú adatai szerint már a középkorú, 45–69 éves populációban is egyértelműen kimutatható, hogy a krónikus betegségek halmozódása együtt jár a fizikai teljesítőképesség romlásával, és önállóan növeli az esések és a visszatérő esések kockázatát.
Multimorbiditás és fizikai funkció: a középkorú korosztály fókuszban
A Busselton Healthy Ageing Study (BHAS) prospektív, közösségi alapú kohorszvizsgálat, amelyben 3561, 45–69 év közötti felnőtt (55,3% nő) adatait elemezték két vizsgálati fázis között, átlagosan hatéves utánkövetéssel. A kiinduláskor 21 krónikus állapot meglétét rögzítették, és egyszerű „betegségszámláló” multimorbiditás-indexet alkalmaztak, továbbá látens osztályelemzéssel négy multimorbiditási mintázatot különítettek el: „egészséges”, „respiratorikus és atópiás”, „nem-kardiometabolikus” és „kardiometabolikus” csoportot.
A fizikai funkció objektív mérésére kézszorító-erőt (hand grip strength, HGS), a „timed up and go” (TUAG) tesztet és az ötszöri leülés-felállás tesztet (five times sit to stand, 5TSTS) alkalmazták a baseline és a hatéves utánkövetés során. A vizsgált időszak alatt a fizikai funkció átlagosan romlott: a HGS 11,7%-kal csökkent, míg a TUAG és az 5TSTS átlagos teljesítési ideje 23,7%-kal, illetve 6,0%-kal nőtt.
Esések gyakorisága középkorú felnőttekben
A második fázisban az előző 12 hónapban bekövetkezett eséseket önbevallás alapján rögzítették, az esés definícióját standardizáltan adták meg (akaratlan talajra, padlóra vagy alacsonyabb szintre kerülés). A vizsgálat szerint a résztvevők 26,7%-a számolt be legalább egy esésről a megelőző évben, míg 10,7% több (kettő vagy ≥3) esést jelzett.
A nők körében mind az esések, mind a többszöri esések aránya magasabb volt: legalább egy esést 29,8% nő és 22,8% férfi jelzett, két vagy több esés 11,5% nőnél és 9,8% férfinál fordult elő. A szerzők ugyanakkor nem találtak nemspecifikus interakciót a multimorbiditás és a fizikai funkció közötti összefüggésekben, vagyis a krónikus állapotok halmozódásának fizikai teljesítményre gyakorolt hatása mindkét nemnél hasonló volt.
Multimorbiditási mintázatok és fizikai teljesítmény
A multimorbiditási osztályok közötti különbségek jól kirajzolódnak a fizikai funkció mérőszámaiban. A „nem-kardiometabolikus” és a „kardiometabolikus” csoport mind a baseline, mind az utánkövetés során alacsonyabb HGS-értékekkel, lassabb TUAG-teljesítménnyel és hosszabb 5TSTS-időkkel jellemezhető, továbbá nagyobb mértékű funkcióromlást mutat az „egészséges” csoporthoz képest.
A „kardiometabolikus” osztályban volt a legnagyobb a fizikai funkció romlása: a hatéves utánkövetés alatt a HGS átlagosan 0,63 kg-mal (−2,8%), a TUAG 0,47 s-mal (+5,7%), az 5TSTS pedig 1,13 s-mal (+8,8%) romlott az „egészséges” osztályhoz viszonyítva. A „nem-kardiometabolikus” osztályban magas prevalenciával fordult elő arthritis, derékfájdalom, osteoporosis, depresszió/szorongás és daganatos betegségek, míg a „kardiometabolikus” csoportban szívbetegség, stroke, perifériás artériás betegség, diabetes, obstruktív alvási apnoe és vesebetegség dominált.
A multimorbiditás mennyiségi mutatója is szoros kapcsolatban állt a fizikai funkcióval: minden egyes többlet krónikus állapot átlagosan 0,13 kg-os HGS-csökkenéssel, 0,08 s-os TUAG- és 0,14 s-os 5TSTS-idő növekedéssel járt együtt a vizsgált időszakban. A TUAG és az 5TSTS esetében a szerzők nemlineáris összefüggést írtak le: 0–2 (TUAG esetében 0–3) betegség mellett az átlagos teljesítmény viszonylag stabil, míg magasabb – különösen ≥3–4 – betegségszám felett meredek romlás figyelhető meg.
Multimorbiditás és eséskockázat: a mintázat is számít
Az eséskockázat vizsgálatához logisztikus regressziós modelleket alkalmaztak, melyeket demográfiai változókra, életmódi tényezőkre és fizikai funkciós mutatókra is korrigáltak. A „nem-kardiometabolikus” és a „kardiometabolikus” multimorbiditási osztályban a „egészséges” csoporthoz képest szignifikánsan emelkedett volt az eséskockázat: az esés bekövetkezésének esélyhányadosa 1,79 (95% CI 1,44–2,23), illetve 1,62 (1,13–2,31) volt.
