PD-L1-negatív előrehaladott NSCLC-ben tartós túlélési előny mutatkozott a nivolumab–ipilimumab + kemoterápia mellett
Egy japán, 13 centrum adatait feldolgozó, több mint 40 hónapos követésű retrospektív kohorszvizsgálat szerint a nivolumab + ipilimumab + kemoterápia (NICT) PD-L1-negatív előrehaladott/nem reszekábilis NSCLC-ben szignifikánsan jobb hosszú távú össztúlélést ért el, mint a pembrolizumab + kemoterápia (PCT), miközben a tolerálhatóság összességében hasonló maradt. PD-L1-pozitív (TPS ≥1%) daganatok esetén ugyanakkor a két első vonalbeli stratégia között nem igazolódott érdemi túlélési különbség.
Vizsgálati háttér és célkitűzés
Az előrehaladott vagy recidíváló, „driver” eltérés (pl. EGFR/ALK) nélküli NSCLC első vonalában világszerte elterjedt a PD-1/PD-L1-gátlók és platinaalapú kemoterápia kombinálása, illetve a kettős immuncheckpoint-gátlás (PD-1 + CTLA-4) kemoterápiával kiegészítve.
A szerzők kiemelik, hogy randomizált III. fázisú vizsgálatokban (CheckMate-9LA, KEYNOTE-189, KEYNOTE-407) a hosszú távú kimenetelek összességében hasonlónak tűntek, ugyanakkor a PD-L1 TPS szerinti alcsoportokban eltérő mintázat sejthető, és a valós életből származó, 36 hónapon túli összehasonlító adatok hiányosak.
A jelen munka célja ezért az volt, hogy valós életbeli környezetben, PD-L1 TPS alapján rétegezve vesse össze a NICT és a PCT hatásosságát és biztonságosságát, többváltozós, propensitásalapú korrekcióval.
Módszertan röviden
A multicentrikus, retrospektív kohorszba 2019. január és 2022. december között 13 japán intézményből kerültek be olyan, patológiailag igazolt előrehaladott/recidíváló NSCLC-s betegek, akik első vonalban NICT-t vagy PCT-t kaptak.
A vizsgálat kizárta a jelentős EGFR-mutációval (exon 19 deléció vagy L858R) vagy ALK-átrendeződéssel élő, illetve ismeretlen státuszú betegeket, továbbá a hiányos PD-L1 TPS vagy baseline adatok miatt nem értékelhető eseteket.
Az elsődleges végpont a medián össztúlélés (OS) és a 36 hónapos OS-arány volt, PD-L1 TPS <1% és ≥1% alcsoportban; a korrekcióhoz propensitás-pontszám módszereket (IPTW és overlap weighting) alkalmaztak 10 klinikailag releváns kovariánsra illesztve, a biztonságosságot CTCAE v5.0 szerint értékelték.
Az adatlevágás 2025. június 30-án történt, a medián követési idő mindkét ágon meghaladta a 40 hónapot.
Eredmények PD-L1 TPS szerint
Összesen 584 regisztrált betegből 457 volt elemezhető; közülük PD-L1 TPS <1% alcsoportban 161 beteg szerepelt (NICT: 43; PCT: 118), míg PD-L1 TPS ≥1% alcsoportban 296 beteg (NICT: 45; PCT: 251).
A szerzők jelzik, hogy a propensitásalapú súlyozásokkal a kovariáns-egyensúly érdemben javult.
PD-L1-negatív (TPS <1%) betegek
Az IPTW-korrigált elemzésben a NICT szignifikánsan hosszabb OS-t biztosított, mint a PCT (medián OS: 47,4 vs. 16,6 hónap; HR 0,50; p=0,007).
A 36 hónapos OS-arány NICT mellett 51,5% volt, míg PCT mellett 28,2% (p=0,016), és a 42 hónapos OS-arány is a NICT javára különült el (51,5% vs. 24,8%; p=0,006).
A PFS tekintetében a NICT kedvező irányú, de statisztikailag nem szignifikáns különbséget mutatott (10,8 vs. 6,7 hónap; HR 0,71; p=0,10), miközben az overlap weighting érzékenységi vizsgálatban a fő következtetések fennmaradtak.
A daganatválasz aránya PD-L1-negatív esetekben a NICT ágban magasabb volt (ORR 65,1% vs. 49,2%), ugyanakkor ez a különbség a közölt p-érték alapján nem érte el a szignifikanciát (p=0,072), a betegségkontroll-arány pedig hasonlónak bizonyult (86,0% vs. 76,3%).
PD-L1-pozitív (TPS ≥1%) betegek
Ebben az alcsoportban sem OS-ben, sem PFS-ben nem mutatkozott szignifikáns különbség a két kezelési stratégia között az IPTW-korrigált elemzésben (PFS: 10,9 vs. 10,1 hónap; p=0,76; OS: 28,0 vs. 28,4 hónap; p=0,63).
A 36 és 42 hónapos OS-arányok is közel azonosak voltak (36 hónap: 41,1% vs. 45,5%; 42 hónap: 41,1% vs. 42,4%).
Az ORR és a DCR szintén nem különbözött érdemben (ORR: 66,7% vs. 68,1%; DCR: 84,4% vs. 90,4%).
Biztonságosság és klinikai értelmezés
A teljes populációban a súlyos (grade ≥3) kezeléshez köthető mellékhatások (SAE-k) aránya a NICT ágban 39,8%, a PCT ágban 34,7% volt (p=0,37), a токсicitás miatti kezelésmegszakítás aránya pedig hasonlóan alakult (22,7% vs. 24,1%; p=0,78).
Kezeléshez köthető halálozás (TRD) a NICT-csoportban 2,3%, a PCT-csoportban 4,6% volt (p=0,32); a pneumonitis előfordulása (bármely fokozat, illetve grade 3–5 bontásban) nem mutatott szignifikáns eltérést.
A toxicitásprofilban ugyanakkor két SAE-típus a NICT mellett gyakrabban fordult elő: súlyos bőrtoxicitás (10,2% vs. 3,3%; p=0,005) és mellékvese–hypophysis zavar (6,8% vs. 2,4%; p=0,038).
A szerzők megállapítása szerint a NICT PD-L1-negatív előrehaladott NSCLC-ben tartós, hosszú távon is fenntartható túlélési előnnyel társult a PCT-hez képest, miközben a 36 hónapos kumulatív SAE-, kezelésmegszakítási és TRD-incidenciák nem különböztek szignifikánsan.
A közlés saját korlátai között a szerzők kiemelik a NICT-ág viszonylag kis esetszámát és a retrospektív designból fakadó szelekciós torzítás lehetőségét, továbbá azt, hogy a populáció túlnyomórészt japán volt, ami a generalizálhatóságot korlátozhatja; emellett nem mérhető/ nem bevont zavaró tényezők maradványhatása sem zárható ki teljesen.
Kinehara Y, Matsumoto K, Shiroyama T, et al. Comparison of long-term survival between nivolumab plus ipilimumab with chemotherapy and pembrolizumab with chemotherapy in advanced non-small cell lung cancer: A multicenter retrospective cohort study. Lung Cancer. 2026;214:109336. doi:10.1016/j.lungcan.2026.109336.