Hasonlóképpen, a multimorbiditás betegségszámként mért mutatója minden egyes többlet betegség esetén 14%-os (OR 1,14; 95% CI 1,09–1,19) eséskockázat-növekedéssel járt, és ez az összefüggés a baseline és a követéskori fizikai funkcióra történő korrekció után is fennmaradt. A „respiratorikus és atópiás” csoporttal kapcsolatban nem mutatkozott szignifikáns kapcsolat sem az eséskockázattal, sem a fizikai teljesítmény főbb mutatóival.
A többszöri esések kockázatát a legalább egy esést átélt résztvevők körében vizsgálták. Ebben az alcsoportban a „nem-kardiometabolikus” osztály esélyhányadosa 2,16 (95% CI 1,50–3,09) volt a többszöri esésekre, míg a kardiometabolikus csoport esetében nem mutatkozott szignifikáns többletkockázat. A multimorbiditás mennyiségi mutatója itt is markáns hatást jelzett: minden további krónikus állapot 15,3%-os (OR 1,15; 95% CI 1,07–1,24) kockázatnövekedéssel járt a visszatérő esések tekintetében, és ez az összefüggés a fizikai funkcióra történő kiigazítás után is csak mérsékelten gyengült.
Lehetséges mechanizmusok és klinikai implikációk
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a multimorbiditás és az eséskockázat közötti kapcsolatot a mért fizikai funkciós mutatók (HGS, TUAG, 5TSTS) csak részben magyarázzák, ami további patomechanizmusok bevonódására utal. A „nem-kardiometabolikus” csoportban a magas esés- és többszöri eséskockázat hátterében valószínűsíthetően fájdalom, polifarmácia, eséstől való félelem, járásbizonytalanság és egyensúlyromlás áll, amelyek fokozhatják az esések gyakoriságát anélkül, hogy minden esetben markáns eltérést okoznának az alkalmazott tesztekben.
A „kardiometabolikus” mintázat ezzel szemben inkább a szisztémás fiziológiai terhelés – csökkent aerob kapacitás, sarcopenia, neuropathia, fáradékonyság – révén gyorsítja a funkcionális romlást, és más BHAS-elemzések szerint nagyobb kockázatot jelent a súlyos, kórházi ellátást igénylő, töréssel járó esésekre. A tanulmány rámutat, hogy bár a fizikai funkció romlása kulcstényező, a kognitív hanyatlás (figyelem, végrehajtó funkciók, reakcióidő), a gyógyszer-mellékhatások (psychotrop, kardiovaszkuláris szerek), a fájdalom, a szisztémás gyulladás és a csökkent aktivitás egymást erősítve növelik az eséskockázatot komplex multimorbiditás esetén.
Klinikai és népegészségügyi szempontból a középkorú – még nem idős – populációban észlelt emelkedett eséskockázat azt jelzi, hogy a krónikus betegségek halmozódása már ebben az életkorban indokolttá teszi a célzott, funkciót megőrző és esésmegelőző beavatkozások korai alkalmazását. A szerzők kiemelik, hogy az ilyen középkorú, multimorbid felnőttek azonosítása lehetőséget ad a fizikai funkció romlásának lassítására, az esések fizikai és pszichés következményeinek mérséklésére, és hosszabb távon a családi, szociális és egészségügyi ellátórendszerek terhelésének csökkentésére.
Módszertani erősségek és korlátok
A vizsgálat erőssége a nagy, közösségi alapú, részletes multimorbiditási és objektív fizikai funkciós adatbázis, valamint a statisztikai alapon képzett multimorbiditási mintázatok alkalmazása, amelyek új megvilágításba helyezik az eséskockázattal társuló betegségprofilokat. Ugyanakkor korlátot jelent, hogy a multimorbiditási státuszt csak a kiindulási időpontban rögzítették, a fizikai funkció mérésére alkalmazott tesztek nem fedik le teljes körűen az egyensúly és a mobilitás összes aspektusát, és az esések önbevalláson alapulnak, így felmerül a visszaemlékezési torzítás lehetősége.
A BHAS döntően regionális, angolszász hátterű populációból merít, a követésben részt vevők pedig feltehetően egészségesebbek a lemorzsolódó csoportnál, ami a multimorbiditás és eséskockázat közötti kapcsolatok óvatos generalizálását teszi szükségessé más, sérülékenyebb populációkra. Mindezek ellenére az eredmények fontos támpontot adnak a multimorbiditás és az eséskockázat középkorú felnőttekben való kapcsolatának megértéséhez.
George P, Bharat C, Murray K, Hunter M, Hoey MA, Zhu K. Multimorbidity, physical function, and risk of falls in middle-aged adults. Bone. 2026;211:117974.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
